Uszítósdi
Szerző: Cosmin Puriș
2018. január 18. csütörtök, 16:13
Igen, a szélsőséges nackó sajtó szerint a hazai és magyarországi magyar terrorista személyek, egyesületek, alapítványok, pártok és kormány összehangolt terrortámadást indítottak Románia ellen.

„Terrorizmus” alatt egyrészt a Nagy-Magyarország iránt nosztalgiázók által a médiaplatformokon és a virtuális téren keresztül folytatott

megfélemlítési és pszichológiai nyomásgyakorlási akciókat,

másrészt a Románia egyes intézményei és jelképei elleni veszett támadásokat értem. Ma nem ezekről a szokatlanul aljas irredenta megnyilvánulásokról szerettem volna írni, mert – ahogy az január 15-én természetes – egy Nemzeti Kultúra Napjával kapcsolatos témát készültem felvetni, de nem lehet szó nélkül hagyni, ami ezen a hétvégén Románia ellen történt.

Konkrétan, miközben éppen Németh Zsolt, a magyar Parlament külpolitikai bizottságának elnöke szombat este a román–magyar együttműködés fokozását szorgalmazta Kolozsváron, kiemelve, hogy olvadni kezdett a Románia és Magyarország közötti kapcsolatokat az utóbbi években meghatározó „jég”, Budapesten néhány beteg elme határtalanul becstelen gesztushoz folyamodott. A 2015. december 1-i, kézdivásárhelyi terrorista támadás mögött álló Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai az úgynevezett székely zászlóval takarták le a Románia budapesti nagykövetségén található román címert.

Gyakorlatilag egy román állam elleni támadásról van szó.

Méghozzá a magyar hatóságok együttműködésével, melyek – bár a törvény a diplomáciai képviseletek őrzésére kötelezi őket – nem léptek közbe és hagyták, hogy a két HVIM-es fiatal teljesítse „küldetését”. Téved, ha valaki azt hiszi, hogy a HVIM-tagok gesztusa véletlen. Ez válasz Mihai Tudose román kormányfőnek az alkotmányos rend Kovászna, Hargita és Maros megyékben történő megvédésére vonatkozó kijelentésére. Bár a román miniszterelnök kijelentése verbális volt és semmilyen utalást sem tett a magyar kisebbségre, sem bárki fizikai megsemmisítésére, a magyar politikusok másképp értelmezték, sorozatos támadásokat intézve Románia ellen.

Felmerül tehát a kérdés, hogy ha a magyar fél ily módon reagált, ami Románia budapesti nagykövetségének megtámadásában csúcsosodott ki, akkor miként kellett volna viselkednie Romániának azután, hogy Magyarország közvetlenül szerepet vállalt a három hazánkbeli magyar párt autonómia-megállapodásának január 8-i, kolozsvári aláírásában? Budapestnek

az autonomista mozgalom feltámasztására irányuló igyekezete vajon nem beavatkozás a román állam belügyeibe?

Mint ahogy az is felmerül bennem, hogy nem lehet-e hasonlóan egy másik állam párt belügyeibe való beavatkozásnak tekinteni azt is, hogy a magyar miniszterelnök kabinetjének szintjén létrehoztak egy tisztséget a kárpát-medencei autonómiatervek koordinálására?

A HVIM-re visszatérve el kell mondani, hogy létrehozásától kezdve mostanáig nem láttam, vagy hallottam egyetlen romániai magyar politikustól sem, hogy zavarnák azok az ultraszélsőséges tevékenységek, melyeket ez a szervezet folytat. Ellenkezőleg, a HVIM nagyon sok akciója

a FIDESZ, vagy éppenséggel az RMDSZ gyámságával zajlik,

ami még jobban felbátorította ennek az úgynevezett Nagy-Magyarországért küzdő struktúrának a tagjait. Ennek megfelelően a FIDESZ ifjúsági szervezete éveken keresztül elfogadta a HVIM meghívását és részt vett a magyarországi Verőce-Kismaros településen tartott táborban, ahol Trianon hatásainak felszámolására vonatkozó módszereket és megoldásokat vitattak meg. Ennek megfelelően 2016-ban, október 6-a kapcsán, amikor az 1848-1849-es magyar forradalom leveréséről emlékeznek meg, Hegedüs Csilla, volt romániai művelődési miniszter csatlakozott a HVIM és a Jobbik képviselőinek felhívásához, hogy a kolozsvári Házsongárdi temetőben emlékezzenek meg az 1848-1849-es mártírokról. Idén egy másik RMDSZ-képviselő, Geréd Imre helyi tanácsos pedig március 15-e kontextusában kívánta a testvériesség jelét mutatni, de nem az európai értékeket és toleranciát hirdetők, hanem ellenkezőleg, a HVIM-es és Jobbikos szélsőségesek felé. Ennek megfelelően Geréd Imre e szervezetek képviselőinek társaságában volt látható az 1848-as mártírokról megemlékező egyik akción, amire a kolozsvári Erdő (Pădurii) utcai szociális központ udvarán került sor.

Mindezek láttán elkerülhetetlenül felmerül bennem a kérdés, hogy vajon nem túl „szelíd” a Külügyminisztériumunk eddig viselkedése?

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/24943
Se sértődés, se felháborodás nem hangzott el a megnyitón. Cuppogós vörös szőnyeg, megrendültség és emlékezés Doina Corneára játszotta a nyitógála főszerepét.
Mától katonás szigort vezettek be adataink védelmében az egész Európai Unió területén.
Rendesen rátelepült a filmfesztivál a Főtérre, délután már moccanni is alig lehet a szabadtéri mozitól.
Mindegyik érdekelt félnek volt autonómiaterve Erdélyre, de végül az döntött, hogy kinek volt itt a hadserege a második világháború végén.
Röviden: autonómia kellene hozzá. Ha nem is területi.
A Kolozs Megyei Tanács hosszú hónapok óta tartó teketóriázás után beüzemelte a fordított ozmózisú rendszert.
Az elöregedés 2050-re olyen méreteket ölt Romániában, hogy 1,74 nyugdíjas fog jutni minden aktív személyre.
A két ügy között nyilván nincs ok-okozati kapcsolat, de azért jó lenne, ha a rangos egyetemek nem csak a saját jogaikat védenék, hanem az odajáró egyetemi hallgatókét is.
A gyanú szerint a volt miniszterelnök katonai diverziós akciók elrendelésében sáros.
Ha már egy olyan kiegyensúlyozott elemző is szóvá teszi, mint Horațiu Pepine, akkor tényleg lehet valami baj az egyensúly körül.
Az RMDSZ törvénymódosítása átment a képviselőházon, már csak az államfőn múlik, mikor vezetik be.
A bukaresti médiafigyelő szervezet ismét elkészítette éves jelentését, melyben terjedelmesen foglalkozik a romániai magyar kisebbség ellen irányuló diszkriminációval is.
A szociáldemokrata vezér és kormánya folyamatosan mantrázzák a kormányprogram egyetlen és abszolút igazságát. A számok azonban olyanok, mint a tények: makacs dolgok.
A szenátorok ma háromnegyedórás vitában mondták el, mit gondolnak Székelyföld autonómiájáról.