jaj, a magyarok!
Szerző: Petrișor Peiu
2018. február 15. csütörtök, 18:34
A gázügylettel Magyarország gyakorlatilag kirabolta Romániát. Legalábbis ez derül ki a szakszerű elemzésből.

2018. február 5-e ugyanolyan csendes napnak ígérkezett, mint bármelyik hétfő Romániában.

Az új adóreformmal frissen gazdagodott románok csendben iszogatták a hétvége után jól megérdemelt kávécskájukat, a vészterhes délután két órára várva, amikor a kormánypárt rettegett CEx-e (végrehajtó bizottság – a szerk.) vagy bürója újabb dühös minisztert küld Breaking News-ba, hogy egy újabb adót jelentsen be, vagy újabb hadjáratot indítson a párhuzamos állam ellen.

Hirtelen pánik uralkodott el a szerkesztőségeken és a képernyőkön:

egy magas, vékony szemüveges alak, hideg, stréber tekintettel (mint valamilyen vegytanhoz vagy földrajzhoz hasonló furcsa tantárgyverseny válogatott kerettagja) hirtelen megjelent Bukarestben, felsorakoztatta a nagyhatalmú Tăriceanut és Dragneát, és elegáns, unott külügyminiszterünk kíséretében bejelentette, azért jött, hogy elvegye a fekete-tengeri gázunkat, nagysebességű vasúttal egyesítse Kolozsvárt Budapesttel és néhány további szörnyűséget.

A neve szerint Szijjártó Péter, kétszer fiatalabb Meleşcanunál, Romániánál kétszer kisebb ország hiperaktív külügyminisztere. És hagyta, hadd csodáljuk diplomáciai ügyességét és elkötelezettségét.

Moskva slezam ne verit (Moszkva nem hisz a könnyekben)

Ha patadobogás hallatszik, akkor valószínűleg lovak érkeznek, nem zebrák. Orbán Viktor kormányzó vagy a 40 éves fiatal Szijjártó nem Erdélyt akarta tőlünk elvenni. Még azok a székelyek sem érdekelték őket, akikért a tévékben zokogtak. Az egész valójában egy forrásokért folyó harc volt.

Magyarország kicsi, természeti forrásokkal nem rendelkező ország, mely egy magas szintű és főleg a mások forrásaihoz való hozzáférésen alapuló geopolitikával próbál megerősödni. Az óriási és gazdag Oroszország, az Európa gazdasági motorjának számító Németország és a domináns regionális hatalomként való elismertetéséért vergődő Lengyelország a nagy játékosok, akiket Budapest farkcsóválva körülugrándoz.

Orbán Budapestje arra számított, hogy megjátszhat egy barátságos közeledési táncot

a Nyugat által üldözött Oroszország felé. És arra ébredt, hogy falhoz szorították, vagyis a pénzt is kiadta (metrószerelvényekre, nukleáris reaktorokra) és a fő orosz forrástól, a földgáztól is elzárták. Hogyan jutottak ide?

Az Európai Unió évente több mint 465 milliárd köbméter gázt használ el, amelynek 35 százaléka, vagyis nagyjából 165 milliárd köbméter az Orosz Föderációból származik. A Gazprom Európába és Törökországba irányuló gázexportja 2017-ben 8,1 százalékkal nőtt, elérve a 193,9 milliárd köbméteres rekordértéket, Európa azon igyekezetének dacára, hogy csökkentse függőségét az oroszországi szállításoktól. A Gazprom piaci részesedése az európai piacon, ahol jövedelme többségét megtermeli, tavaly elérte a több mint 35 százalékos rekordértéket, míg 2016-ban még 33 százalék volt.

Az import további 35 százaléka Norvégiából származik, 12 százaléka pedig cseppfolyósított gáz (LNG) és szintén 12 százalékot tesznek ki a líbiai és algériai importok. Az Unió gázszámlája több mint 20 milliárd eurót tesz ki.

A Gazprom biztosítja Európa földgázigényének harmadát

Az orosz csoport három fő útvonalon keresztül látja el gázzal Európát: az ukrajnai vezetékeken, a Fehéroroszországon és Lengyelországon áthaladó Jamal–Európa útvonalon és az Északi Áramlat gázvezetéken keresztül, mely a Balti-tengeren keresztül köti össze Oroszországot Németországgal.

A jelenlegi vezetékek közül az ukrán útvonal (Urengoj–Ungvár) rendelkezik a legnagyobb kapacitással (142 milliárd köbméter – mkm), ezt az Északi Áramlat 1 (55 mkm), a Jamal–Európa (33 mkm) és a Kék Áramlat (Törökországon keresztül – 16 mkm) követi.

Európának 2025-ig további 55 milliárd köbméter (mkm) importgázra lesz szüksége, 2035-ig pedig további 75 mkm-re a jelenlegi szinthez képest.

A Gazprom által az Európai Unióba szállított teljes mennyiségből 2017-ben nagyjából 80 mkm-et szállítottak az Urengoj–Ungvár, 54 mkm-et az Északi Áramlat 1-en és 30 mkm-et a Jamal–Európán keresztül (egy kis mennyiséget LNG-konténerekben szállítanak).

A Gazprom az Unióba irányuló, ukrán vezetékeken keresztül zajló exportjának arányát az 1998-as 90 százalékról 2016–2017-re nagyjából a felére csökkentette.

Az Orosz Föderációnak most az Északi Áramlat 2 Németországgal közös megvalósítása a legfontosabb. Az Északi Áramlat 2 megkétszerezi majd a jelenlegi Északi Áramlat 1 kapacitását és negyedére csökkenti az Ukrajnán áthaladó jelenlegi gázmennyiséget, ez utóbbi ország pedig (a nominális GDP 2 százalékát jelentő) évi csaknem 2 milliárd dolláros bevételtől esik el, miáltal csődbe kerül.

Az Északi Áramlat 2 vezeték megépítése (több mint 12 milliárd USD-ből, 55 milliárd köbméteres kapacitással) évi 20-25 milliárd köbméterre csökkenti majd az Ukrajnán áthaladó gázmennyiségeket.

Csakhogy az Északi Áramlat 2 az orosz befolyási övezethez tartozó két másik ország, Szlovákia és Magyarország számára is jelentős veszteséget fog okozni és megfosztja őket a biztonságos gázellátástól.

Vagyis Orbán Viktor magyarjai 2020-ra pofára esnek:

Orbán kormányfő vérszerződést kötött Vologya Putyin cárral, 12 milliárd dollárt fizetett a figyelméért (ennyiért vett két nukleáris reaktort a Paks 2 erőmű számára), Moszkva pedig zavartalanul, a budapesti testvérkormányt figyelmen kívül hagyva folytatja ördögi terveit.

Putyin számára az a fontos, hogy kiiktassa Ukrajnát a gázszállításból és megfossza GDP-je 2 százalékát jelentő bevételeitől azzal, hogy elvágja a gáztranzitból származó jövedelmektől. Nos, akkor most mit kezdjen Orbán, akivel igazságtalanul elbántak? Ráadásul 2018-ban még választásai is lesznek.

Románia saját stratégiahiányának ártatlan áldozata

Egy híres 1998-as filmben, a Pókerarcokban van egy emlékezetes jelenet, mely megfelel Románia térségen belüli helyzetének: a (John Turturro által eljátszott) Joey Knich elmagyarázza a pókerjáték lényegét fiatalabb tanítványának, a (Matt Damon által eljátszott) Mike McDermottnak:

„Ha leülsz egy pókerasztalhoz és az első 20 percben nem jössz rá, ki a balek annál az asztalnál, akkor te vagy az.”

Bukarest nemhogy 20 perc, de sok év után sem jött rá, ki a balek. A kormánycsapat amatőrizmusán felbátorodott Iohannis elnök éppen a jól megérdemelt vakációját tölti (Németországban és Spanyolországban), belefáradva a hosszú szépítő álomba, a közigazgatás néma óriásai az energetikai ágazat ötszázegyedik fejlesztési stratégiáját rakják össze, a tanácsadók nyugodtan ropogtatják az energetikai ágazat számtalan cégének számtalan igazgatótanácsaitól támogatásként kapott eurómilliókat.

Csak földalatti tárolókat nem csinál senki, csak gázerőműveket nem csinál senki, csak a szenet nem használja senki, mi pedig elektromos energiát importálunk.

A magyarok nem tettek egyebet, csak elolvasták a statisztikákat és ráébredtek, hogy mi nem tudunk mit kezdeni a gázzal:

Románia fogyasztása nem éri el a 11 milliárd köbmétert, míg a (csaknem kétszer kisebb) Magyarország majdnem 9 milliárd köbmétert fogyaszt el, miközben energiaipara is van, és azt tervezi, hogy megszabadul az ukrán vezetékeken eddig érkező orosz gáz elmaradásának rémálmától.

Mentőötletnek bizonyult követek elküldése a turbulens vlachokhoz, akik megrémültek Kelemen Hunor szakállától és a romániai pártok háromoldalú paktumától (egyfajta 2017-es „Unio Trium Nationum”-tól). Orbán Viktor kormányzó küldötte, Szijjártó Péter külügyminiszter (egy szemüveges stréber, aki biztos áldozatnak tűnt a szivarral a szája sarkában ülő tapasztalt diplomata bukaresti külügyminiszter számára) nagyon hatékonynak bizonyult és alig néhány óra alatt felsorakoztatta maga előtt a bukaresti Parlament házelnökeit, a kormánykoalíció vezetőit és elérte náluk a lehetetlent:

Románia gyakorlatilag átengedi Magyarországnak az Exxon Mobil–OMV konzorcium által a Fekete-tenger kontinentális talapzatában felfedezett teljes gázlelőhelyet.

Vagyis mi belementünk abba, hogy a saját költségünkön megépítünk egy vezetéket és egy átemelő állomást, amin keresztül az Exxon által a Fekete-tengerben talált gázt elszállítjuk az ország nyugati határához, a magyarok pedig kötelezettséget vállalnak arra, hogy 2022-től felvásárolják a teljes gázmennyiséget (4,4 milliárd köbmétert), a 2020-as szerény 1,7 milliárd köbméteres mennyiséggel kezdve (ami a bukaresti fogyasztással egyenértékű).

Igaz, hogy nálunk sokan áldoznak az interkonnektorok fétisének és amiatt panaszkodnak, hogy szegény gáz ott fekszik felhasználatlanul a tenger mélyén; de ez inkább csak annak az ostobaságnak a kimagyarázása, hogy semmit sem tettek, csak valami tudálékos európai politikát. Ki akadályozza, hogy létrehozzunk egy LNG-terminált Konstancán és valójában mások másoknak szánt gázával kereskedjünk?

Így aztán a magyarok bebiztosították fogyasztásuk felét, a románok pedig frenetikusan szavalják a „Büszke románok” mantrát…

A szerző a Bukaresti Műegyetem doktora (1996), Radu Vasile és Adrian Năstase kormányfők tanácsadója (1998–1999, illetve 2001–2002), gazdaságpolitikai államtitkár-helyettes (2002–2003) és a Külföldi Befektetések Ügynöksége (AIS) alelnöke (2003–2004) volt. A Fekete-tenger Egyetemi Alapítvány (FUMN) Gazdaságelemzési Főosztályának a koordinátora.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/25366
Megkávéztatják a fáradt sofőröket az ünnepek alatt a magyar és román rendőrök.
Egyszerű matematika az egész: 210 ezer autóra alig 50 ezer parkolóhely jut.
Itt a lista, amelyiken ellenőrizheti, hogy az Ön települése köztük van-e.
Kolozsvár, Nagyvárad, Arad és Temesvár a hétvégén hivatalossá teszi koalícióját.
Ezt szokták mondeni azok a tökéletlen alakok, akiket a pártdinamika kulcspozíciókba juttat. Mindenki hibás, csak ők nem.
Amúgy Papp Attila Zsolt álnéven jár közöttünk. És bemutatták az új verskötetét Tengerkolozsváron, Vízierdélyben. Kicsit felugrottunk mellé a költői trámvájra.
Bő fél évvel később szóltak a magyaroknak is, hogy bonzsúr, alá lehet írni. Legfeljebb a Partiumra lett volna esélyük, de Románia győztesként azt is vitte.
Nem, kedves Olvasónk, ez nem vicc. De. Vagyis hát nem.
Még idén felavatják az új utasfelvételi részleget, de már készülnek az új terminál tervei is.
Az nem úgy van a gyulafehérvári nyilatkozatban, ahogy le van írva. Ja, a rendkívül okos szerző nagy tisztázási igyekezetében összekeveri a szemiotikát (jeltan) a szemantikával (jelentéstan).
Hiába esküdözött a FCSB főjuhásza, hogy őt nem győzhetik le a magyarok a centenárium alkalmából.
Párhuzamos valóságokat szül a kisebbségi jogok kérdése Erdélyben. Abban azonban mindenki egyetért, hogy csak papíron léteznek.
A klasszikus dió-alma-mogyoró már a múlté, manapság sokkal rafináltabb meglepetések terhelik a Mikulás zsákját és a szülők pénztárcáját.