Szabó József (A Román Madártani Egyesület alapító tagja), Pál Lajos, Simó Imre és Ciprian Fântână (az egyesület igazgatója) ornitológusok az Olt folyón végezték az év első nagy ornitológiai rutinfelmérését, a vízimadarak téli számlálását.

A premiernek számító megfigyelést január 19-én végezték, az Olt megyei Ulmi helység közelében, nem messze Slatinától.

„Expedíciónk harmadik napján az Ipotești gyűjtőtóhoz érkeztünk. Hatalmas madárcsoportokat észleltünk: több ezer szárcsa, hattyúk százai, sirályok, kormoránok, récék. (…) A szabály az volt, hogy először megvizsgáljuk a rajokat, aztán következik az egyedek megszámlálása. A tó első távcsöves átpásztázásakor megfigyeltem egy nagy kormorán méretű, igen világos tollazatú bukót, ám a madár gyorsan víz alá bukott”, számol be a történtekről Szabó József.

„Szóltam barátaimnak, hogy feltételezésem szerint egy nagyméretű bukót figyeltem meg, de nem vagyok benne biztos. (…) Elindultunk a gáton, abba az irányba, ahol a madarat láttam. Körülbelül 100 méterre lehetett a parttól, és minden kétséget kizáróan fehércsőrű búvár volt, ami azt jelenti, hogy premierről beszélhetünk Románia területén”, tette hozzá az ornitológus.

Szabó József ornitológus (Fotó: Facebook)

Szabó Józsefnek amúgy nem ez az első madártani premierje. 2017-ben a prérisirályt, más néven Franklin-sirályt azonosította, szintén az Olt folyón.

A fehércsőrű búvár az északi-sarkköri Oroszországban, Alaszkában és Kanadában költ, de eljut egészen Ázsia keleti partjaiig, Japánba, Dél-Koreába, Észak-Koreába és Kínába is. A hideg időszakban a melegebb vizek felé vándorol. A becslések szerint körülbelül 1000 példány jut el Európába telenként.

A faj kis csoportokban áttelel a norvég partoknál, az Északi- és a Balti-tengeren. Egyedeit véletlenszerűen megfigyelték Belgiumban, Ausztriában, Fehéroroszországban, Bulgáriában és más európai országokban, de Romániában még soha. A fehércsőrű bukó populációját 16000–32000 egyedre becsülik. A legnépesebb csoport (mintegy 20000 egyed) Kanadában található. A fehércsőrű bukó a legnagyobb bukófaj, testhossza elérheti a 90 centimétert, szárnyainak fesztávolsága 135–150 centiméter.