Fotó forrása: 24.hu
Európaláver
Szerző: Horaţiu Pepine
2018. február 12. hétfő, 18:05
A magyarországi diplomata látogatására gyanakvóan tekinteni valójában az európai szellemmel ellentétes viselkedés. Mi az, hogy!

Egy friss kutatás szerint a volt kommunista országoknak alapos okuk van elutasítani azt a nyugati érvelést, mely szerint a strukturális alapokat az „európai értékek” elfogadásától kell függővé tenni.Magyarország külügyminiszterének bukaresti látogatása néhány rosszmájú kommentárt szült.

Állítólag „furcsa” és nyugtalanító látogatás volt, holott a valódi európai szellem alapján éppen a párbeszéd hiánya lenne negatív dolog. Macron elnök megválasztása óta egyre erősebb bennem az érzés, hogy

Franciaország és Németország inkább fenyegetést, mint jó hírt lát a volt kommunista országok együttműködésében

és – Brüsszel közvetítésével – az úgynevezett illiberális mag szétbomlasztására törekedtek.

Ez a kifejezés ködös és nem annyira leíró, mint inkább polemikus jellegű. Az utóbbi két évtizedben – különben – ellentmondásos, ha nem éppenséggel egymással szögesen ellentétes értelmezéseket kapott. Dinesh D’Souza egy 90-es évek elején megjelent könyvében amiatt bírálta az amerikai egyetemeket, hogy a túlzásba vitt pozitív diszkriminációs politikák a valódi liberális értékek elvesztéséhez vezetnek. Tekintettel arra, hogy az akadémiai kritériumokkal szembeni teljes egyenlőség és az egyéni érdem liberális értékek, a kisebbségeknek biztosított kiváltságok – logikusan – csakis „illiberálisak” lehetnek (ld. Illiberal Education: The Politics of Race and Sex on Campus).

A legutóbbi értelmezés szerinti liberalizmussal szemben (amit D’Souza inkább illiberalizmusnak, az eredeti autentikusságtól való eltérésnek nevezett), egy közép-európai vezető (Orbán Viktor) egy erdélyi összejövetelen nemrég

egy „illiberális” irányultság szükségességéről beszélt, a baloldali liberalizmus túlkapásaival szembeni pozitív alternatívaként.

Vagyis pontosan fordítva értelmezte, és a kifejezés evolúciója itt nem ért véget, hiszen a politikai ellenfelek az új illiberális koncepciót azonnal valami mélységesen negatívvá, homályossá és fenyegetővé változtatták. Orbán Viktor ellenfelei ezzel jelentős propagandisztikus győzelmet arattak, hiszen elkobozták a kifejezését és kifordították, mint egy kesztyűt.

Következésképpen nem túlzás azt kérnünk az „illiberális” kifejezés használóitól, hogy határozzák azt meg. Előzetesen pedig rögzítenünk kell néhány viszonyítási pontot. Míg a liberalizmus a XVIII. század elején végrehajtotta a születéssel keletkező kiváltság trónfosztását, továbbá bevezette az egyén érdemét, a politikai korrektség (az amerikai liberalizmus) szembe megy ezzel és viszonylagossá teszi az érdemet. Ami bennünket illet, D’Souza véleményét osztjuk, mely szerint a nyugati demokráciát egy erős relativista áramlat ássa alá belülről, mely egyszerűen elárulja a felvilágosodás korának hagyományát.

Az európai polémiához visszatérve megfigyelhetjük, hogy a szavak mögött kézzel fogható aspektusok is vannak. Például

a „liberális vs. illiberális” témában zajló vita nem leplezheti el teljesen a mögötte zajló elkeseredett gazdasági versengést.

A Thomas Piketty közgazdász által vezetett EHESS-re nemrég beadott doktori disszertációjában a fiatal Filip Novokmet kutató a közép-európai országok gazdaságát tanulmányozva megállapította, hogy az ott befektetett tőke jövedelmének jelentős része külföldre áramlik. De ennél is érdekesebb, hogy a Nyugat-Európába (ahol a tőke tulajdonosai vannak) irányuló áramlatok jelentősebbek, mint a strukturális alapokból érkező európai pénzek. Míg Lengyelországból a GDP 4,7 százalékának megfelelő összeg távozott 2010 és 2016 között, ugyanebben az időszakban a beérkezett nettó bevétel (a strukturális alapok és a saját hozzájárulások különbsége) csak a GDP 2,7 százalékát tette ki. Magyarország esetében a különbség még jelentősebb: 7,2 százalék távozott és csak 4 százalék érkezett. A tanulmány Csehországra és Szlovákiára is kiterjed, de nem foglalja magába Romániát vagy Bulgáriát.

A Filip Novokmet kutatásának eredményeit a Le Monde-on fenntartott blogjában közlő Thomas Piketty nem hagyja figyelmen kívül, hogy a nyugati tőke hatása sokkal összetettebb volt és nem lehet azt szigorúan könyvelési szemléletre szűkíteni. A német vagy francia tőke nemcsak a javak előállításának növeléséhez járult hozzá, de a versenyképesség növekedését, valamint az emberi tőke fejlődését is magával hozta.

Ezek mind igazak, de ha a fenti statisztika helyes, akkor ez mégis azt jelenti, hogy

a volt kommunista országoknak alapos okuk van elutasítani azt a nyugati érvelést,

mely szerint a strukturális alapokat az „európai értékek” elfogadásától kell függővé tenni. Mert ebből az derül ki, hogy ezeket a pénzeket a nyereség fedezi. A lengyelek és a magyarok már sokszor elmondták, de legutóbb Teodor Meleşcanu külügyminiszter is megtette. Bár a román gazdaságról nem rendelkezünk semmilyen hasonló statisztikával, feltételezhető, hogy itt is ugyanez a helyzet. Sőt, két okból is joggal hihetjük, hogy sokkal nagyobb a be- és kiáramlás közötti különbség: miközben a külföldi tőke GDP-arányos hatása magasabb, mint Lengyelországban, a strukturális alapok formájában érkező bevétel sokkal kisebb. Igaz, hogy ez a román adminisztráció miatt van így, de ez más kérdés. Következésképpen

természetes dolog, hogy a bukaresti kormány a lengyelek és a magyarok álláspontjához csatlakozott.

Ezzel szemben természetellenes az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) reakciója, mely azonnal és éles hangon a külügyminiszter lemondását követelte. Ahelyett, hogy a brüsszeli Bizottság „csendőrének” ellenszenves szerepét játszanák el, az USR-seknek inkább ebbe a vitába kellene bekapcsolódniuk és pontos adatokkal kellene rámutatniuk arra, miben tévednek a lengyelek és a magyarok. Ez minden tábornak sokkal hasznosabb lenne.

Szijjártó Péter hétfői látogatására visszatérve, természetes módon felmerült a feltételezés, hogy a két diplomata kitért a brüsszeli Bizottsággal fennálló kapcsolat forró kérdésére és Lengyelország, valamint a Szerződés 7. cikkelyének ügyét is megvitatta. Hivatalosan főleg „energetikai együttműködésről” volt szó, amiről a magyar hivatalos kiadvány, a Hirado.hu több, amúgy hasznos részlettel is szolgál, de jelenleg az EU-n belüli kapcsolatok kérdése a fő kérdés.

Ebben a kontextusban senki sem Európa-ellenes, ellenkezőleg,

de a Kelet és a Nyugat már eltérő szemléletekkel rendelkezik, melyeket jó lenne szervezett keretek között nyíltan megvitatni. Végül azt mondanánk még, hogy a magyarországi diplomata látogatására gyanakvóan tekinteni valójában az európai szellemmel ellentétes viselkedés, melynek inkább az összes érintett közötti nyílt párbeszédet kellene kiváltságosan kezelnie.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/25300
Se sértődés, se felháborodás nem hangzott el a megnyitón. Cuppogós vörös szőnyeg, megrendültség és emlékezés Doina Corneára játszotta a nyitógála főszerepét.
Mától katonás szigort vezettek be adataink védelmében az egész Európai Unió területén.
Rendesen rátelepült a filmfesztivál a Főtérre, délután már moccanni is alig lehet a szabadtéri mozitól.
Mindegyik érdekelt félnek volt autonómiaterve Erdélyre, de végül az döntött, hogy kinek volt itt a hadserege a második világháború végén.
Röviden: autonómia kellene hozzá. Ha nem is területi.
A Kolozs Megyei Tanács hosszú hónapok óta tartó teketóriázás után beüzemelte a fordított ozmózisú rendszert.
Az elöregedés 2050-re olyen méreteket ölt Romániában, hogy 1,74 nyugdíjas fog jutni minden aktív személyre.
A két ügy között nyilván nincs ok-okozati kapcsolat, de azért jó lenne, ha a rangos egyetemek nem csak a saját jogaikat védenék, hanem az odajáró egyetemi hallgatókét is.
A gyanú szerint a volt miniszterelnök katonai diverziós akciók elrendelésében sáros.
Ha már egy olyan kiegyensúlyozott elemző is szóvá teszi, mint Horațiu Pepine, akkor tényleg lehet valami baj az egyensúly körül.
Az RMDSZ törvénymódosítása átment a képviselőházon, már csak az államfőn múlik, mikor vezetik be.
A bukaresti médiafigyelő szervezet ismét elkészítette éves jelentését, melyben terjedelmesen foglalkozik a romániai magyar kisebbség ellen irányuló diszkriminációval is.
A szociáldemokrata vezér és kormánya folyamatosan mantrázzák a kormányprogram egyetlen és abszolút igazságát. A számok azonban olyanok, mint a tények: makacs dolgok.
A szenátorok ma háromnegyedórás vitában mondták el, mit gondolnak Székelyföld autonómiájáról.