A temetési procedúra menetrendje értelmében, I. Mihály király földi maradványait vonaton szállítják Bukarestből Curtea de Argeș-be. A királyi szerelvény a Băneasa (volt királyi) állomásról indul majd, amely inkább egy szellemváros helyszínére emlékeztet, mint vonatállomásra.
Az illetékes hatóságok az utolsó száz méteren igyekeznek szőnyeg alá seperni a koszt, illetve a rendelkezésre álló eszközökkel felcicomázni az útba eső állomásokat, amennyire lehet, mert hát mégis csak egy király holtteste halad el arrafele. Évekig, évtizedekig ott álltak az állomások, senki nem irtotta a gyomot, senki nem meszelt le egyetlen méternyi párkányt, egyetlen négyzetméternyi falat sem. A vasak rozsdáztak, a lépcsők töredeztek kedvükre. Egy halott királyra volt szükség, hogy az illetékesek a meszelővödör után nyúljanak.
Olvasson még:
A Băneasa állomáson nyüzsögnek a melósok. Van, aki rozsdás zászlótartókat fest, mások mennyezetet meszelnek, mások ablakot pucolnak, mások sepernek, mások a graffitiket szedik le a falakról.
A Curtea de Argeș-i állomás, ahova a királyi vonat végül befut a szombati napon, szintén romos állapotban van. Pénteken hegesztették vissza a zászlótartókat a helyükre. Rendesen vakolni, falat festeni már nincs idő. Ezért egy hálóval fedik el a szomorú valóságot.
És hogy a babonásoknak is meglegyen az öröme: az állomás órája régóta megállt, mégpedig 18 óra 37 percnél. Vagyis pontosan azt az időt mutatja, amikor a szombati napon Mihály király koporsóját a sírba helyezik. Ezt adják össze!
Igen ám, de most egy jó ideig nem lesz halott király kéznél. Vajon mi lesz a szegény állomások sorsa?