A főszerk leköszön
Szerző: Papp Attila Zsolt
2018. január 31. szerda, 16:21
Szolgálati közlemény következik: változik a kapitány személye, de a hajó megy tovább.

Amikor kétezertizennégy februárjában megírtam főszerkesztői beköszöntőmet, nem tudhattam, mi lesz négy esztendő múlva a címlapunkon. Azt sem, hogy lesz-e még egyáltalán Főtér. Azoknak az ambícióknak, amelyekkel négy éve indultunk, jelentős része – bár ez talán kívülről nem látszott: nem kis nehézségek árán – megvalósult, de azzal is tisztában vagyunk, hogy vannak még adósságaink.

A lényeg, az attitűd azonban érzésem szerint nem változott: a Főtér maradt ugyanaz a hangsúlyosan Erdély-központú, az itteni etnikumközi viszonyokra, regionális értékekre és társadalmi-közéleti rezdülésekre fogékony, erősen kritikai szellemű portál, amely a fősodorbeli médiavilág látszólagos tárgyszerűségén túllépve nem átallja közvetlenebb hangon megszólítani az olvasót.

Négy év azonban nem kevés idő egy médiatermék életében, és működjék bármennyire is olajozottan a gépezet, egy szerkesztőségnek – a működéshez szükséges eszközök és feltételek megteremtésén, az újság „konszolidálásán” túl – képesnek kell lennie újra meg újra kitalálnia önmagát, innovatív módon megtalálnia saját helyét a nyilvánosság változó viszonyai közt.

Magyarán: a Főtérnek vérfrissítésre van szüksége.

Ezt már egy ideje érzem/érezzük, és az elmúlt hónap történései csak megerősítettek ebben. Az a bizonyos magyarországi sajtótámogatás, amely az erdélyi médiapiaci viszonyok (át)rendezésére, valamint kárelhárításra hivatott, és amelynek következtében a figyelem középpontjába kerültünk, nyilvánvalóvá tette, hogy új helyzet van. Bár a – nem épp elfogulatlan – feltételezésekkel ellentétben a támogatásnak csupán töredéke irányul portálunk felé, egy olyan integrált médiastruktúrában, amely körvonalazódni látszik az eddigi információk alapján, a korábban minden adminisztratív köteléktől mentes, semmilyen médiaportfólióhoz nem tartozó Főtér szerepe megváltozik, talán növekszik is – és ez mindenképp másfajta szemléletet és vezetési stílust kíván.

Lefordítva mindezt a személyes indítékok nyelvére: mostanság elég sok tengerésztörténetet olvastam, ezekből inspirálódva úgy fogalmaznék, hogy én, aki eddig egy kecses vitorlást, egy szkúnert kormányoztam, egyszeriben egy óceánjáró fedélzetén találtam magam. Ehhez hozzátartozik még az is, hogy – amint azt sokan tudják – számos más dologgal is foglalkozom, a „szárazföldön” is vannak olyan feladataim, amelyekre ideje sort kerítenem – immár évek óta.

Mindezt egybevetve, úgy döntöttem, hogy a hajót ugyan nem hagyom el (a Főtér mindig szívügyem marad, bármi történjék), átadom az eddigi helyem: a Főtér főszerkesztője tehát február elsejétől Fall Sándor kollégám és barátom, akiben maximálisan megbízom; és erre kérem olvasóinkat is.

Erőt és bölcsességet kívánok neki: nemcsak azért, mert rengeteg munka vár rá, hanem azért is – tudom, miről beszélek –, mert ebben a státuszban az ember könnyen válhat senkit és semmit nem kímélő, otromba támadások célpontjává.

És úgy vélem, Sándor mindkettővel rendelkezik.

Köszönöm mindazoknak, akik kitartottak mellettünk, és üdvözlöm azokat, akik ezután csatlakoznak; nem kétlem, hogy egyre többen lesznek.

Jó szelet, kapitány!

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/25124
146 éve született a magyar színjátszás meghatározó alakja, a kolozsvári Hollywood atyja.
Elkezdődött a harc az erdélyi és bánsági városok által képviselt sikeres fejlődési modell és a bukaresti atyuska modellje között.
Annak idején nem csak a magyaroknak, sok románnak sem fűlt a foga a nagy egyesüléshez. Főleg, miután látták, hogy jár el az új főváros Erdéllyel szemben.
Mutatjuk, hogyan alussza téli álmát az Europa Nostra-díjas település.
Szigorítják a csendháborítással járó bírságokat.
Mi is a helyzet a Nyugati Szövetséggel? Sabin Gherman sorra veszi a dolgokat, hogy ne szenvedjenek tovább a habzószájú nacionalisták.
Úgyhogy hagyjuk a hazaáruló dumát az erdélyi Svájcról, kedves Cristian Tudor Popescu, kedves álújságírók. Mondja a nemzeti lánggal lobogó szerző.
Egyre nagyobb és hangosabb a zártkörű buli.
Igaz ugyan, hogy Ecaterina Andronescu, a régi-új oktatási miniszter tudja, mennyi kétszer kettő, viszont az oktatási stratégiák szétcseszése terén is markánsan bizonyított.
Leszámol az újkapitalizmus iránti illúziókkal és egy globalizációkritikus, ökopolitikai alternatívát mutat fel Zöld jelzés - Vázlat egy új politikához című, nemrég Kolozsváron is bemutatott könyvében az LMP volt vezetője.
És amúgy sem lesz képes semmit megvalósítani.
Kulturálisan az. De jure nem az. De hogy elege van a bukaresti bojárok packázásaiból, úgy tűnik, tény.
Naná, hogy ezért is feljelentette a fürdővárost.
Ajaj, mi lesz ebből! Gyulafehérvár és Nagyszeben is társulna a négyekhez.