Váratlanul durva replikáknak vagyunk a tanúi az ellenzék részéről. Az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) nagyjából ugyanolyan szavakkal bírálta Klaus Iohannis elnököt, mint ahogy Monica Macovei tette a 2014-es elnökválasztás első fordulója előtt. De

az elnök két lehetőség közül választhatott: vagy elhúzódó politikai válság alakul ki,

olyan gazdasági következményekkel, amelyekre – különben – hivatkozott is nyilatkozatában, vagy folytatódik a viszonylag jó gazdasági folyamat, még ha ennek a PSD-vel (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) kötött kompromisszum is az ára.

Igaz, hogy a gazdasági helyzet is heves vita tárgya, de a gazdaság számára a politikai stabilitás gyakran többet ér, mint egy „jó” kormányzati beavatkozás. Mindenesetre, az elnök már a legelején „pragmatikusként” mutatkozott be és nem igazán meglepő, hogy gyors megoldást választott abban bízva – valószínűleg –, hogy a PSD betartja az ígéreteit.

Az az alapvető gond, hogy az igazságszolgáltatás témáját kivéve

az ellenzék semmilyen olyan alternatívát sem kínált, ami megérne egy politikai válságot.

Ez a nagy baj. A román politikai piacon nincs semmilyen projekt, mely képes lenne irányváltásra és elérné, hogy Románia – például – jobban hasonlítson a kommunizmusból kikerült többi országhoz. Hiszen, ha egy kicsit növeljük a látószöget és megnézzük Magyarország és Lengyelország fejlődését, akkor azt látjuk, hogy a brüsszeli Bizottsággal folytatott ideológiai vitáik dacára ezek az országok jól vezérelt gazdaságpolitikák révén megszilárdítják „strukturális” közeledésüket Németországhoz.

Talán ez meglepetésként éri a romániai „jakobinusokat”, de Magyarország és Lengyelország jól haladnak,

és számunkra talán semmi sem olyan releváns, a – sajtóban amúgy nagy nyilvánosságot kapott – legutóbbi eset, a nagyváradi Diamant cukorgyár bezárása. A német tulajdonosok rámutattak arra, hogy Lengyelországban, mint ahogy a szomszédos Magyarországon is olcsóbb a cukor előállítása és így a veszteségesen működő gyár bezárása mellett döntöttek. A gazdaság nem azzal foglalkozik, hogy „illiberális”-e a gazdaság, hanem a saját különálló logikáját követi.

Az AEÁ gazdasága hasonlóképpen látványosan fejlődött az utóbbi évben, az ellenlábasok megdöbbenésére, akik amúgy nem akarják elismerni, hogy tévedtek, amikor Donald Trump elnökké választása után katasztrófát jósoltak. A Brexit sem vezet majd Nagy-Britannia összeomlásához, amire az igazi közgazdászok (a gazdasági terminológiát felhasználó ideológusokkal ellentétben) már régóta rámutattak.

Hasznos lenne a neves német közgazdászt, Clemens Fuestet idéznünk, aki egyik interjújában azt mondta, hogy a brit GDP előrelátható és jelentéktelen csökkenése ellenére a Brexit kompenzációkkal is jár majd, hiszen „a pénz leértékelődése miatt az Egyesült Királyságban zajló termelés érdekesebbé válhat az olyan autógyártók számára, mint a BMW” (Huffington Post, 2017 szeptembere). Ezek a tények, a sajtóbeli értelmezésekre majd máskor térünk ki.

Romániára visszatérve,

alternatív politikai terv hiányában az elnök valószínűleg inkább a jelenlegi irányvonal megőrzése mellett döntött,

mely jól-rosszul mégiscsak képes folyamatos gazdasági növekedéseket biztosítani, és nem kívánta egy kilátástalan politikai válság kirobbantásával ezt is veszélyeztetni. A gazdasági elemzések (ld. V. Lazeáét is) amúgy is rámutattak, hogy Románia számára óvatlanság lenne gyorsan áttérni az euróra, és jó lenne, ha minél jobban kihasználná a megmaradt „szabadságot”, hogy strukturálisan közelebb kerüljön az európai maghoz. Ezen kívül a nyugati közgazdászok (például Clemens Fuest) sem javasolják az euró gyors átvételét, legalábbis nem az euróövezet jelentős reformja előtt.

Egy romániai politikai váltásnak nem azt kellene figyelembe vennie, hogy mit kell tenni a közös pénzhez való csatlakozásért (ahogy egyes opponensek javasolják), hanem sokkal inkább azt, hogy

mit kellene tenni a csatlakozásig még hátralévő meghatározatlan hosszúságú időszakban.

Az ellenzéknek, ha meg akarja nyerni a választást, egy „adventi” alternatívát kellene javasolnia.

Minden bizonnyal sokkal jobb lett volna, ha Iohannis elnök részletesen megmagyarázza a döntéseit. E tisztség gyakorlása többet jelent, mint magát a döntést, ezt a társadalommal folytatott párbeszéddel, diskurzussal, érveléssel is ki kell egészíteni. Ezért sem tudjuk eldönteni, hogy jó volt-e a döntése, vagy rossz: nem ismerjük teljesen az indítékait.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.