Călin Popescu-Tăriceanu, Románia szenátusának elnöke elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy az igazságügyi törvényeken csak csekély mértékben módosítottak az illetékes honatyák, továbbá bírálta a bírákat, a tüntetőket, az ellenzéket, egyáltalán, mindenkit. Ráadásként Sztálin elvtársból idézett.

A Iordache-bizottság és saját kollégái munkájának eredményességéről így beszélt: „Sajnálatos módon, sem a különleges bizottság, sem a képviselő kollégák nem módosították elég alaposan az igazságügyi törvényeket. Tekintettel arra, hogy rendkívül ellenséges környezetben dolgoztak, amelyet agresszív és irracionális felhangok jellemeztek még a parlamentben is, a különleges bizottságban ülő kollégáink szerényebb munkát végeztek, még ha értékeset és szükségeset is.”

Aztán nekiállt a bírák, ügyészek, a közvélemény és az ellenzék szapulásának: „Paradox módon, egyesek számára mégis elviselhetetlenül nagymértékűek az igazságügyi törvényeken végrehajtott változtatások. Kik ők, akik azzal gyanúsítanak, sőt, vádolnak bennünket, hogy fenekestől felforgatjuk az igazságszolgáltatás működési kereteit? Nos, elsősorban a nagy ügyészségek vezérei és a magisztrátusok, akik általában felsorakoznak mögöttük. Aztán ott van a közvélemény egy része, amely a virtuális térben nyilvánul meg, illetve ismételten elfoglalja a főváros és egyéb városok utcáit. Végül, de nem utolsó sorban egyes – időnként sajnálatosan zajos és nevetségesen hiteltelen – hangok, amelyek az ellenzék padsoraiból érkeznek.”

Pedig a szenátus elnöke szerint ők csupán banális módosításokat szeretnének végrehajtani az igazságügyi törvényeken: „Aki hideg fejjel rápillant a munkába vett szövegekre, azonnal látja, hogy technikai jellegű módosításokról van szó, amelyek egyes esetekben egyenesen banálisak.”

Végül Tăriceanu úr kis történelemleckét tartott az ifjabb kollégáknak: „Látván egyesek viselkedését, akik nem is éltek a totalitárius kommunizmus sötét időszakában, és gratulálok is nekik ezért, szóval szeretném emlékeztetni őket Sztálin elvtárs tézisére. Tudják, mit mondott? Hogy nem léteznek ártatlan emberek, csak olyanok, akikkel nem foglalkoztunk eleget. Úgy vélem, ennek a tézisnek elég sok követője van ebben az országban, amely demokratikusnak és szabadnak nevezi magát.”

Nókomment.