Fotó: Szántai János
(In)decens
Szerző: Szántai János
2017. december 11. hétfő, 16:03
De ez nem feltétlenül baj. Csak ha nagyon píszí kultúrában él az ember.

Nos, nem mernénk rá mérget venni, de talán nem is tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: Tóth Zoltán szegedi filmkritikus és esztéta izgató című (Erős nők, gyenge férfiak) előadása volt a Kolozsváron szervezett IX. Kommunikációs Napok egyik legnépszerűbb előadása.

Az ok pedig elsősorban maga a téma.

Ki nem kapja fel a fejét a „pornó” szóra?

Ki nem kezd el kuncogni (ahogy az előadás alatt is elég sokszor megtörtént) vagy éppen méltatlankodni a szopás, baszás, felszopó (ez egy pornóipari szakszó, amikor a pornóforgatásra menő színész magával viszi a párját, aki bemelegíti a vesszőjét a forgatáshoz), szadomazochizmus szakkifejezések hallatán? És végül az igen sokakat talán kényelmetlenül érintő kérdés: ki nem néz pornót? Hát, akihez nem ér el. Na de kihez ér el? És hogyan?

Tóth Zoltán és előadásának indiszkrét tárgya

Ilyen és ehhez hasonló dolgokról esett szó az előadás során. Persze teljesen és, ha tetszik, szemérmesen tudományos módon. Már amennyire erről a témáról lehet szemérmesen szót ejteni. (Nem lehet.)

Az előadó igen szakszerűen a pornófilm (mint filmgyártási kategória) meghatározásával kezdte: hogy ez egy olyan filmműfaj, amelyben bizony egy az egyben megmutatják a szexuális aktust, legyen az bármilyen, az alműfajok szerint. Aztán igen konzervatív műfaj, meg irtó merev (képletesen persze) szabályok szerint készül. (Jelen sorok szerzője kis szomorúsággal, ám teljes egyetértéssel nyugtázta Tóth Zoltán megállapítását, miszerint pont annyira merevek a pornófilm szabályai, mint a westerné. Az ember egy pillantás alatt meg tudja mondani, hogy mit lát.) Aztán persze tömegfilm a pornó, de még mekkora! És persze stigmatizált, amit nem nehéz belátni. Főleg nézés közben.

Na de egyáltalán miért kell vizsgálni, kutatni ezt a „mocskot”?

Hát, ha másért nem, azért, mert elképesztő mennyiségben készül, hatalmas nyereséget hoz és ha bevalljuk, ha nem, hatalmas tömegek nézik a pornófilm-ipar termékeit. Bizony, a pornó mindenkit elér. Még azt is, aki nem nézi odahaza a neten. Hogyan? Például az úgynevezett porn style útján. A pornófilmek stílusa ugyanis szépen átevezett a nagy tömegek fogyasztására szánt egyéb (mozgó)képes termékek mainstream vizeire. Mint amilyen például a divatfotó vagy a videoklip. Kinek nem jut eszébe az explicit szex Helmut Newton vagy Steven Klein egy-egy fotója, vagy éppen Madonna önmagáért beszélő Erotica, esetleg Justify My Love című klipje láttán?

Többek közt ezért kell vizsgálni, kutatni a műfajt. Mert bizony

a pornó társadalmi helye és szerepe alaposan megváltozott: számkivetett műfajból tömegfogyasztási cikk lett.

Sok pornósztár pedig igazi, szalonképes celebbé vált.

Cicciolina, a szalonképes pornósztár

Emlékszünk még Cicciolinára? Staller Ilona Anna pornószínésznő volt, aztán többek közt olasz parlamenti képviselő is lett. Vagy ott van a Michelle Wildként elhíresült Vad Katalin. Az biza: aki pornósztár-karrierjét követően a Jóban Rosszban című teleregényben szerepelt, mint Janovics Ivett ápolónő. És ha ennyien nézik a pornót (ami, ugye, a szexuális aktus áperté bemutatása), akkor könnyű belátni, hogy ez az élmény befolyásolja az otthoni szexet, a hálószobában vagy máshol, sőt, a testünkről alkotott képet is. Egy példa: a múlt század hetvenes éveitől kezdve hogy eltűnt a szeméremszőrzet a nőkről. Vajon miért? Többek között azért, mert a milliók által bámult pornósztárok vénuszdombjáról is elfogyott.

A pornófilm maga is nagyot változott az 1890-es évek óta, amikor a fénykép bemozdulásával együtt megjelent. És ezeket

a változásokat alaposan meghatározta, hogy milyen csatornákon ér el a termék a fogyasztóhoz.

A hőskor amatőr, többé-kevésbé illegális pornó-némafilmjeit többnyire a kor kuplerájaiban vagy a megrendelő otthonában, de mindenképp intim körülmények között vetítették. Vagyis a műfaj nem kapott nyilvánosságot.

 

 

Gerard Damiano Feep Throat című pornófilmjének trélere

Később, az 1970-es évektől kezdve (a korszakhatárnak is nevezhető alapmű a Mély torok című alkotás, aki nem látta, sürgősen nézze meg, pornóságán kívül igen humoros sztorija is van) a pornó gyakorlatilag a lehető legszélesebb nyilvánosság reflektorfényébe került. Az Amerikai Egyesült Államokban például nem kevesebb, mint 750 mozi vetített csak és kimondottan felnőtt tartalmú filmeket. Ez volt a pornó mainstream-forradalma. A korábbi rövid (5–15 perces) filmeket a perifériára szorították a hosszabb, „egész estés” alkotások, megjelenik a filmekben a sztori és ezzel együtt beindul a nagy pornóbiznisz.

Aztán eljöttek a 2000-es évek és

a pornó az interneten keresztül egyre többekhez és egyre egyszerűbben jutott el.

Összeomlanak a nagy pornó-médiabirodalmak (lásd Kovi, Marc Dorcel stb.), ugyanis ebben a korszakban már nem maga a pornógyártás hozza az igazán nagy nyereséget, hanem a gyártáshoz kapcsolt különféle online szolgáltatások. Újra divatba jön a kisfilm forma, mert az online fogyasztói szokások ezt követelik. Átalakul a pornófilmek rendszertana. Manapság már nem műfajok és alműfajok szerint osztályozzák a pornófilmeket, hanem az online nézhető filmekhez rendelt tagek (BBW, BDSM, Assfingering, MILF, Asshole, Ball Busting stb., ha valaki esetleg nem tudná, miről van szó) szerint, ugyanis a fogyasztók által leginkább kedvelt tagek határozzák meg a gyártást. Az internet korában szélesedik a kínálat is. Olyan kategóriák is bekerülnek a kínálatba, amelyek korábban inkább szubkultúrának minősültek, tekintettel arra, hogy eltértek a hagyományos szexuális aktus explicit bemutatásától. Ilyen kategóriák például a shemale (férfi-nő), a cuckold (a felesége szexuális kicsapongásainak megfigyelésére kényszerített férj) vagy a strap-on (a nő egy felköthető műpénisszel hatol be a partnerébe).

Helmut Newton fotója a francia Vogue magazin számára

Igen elterjedt megállapítás, hogy

a pornó dehumanizálja, eltárgyiasítja a nőt azáltal, hogy kiszolgáltatja a kantekintetnek.

Egy másik megközelítésben azonban kijelenthető, hogy a pornó mégis női műfaj. Mégpedig azért, mert egy bizonyos szinten azt mutatja be, ahogy a nő a szexuális önmegismerés útját járja. Egyfajta női „fejlődésregény”. Ugyanakkor a pornó a nőt mediatizálja: a női szereplők stílusa határozza meg a film műfaját. 

Igaz, a korábbi korszakokban a pornófilmek középpontjában valóban a férfi nemi szerv állt. A férfi bejött és kezdeményezett. A nő megmutatta mije van és megnyílt a férfi előtt. Ez volt a hagyományos hierarchikus viszony. Az internetes pornó korában ez a hierarchia is változott.

Steven Klein fotója az olasz Vogue magazin számára

Most már

a nő jön be, igen gyakran egy domináns Nő (anya, oktató, cégvezető stb.) és ő kezdeményez, ő irányít.

Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy ezzel párhuzamosan a filmben szereplő férfiak egyre fiatalabbak. Vagyis domináns nők állnak szemben infantilis férfiakkal. És ezzel, mintegy végszóként, eljutottunk az előadás címéhez.

Ja, azt még szükségesnek tartjuk megjegyezni, Tóth Zoltán szavait követve: a pornó sose volt, sose lesz politikailag korrekt műfaj. És figyelem: minél inkább politikailag korrekt kultúrában élünk, annál erőszakosabbnak látjuk a pornót.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/24415
Az ukrán nyelvű plakátok Ungvár, Munkács és Beregszász melletti főutak mentén jelentek meg.
Miután a Velencei Bizottság nyilvánosan is elkezdett aggódni a btk és az igazságügyi törvények módosításai miatt.
Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.
Ceaușescu a magyarok bőrén építgette a román nacionálkommunizmust, és reformok helyett szélsőséges nacionalizmussal takarózott, ahogy komolyabb válsághelyzetbe került.
Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.