bezzeg
Szerző: Dumitru Chisăliţă
2018. február 16. péntek, 18:16
Értékelni kell a profizmust, mellyel a magyar politikusoknak az utóbbi 100 évben sikerült pontokat szerezniük a gázpiacon Magyarország számára. Nahát, ilyen is van?

A magyar külügyminiszter magas szintű romániai találkozója utáni nyilatkozata, melyben kiemeli, hogy csak a romániai gázvásárlás érdekli, de egy románok által megépített vezetéken keresztül, a BRUA-projekt iránti érdektelenségre mutat rá.

Mivel Magyarország olyan ország, mely az idők folyamán fokozott pragmatizmusról tett tanúbizonyságot és a nemzeti érdekét követi, tekintsük át Románia és Magyarország közötti kapcsolatot, ami a földgázt illeti.

Az Erdélyben véletlenül felfedezett földgáz, még abban az időben, amikor az magyar terület volt,

a Deutsche Bank német pénzintézmény előrelátó fellépése révén emelkedett ipari méretekre, mely 1915-ben létrehozta Európa földgáz kitermelésére, szállítására, terítésére és felhasználására szolgáló vállalatát. A társaságnak 45 százalékban a Deutsche Bank, 15 százalékban a magyar állam és 40 százalékban magyar és osztrák magán- és jogi személyek voltak a tulajdonosai. Az első világháború után, a versailles-i szerződés rendelkezéseinek megfelelően fel lehetett számolni egy olyan társaságot, mely a Románia által megszerzett területen működött, és amely olyan országok tulajdonában volt, melyeket győztesekké nyilvánítottak az első világháború nyomán, így vagyontárgyai a román állam tulajdonába kerülhettek. Ennek ellenére egyes romániai politikai körök amellett foglaltak állást, hogy a gáztársaságot előbb tartsák kényszerigazgatás alatt és esetleg csak később hajtsák végre a társaság felszámolását.

A román politikusoknak ez az álláspontja időt hagyott a magyar hivatalosságoknak soraik rendezésére,

és a versailles-i szerződés aláírása után 9 évvel elérték, hogy a Párizsi Törvényszék ítélete szerint a gáztársaság ne tartozzon a versailles-i szerződés hatálya alá. Így aztán Romániának nagyjából négyszer többért kellett kivásárolnia az őt jogosan megillető céget, mint amennyit az az átvétel pillanatában ért.

A bécsi diktátum 1940-ben módosította a Magyarországgal meglévő határt és ennek következtében a gáztársaság marosvásárhelyi elosztórészlege, egész vagyonával és a Szőkefalva és Marosvásárhely közötti 9 kilométeres vezetékszakaszával Magyarország területére került. 1944-ig állt fenn ez a helyzet. A román gáztársaság marosvásárhelyi elosztórészlege mindezen idő alatt működött, fenntartotta a szállítóvezetéket és a Románia területén maradt magyarsárosi lelőhelyről biztosította a bécsi diktátumnak megfelelően Magyarország területére került Marosvásárhely gázellátását.

Románia az 1940 és 1944 közötti időszakban voltaképpen földgázt exportált Magyarországra, az utóbbi által előírt árakon.

1952. június 12-én megállapodás jött létre Románia és Magyarország kormányai között, melynek értelmében egy Szatmárnémetitől nyugatra húzódó 10 hüvelykes vezetéken keresztül földgázt szállítottak Magyarországra. A gáz szállítása 1958. október 1-ével kezdődött el. Ennek megfelelően Magyarország 23 éven keresztül előnyös áron jutott földgázhoz Romániából.

1998-ban megállapodást írtak alá Románia és Magyarország kétirányú összekapcsolására, hogy Magyarországon keresztül földgázt lehessen behozni az Északi-tengerből. Ezen magállapodás értelmében a román félnek meg kellett volna építenie egy vezetéket Arad és Újpanád között. Ez – sajnos – 10 évig működésképtelen marad, mert Magyarország a gáz romániai újraeladásának lehetőségét követelte.

2010-ben meghosszabbították a vezetéket Újpanádtól a magyar szállítási hálózatig,

megvalósítva Románia és Magyarország szállítási rendszereinek összekapcsolását, miáltal Magyarországon létrejött a földgáz-exportálási folyosó.

2003-ban kötötték meg a GRANT-TEN-E/2003/57100/Z/03-008 megállapodást egyrészről az Európai Közösség, másrészről pedig a haszonélvezőket (MOL Magyarország, BOTAS Törökország, Bulgargaz EAD, Transgaz Románia) képviselő OMV Erdgas GmbH között, mellyel lerakták a NABUCCO-projekt alapjait.

Magyarország úgy döntött, hogy a nemzeti érdekét követi ebben a projektben,

még bizonyos szankciókat is megkockáztatva a projektből való kivonulása miatt. Ennek megfelelően 2012-ben elsőként lépett ki a Nabuccoból, mert úgy gondolta, hogy ez előnyökkel jár.

A Gazdasági Minisztérium 2016 szeptemberében aláírta az Eeurópai Bizottsággal az Európa Összekapcsolása Mechanizmuson belüli finanszírozási megállapodást, melynek értelmében 179,32 millió eurót biztosítottak a BRUA-projekt első szakaszára. A minisztérium akkor azt a tájékoztatást adta, hogy a Transgaz 2020-ig megvalósíthatja a Bulgária–Románia–Magyarország–Ausztria szállítási folyosó első szakaszát, valamint azt, hogy a vezeték kb. 550 km hosszúságú és a Giurgiu–Podişor–Hurezani–Hátszeg–Temesrékas–Újpanád nyomvonalon halad majd, három sűrítőállomással a vezeték mentén (Corbu, Hátszeg, Újpanád).

Magyarország ebben a projektben is intelligensen játszott.

Megvárta, míg Romániában lezárták (vagy majdnem lezárták) a BRUA ST1-gyel kapcsolatos pályázatokat, majd álláspontot váltott, kijelentve, hogy már nem érdekelt a BRUA megvalósításában. A Transgaz 2017 júliusának végén – a sajtó szerint – azt a tájékoztatást adta, hogy a BRUA-vezeték már nem halad majd túl Magyarországon, ugyanis a hazai gázrendszer működtetője, a FGSZ azt javasolta, hogy a Romániából érkező gázt Magyarországról továbbítsák Szlovákia, Ukrajna, Horvátország vagy Szerbia felé.

Magyarország Külügyminisztériuma 2018. február 5-én azt jelentette be boldogan, hogy „az utóbbi évtizedekben ez az első lehetőség arra, hogy Magyarország nagy gázmennyiséget vásárolhasson oroszországi forráson kívül. A román fél beleegyezett abba, hogy megépíti azokat a sűrítőállomásokat, melyek 2020-tól kezdődően lehetővé teszik földgáz szállítását Magyarország felé”. Tehát

Magyarország újra érvényt szerez óhajainak a gázpiacon,

még akkor is, ha ez – a román képviselők állítása szerint – csak a nyilatkozatok szintjén van így.

Értékelnünk kell az intelligenciát, profizmust és eltökéltséget, mellyel a magyar politikusoknak az utóbbi 100 évben sikerült pontokat szerezniük a gázpiacon Magyarország számára és gratulálnunk kell nekik azért, mert többet akarnak elérni, mint mások.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/25385
A torna leggólgazgadabb meccsén lefocizta a pályáról a sérülésektől is sújtott Tunéziát.
Andreas Wolter a Kolozsvár Pride meghívására érkezett, Boc-ék inkább leléptek Kínába.
Utakat, magánházak udvarait, magasfeszültségű hálózatokat, vezetékeket vert el az eső.
A Kolozs megyei önkormányzat turisztikai és kulturális rendeltetést szán az épületnek.
Szerbia egy félidőn keresztül továbbjutónak számított, de most brazilverésre van ítélve.
Utakat! Villamosítást! Iskolákat! Gyárakat! Városiasítást! Megyésítést! Fogyasztást! De milyen áron?
Egyes román sajtólátnokok már azt vizionálják, hogy hamarosan a bukaresti parlamentben is magyarul fognak beszélni.
Amikor ugyanis első alkalommal verték fejbe a bírói kalapáccsal, bizony megtette, amit ilyenkor tenni szokás.
Van egy jó hír, meg egy rossz hír Románia számára. Egyéni fogyasztásban legyőzte a magyarokat. Na de vajon miért? A válaszban ott a rossz hír.
Civilek tüntetnek hetek óta minden csütörtök reggel a kolozsvári PSD és RMDSZ székháza előtt. Elmentük a szövetség Majális utcai ügyvezető elnöksége elé és megkérdeztük a demonstrálókat: mi ellen tüntetnek?
A: két hét fizetett szabadságot. B: egy terepjárót. C: három és fél év letöltendőt.
Folytatódik a Roboszkóp, Laczkó Vass Róbert elmélkedős sorozata.
Videóbírós döntetlen, hősiesség és súlyos alázás folyt ma a vébén. Messit egyszerűen eltüntették.
A bukaresti kormány egyre több mindennek fordít hátat. Most éppen egy autópályának. Miért pont a Világbank képezne kivételt?