Uszítósdi
Szerző: Cosmin Puriș
2018. január 18. csütörtök, 16:13
Igen, a szélsőséges nackó sajtó szerint a hazai és magyarországi magyar terrorista személyek, egyesületek, alapítványok, pártok és kormány összehangolt terrortámadást indítottak Románia ellen.

„Terrorizmus” alatt egyrészt a Nagy-Magyarország iránt nosztalgiázók által a médiaplatformokon és a virtuális téren keresztül folytatott

megfélemlítési és pszichológiai nyomásgyakorlási akciókat,

másrészt a Románia egyes intézményei és jelképei elleni veszett támadásokat értem. Ma nem ezekről a szokatlanul aljas irredenta megnyilvánulásokról szerettem volna írni, mert – ahogy az január 15-én természetes – egy Nemzeti Kultúra Napjával kapcsolatos témát készültem felvetni, de nem lehet szó nélkül hagyni, ami ezen a hétvégén Románia ellen történt.

Konkrétan, miközben éppen Németh Zsolt, a magyar Parlament külpolitikai bizottságának elnöke szombat este a román–magyar együttműködés fokozását szorgalmazta Kolozsváron, kiemelve, hogy olvadni kezdett a Románia és Magyarország közötti kapcsolatokat az utóbbi években meghatározó „jég”, Budapesten néhány beteg elme határtalanul becstelen gesztushoz folyamodott. A 2015. december 1-i, kézdivásárhelyi terrorista támadás mögött álló Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai az úgynevezett székely zászlóval takarták le a Románia budapesti nagykövetségén található román címert.

Gyakorlatilag egy román állam elleni támadásról van szó.

Méghozzá a magyar hatóságok együttműködésével, melyek – bár a törvény a diplomáciai képviseletek őrzésére kötelezi őket – nem léptek közbe és hagyták, hogy a két HVIM-es fiatal teljesítse „küldetését”. Téved, ha valaki azt hiszi, hogy a HVIM-tagok gesztusa véletlen. Ez válasz Mihai Tudose román kormányfőnek az alkotmányos rend Kovászna, Hargita és Maros megyékben történő megvédésére vonatkozó kijelentésére. Bár a román miniszterelnök kijelentése verbális volt és semmilyen utalást sem tett a magyar kisebbségre, sem bárki fizikai megsemmisítésére, a magyar politikusok másképp értelmezték, sorozatos támadásokat intézve Románia ellen.

Felmerül tehát a kérdés, hogy ha a magyar fél ily módon reagált, ami Románia budapesti nagykövetségének megtámadásában csúcsosodott ki, akkor miként kellett volna viselkednie Romániának azután, hogy Magyarország közvetlenül szerepet vállalt a három hazánkbeli magyar párt autonómia-megállapodásának január 8-i, kolozsvári aláírásában? Budapestnek

az autonomista mozgalom feltámasztására irányuló igyekezete vajon nem beavatkozás a román állam belügyeibe?

Mint ahogy az is felmerül bennem, hogy nem lehet-e hasonlóan egy másik állam párt belügyeibe való beavatkozásnak tekinteni azt is, hogy a magyar miniszterelnök kabinetjének szintjén létrehoztak egy tisztséget a kárpát-medencei autonómiatervek koordinálására?

A HVIM-re visszatérve el kell mondani, hogy létrehozásától kezdve mostanáig nem láttam, vagy hallottam egyetlen romániai magyar politikustól sem, hogy zavarnák azok az ultraszélsőséges tevékenységek, melyeket ez a szervezet folytat. Ellenkezőleg, a HVIM nagyon sok akciója

a FIDESZ, vagy éppenséggel az RMDSZ gyámságával zajlik,

ami még jobban felbátorította ennek az úgynevezett Nagy-Magyarországért küzdő struktúrának a tagjait. Ennek megfelelően a FIDESZ ifjúsági szervezete éveken keresztül elfogadta a HVIM meghívását és részt vett a magyarországi Verőce-Kismaros településen tartott táborban, ahol Trianon hatásainak felszámolására vonatkozó módszereket és megoldásokat vitattak meg. Ennek megfelelően 2016-ban, október 6-a kapcsán, amikor az 1848-1849-es magyar forradalom leveréséről emlékeznek meg, Hegedüs Csilla, volt romániai művelődési miniszter csatlakozott a HVIM és a Jobbik képviselőinek felhívásához, hogy a kolozsvári Házsongárdi temetőben emlékezzenek meg az 1848-1849-es mártírokról. Idén egy másik RMDSZ-képviselő, Geréd Imre helyi tanácsos pedig március 15-e kontextusában kívánta a testvériesség jelét mutatni, de nem az európai értékeket és toleranciát hirdetők, hanem ellenkezőleg, a HVIM-es és Jobbikos szélsőségesek felé. Ennek megfelelően Geréd Imre e szervezetek képviselőinek társaságában volt látható az 1848-as mártírokról megemlékező egyik akción, amire a kolozsvári Erdő (Pădurii) utcai szociális központ udvarán került sor.

Mindezek láttán elkerülhetetlenül felmerül bennem a kérdés, hogy vajon nem túl „szelíd” a Külügyminisztériumunk eddig viselkedése?

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/24943
Két ex-Real Madridos játékossal erősített a kolozsvári focicsapat.
A hírszerző szolgálat arra gyanakszik, hogy keletről érkezik a baj.
Pár, jelenleg használaton kívüli parkolási táblán a magyar felirat az első, a román pedig csak a második, ezért Dan Tanasă újabb pert indított Ráduly Róbert Kálmán ellen. Ez az idei negyedik.
Ha eltekintünk a politikai érvelés szövevényétől és összehasonlítjuk a fővárosi tüntetést más hasonlókkal, kínálkozik pár magyarázat. Horațiu Pepine írása.
Egy normális országban nem feltétlenül elegáns tahó módon szidni a kormányt. Romániában viszont, úgy tűnik, épp erre van szükség. Andrei Pleşu szövege.
A marosvásárhelyi zenekar kizárólag magyar nyelvű, saját szerzeményekkel jelentkezik.
Az örmény FC Alaskert ellen aratott ötgólos győzelem a csapat legnagyobb arányú sikere a nemzetközi kupákban.
Eddig semmit nem sikerült megvalósítani a célkitűzésekből, figyelmeztet az európai zsűri.
A nép ügyvédjéhez fordulnak.
Nemcsak azért, mert kedvezőbb a földrajzi fekvése, hanem azért is, mert Magyarország sokkal hatékonyabban képviseli az érdekeit, mint Románia.
Mert már így is ad egy rakás pénzt a sertéspestis megelőzésére, de a kormány nem tesz eleget a disznókért és a gazdákért.
Jósolják a kiskereskedelemben utazó cégek vezetői.
Vállalja a felelősséget, de azért megjegyezte: a tüntetők nem határolódtak el egyértelműen a huligánoktól. Ráadásul állítása szerint Molotov-koktélokat is találtak.
Emlékszik még a nagyváradi Piros tó és Háborúzók utcára? Most itt a párja: „a szimbolikus szekér” és a „100 hegedű Orkesztrája”.