Fotó: Szabó Tünde
Dák farkasok
Szerző: Ovidiu Nahoi
2018. január 5. péntek, 17:27
A korrupcióellenesség mint külföldi ármány, etnocentrizmus, ortodox fundamentalizmus. És ez csak a kezdet – az RFI Románia főszerkesztője szerint.

Először is azért, mert hasznos. Megérezték, hogy rábukkantak egy biztos és stabil választói rétegre, amely nagy eséllyel képes őket győztes helyzetbe röpíteni a választásokon.

A félelmek és mítoszok instrumentalizálása, a gyűlölet felszítása

mindig is része a választási kampányok kelléktárának. Igaz, egyesek többet és hatékonyabban meg kevesebb skrupulussal használják másoknál.

A választási eredményekben a különbség nem ritkán a kampánykommunikátoroknak attól az ügyességétől függ, mellyel megérzik a kollektív félelmekre alapozó témákat és megtalálják a kihasználásukhoz megfelelő szavakat. És ez nem csak Romániában van így.
Másrészről az illiberalizmus nálunk a jelenlegi koalíció számos vezetőjét, többek között a parlament két házelnökét is érintő korrupcióellenes lépésekkel szembeni ellenreakció.

A korrupcióellenességet hosszan tartó és zajos kampánnyal külföldről ránk kényszerített, Románia szuverenitását aláásó dologként mutatták be.

Az illiberális diskurzusban alapvetőnek számít a „szuverenitás” szó.

Bár az átmeneti korszak és az Európai Unióhoz csatlakozás nyertesei közé tartoznak (elég csak a vagyonnyilatkozataikat megnézni!), az illiberálisok találták meg a legjobban az utat azok szívéhez, akik a legkevesebb hasznot húztak az utóbbi évtizedekből.

Valójában éppen Soros György programjai és a külföldi befektetések segítettek jelentős számú, anyagilag nem túl jól álló fiatalnak befejezni tanulmányait, vagy jól fizetett állást találni itt, idehaza, és ezáltal kikerülni a szegénységből. Paradoxon, de íme, ez a paradoxon működik.

Nem működött volna, ha nem társult volna hozzá az identitárius és vallási komponens, amely a Koalíció a Családért (CpF) révén, valamint az Ortodox Egyháznak a Colectiv-tragédia utáni nehéz pillanatait követő offenzívája nyomán merült fel nagyon erőteljesen.

Az egyház igyekszik visszaszerezni a terepet,

sokkal nagyobb mértékben van jelen a közéletben, az itt egyre erőteljesebben hangoztatott nacionalista, identitárius, etnocentrista diskurzus mellé áll.

Így aztán azok, akiket magukra hagytak a Románia európaiasítása felé vezető úton (nem a saját hibájukból, hanem elsősorban a kormányok korrupciója és megfelelő közpolitikák végrehajtására való alkalmatlansága miatt), most közös keretet találnak elégedetlenségük megjelenítéséhez, pontosan azok mögé sorakozva fel, akik leginkább felelősek az ő rossz életük miatt. Ismerjük el, ez zseniális húzás volt – az áldozatok vakon követik a hóhéraikat.

Jövőre (2018-ban – szerk.), hiszen amúgy is a centenárium éve, a kollektív imagináriusért folyó csata feszültebbé válásának leszünk a tanúi.

Az ellenség jobban körvonalazott, mint valaha.

Nincs ebben semmi meglepő. Minél tekintélyelvűbbek a rezsimek, annál erősebb ellenségeket fedeznek fel maguknak. Minél erősebbek az ellenségek, annál több hatalmat kérnek a néptől. Ennek a játéknak soha nincs vége. Nálunk még csak most kezdődött el.

De melyik az a Románia szuverenitására törő, a nemzet választottai előtt bilincseket lóbáló ellenség? Oroszország lenne, amely aláássa a demokráciákat és a közintézmények iránti bizalmat, amely mindenfelé megpróbál beavatkozni a választási folyamatokba? Nem, az ellenség a szövetségeseink között van: az Egyesült Államok, különösen az amerikai külügyminisztériumnak az igazságügyi törvényekkel kapcsolatos nyilatkozata után,

a Romániával szembeni nyugati összeesküvés, Bilderbergtől Sorosig,

a multik, a bankok, a nyugati államok által támogatott civil szervezetek. Rendben, de ma nagyjából ez hallatszik a Kremlből és Erdoğan „szultán” ankarai új aranyozott palotája felől is!

Tehát: erős ellenség, nagyobb hatalomigény és ezzel párhuzamosan gazdasági és szociális populizmus, amennyi belefér. És minél kevesebb ráció.

Mi ennek az ára?

Románia számára az, hogy kimarad a szabadságjogok, stabilitás és jólét terének szánt új Európai Unióról szóló nagy vitákból. De ez jó hír az illiberálisok számára. Minél elszigeteltebb Románia, annál nagyobb lesz a hatalmuk idehaza és annál nehezebb lesz őket megbuktatni.

2019-ben Románia lesz az Unió Tanácsának az elnöke. Ha a diplomáciát kihagyjuk a számításból, akkor ezt inkább csak propagandisztikus alkalomnak tartják kizárólag Románia és – esetleg – néhány kisszerű érdek népszerűsítésére, mint amilyen az EEM (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus) lezárása és a Schengenhez csatlakozás. Még a román elnökség jelképe (dák farkas – szerk.) is arról árulkodik, milyennek látszik az európai színpadon a csatlakozás óta betöltött legfontosabb szerepkörünk.

Mindezek az európai mechanizmusok meg nem értéséből is fakadnak.

Mert ez az illiberális és tekintélyelvű tendencia kéz a kézben jár azzal, hogy nemcsak a mechanizmusokat nem értik, de azokat a politikai, kulturális és identitárius mozgatórugókat sem, amelyek lehetővé tették ezt az európai projektet, amelyhez – jól, rosszul – csatlakoztunk.

A szerző az RFI Románia főszerkesztője

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/24749
Hiába szajkózzák egyesek ismét a magyarveszélyt, Erdély elszakításának rémképével már nem lehet meggyőzni a gazdasági önrendelkezést akaró erdélyi városvezetőket.
Az erdélyi és bánsági városok után újabb régió képviselői szállnak be a bukaresti „fejlődési” modell elleni harcba.
Felelős politikus nem tesz ilyet! – szólt az intelem.
Ma jelentette be, hogy jövőre újra indul, és semmi kétségünk afelől, hogy meg is választják.
Áram és víz nélkül maradt vasárnap teljes Lugos. Temes megyében 45 ezer ember hiányolja a 20. század civilizatorikus vívmányát, a villanyt.
Alig egynapos, de már emlékművet kapott.
Százak próbálják kiásni Temesvárt a hóból, míg Robuék dísztanácsüléseznek. De hát mit tegyenek, ha most van az évforduló?
Januárban Kolozsváron tapsolhatunk a USNK-nak.
Mert a hivatalnak nincs pénze alkalmazottra.
Az új alakulat a MRI helyét veszi át.
Ha mindenki olyan hitelesen és érdekesen beszélne a függőségről, mint Kalóz János pszichológus-addiktológus, lehet, hogy kevesebb szerhasználó lenne. Megtudtuk, mitől lesz függő valakiből és hogyan lehet ebből kimászni.
146 éve született a magyar színjátszás meghatározó alakja, a kolozsvári Hollywood atyja.
Elkezdődött a harc az erdélyi és bánsági városok által képviselt sikeres fejlődési modell és a bukaresti atyuska modellje között.
Annak idején nem csak a magyaroknak, sok románnak sem fűlt a foga a nagy egyesüléshez. Főleg, miután látták, hogy jár el az új főváros Erdéllyel szemben.