Poszt-faktum
Szerző: Petre M. Iancu
2017. december 7. csütörtök, 11:11
Lehet mondani, hogy operettkirály volt, lehet kérdezni, hogy mit tett a magyarokért, meg még sok mindent. Viszont tanulni is lehet(ne) ezt-azt a példájából.

Hosszú szenvedés után elhunyt Mihály király. Vele együtt lépett az örökkévalóságba a második világháború utolsó vezetője is. A románoknak minden okuk megvan félárbocra ereszteni a zászlót.

Rendkívüli mérlege alapján Mihály királynak 96 éves korában minden oka meglett volna, hogy derűsen hunyja le a szemét. Bár még gyermekként került trónra csak azért, hogy félreállítsák és aztán Románia és Európa történelmének egyik kritikus szakaszában helyezzék vissza jogaiba, a fiatal király képes volt megfogadni a legbölcsebb munkatársai tanácsait.

Sok tinta elfolyt Mihály király második világháború alatti névleges „államfői” szerepéről. Márpedig 1940-ben II. Károly király ruházta fel teljhatalommal Ion Antonescu tábornokot.

Mihály nem volt közvetlenül bűnös azokért az atrocitásokért,

melyeket a román állam vezére, a náci vezér, Hitler barátja és hűséges szövetségese követett el.

Mihálynak tapasztalatlansága ellenére abban az elégtételben volt része, hogy döntő szerepet játszhatott az átállásban, a fegyverek náci Németország elleni fordításában. A király 1944. augusztus 23-án hibátlanul teljesítette kötelességét, hogy megpróbálja menteni a menthetőt egy Harmadik Birodalommal kötött szerencsétlen szövetsége miatt a katasztrófa felé rohanó országban.

Adolf Hitler és Ion Antonescu

Nemcsak Ion Antonescu letartóztatása képezte a románok történelmének egyik asztrális pillanatát, de az is, hogy az anyakirályné egyik korábbi közbelépésével megmentették a Bukovinából, Besszarábiából és Moldva más részeiből deportált, a marsall rezsimje által kiirtásra ítélt zsidók egy részét.

Nem kevésbé emlékezetes a demokrácia visszaállítása, még ha ideiglenesen is,

melyet a háború előtt a szélsőségességek megerősödésére adott reakcióként jelentősen korlátozott előbb a Goga-Cuza-kormány és II. Károly, majd a marsall nemzeti-legionárius rezsimje.

Évtizedeken keresztül több tonnányi manipulatív tintával próbálták Románia kommunista irányba tolódásával tragédiájával kapcsolatosan is lejáratni a királyt. Az igazságnak fittyet hányva azt állították, hogy az augusztus 23-i államcsíny „árulás” és az orosz sztálinizmussal szembeni „feltételek nélküli kapitulálás” volt. Ez a legkevésbé sem igaz.

A puccsisták akkor semmi mást nem árultak el, csak

a történelem legaljasabb háborús és emberiség elleni bűnösei, nevezetesen Hitler és cinkosai érdekeit.

Ezzel szemben nem árulták el a románok érdekeit. Ellenkezőleg. Létfontosságú esélyt adtak az országnak arra, hogy bekerülhessen a győztes nyugati demokratikus hatalmak táborába és elkerülje egy erőszakos kommunizáláshoz vezető sorsot.

Ezen kívül a király és emberei bátor tettükkel visszaadták Romániának Erdély északi részét is, melyet a román hadsereg 1944-ben szerzett vissza, miután korábban a bécsi hitlerista-mussolinista diktátum alapján a horthysta rezsim annektálta azt. Végül az átállás – realista becslések szerint – hat hónappal rövidítette le a háborút, több százezer, ha nem még több román, európai, amerikai életet mentve meg.

Vajon a király volt a hibás azért, mert az ország sztálini ellenőrzés alá csúszott?

Legyünk komolyak. Jaltában a királyi akarattal ellentétesen megpecsételték az ország sorsát. Egy szovjetpárti kormány elfogadására kényszerített király – a fiatal uralkodó bátorsága és tisztességessége jeleként – megpróbált egy királyi sztrájkkal szembeszállni a kommunista zsarnokság úthengerével. Nem kívánta ellenjegyezni a szélsőbaloldal által kikényszerített normákat, de végül a nácik elleni közös erőfeszítés idején megkötött orosz–amerikai–brit megállapodások megkötötték a kezeit.

A – valószínűleg – zsarolással lemondásra kényszerített király 1947-ben nem kívánta betölteni azt a mártírszerepet, amit post factum követeltek meg tőle szélsőséges bírálói.

A királyi család által az országból akkor kivitt vagyon ügye továbbra is vitatott kérdés marad.

Mint ahogy lemondása soha teljes mértékben nem tisztázott körülményei is. De vitathatatlan az a kedvező szerep, amit I. Mihály a svájci száműzetésben játszott – egy adott pillanattól kezdve – a románok számára, rendszeresen beszédeket intézve a Szabad Európa Rádión keresztül a kommunista cenzúra és terror által fojtogatott sorsüldözöttekhez.

I. Mihály király és Anna királyné

Az országba 1992-ben visszatért király felvillanyozta a népet, mely a kontinuitás és a kommunistákkal szembeni függetlenség jelképének tartva tárt karokkal és szívvel várta. Ez

a példátlan lelkesedés annyira megrémítette Ion Iliescu posztkommunistáit,

hogy végül magukat teljesen nevetségessé téve különféle harcias gesztusok és nyilatkozatok után kiutasították az országból. A király csak 1997-ben kapta vissza állampolgárságát, sőt, a bukaresti posztkommunista potentátok intenzíven udvaroltak neki, még vagyona jelentős részét is visszaadták.

Sajnálatos módon a tisztelt hajdani uralkodó élete végét nemcsak egy kezelhetetlen betegség árnyékolta be, hanem a királyi családon belüli súlyos és méltatlan veszekedések és főleg az unokájával, Romániai Miklóssal kialakult ellenségeskedés is. Tekintettel ennek a történelem kulcsfontosságú pillanatait tanúként és főszereplőként megélt király kivételes mérlegének dimenziójára, valamint a köztársasági Románia vezetőinek nyilvánvaló hiányosságaira, mind I. Mihály élete és döntései, mind a monarchiához való visszatérés időszerűsége továbbra is hevesen vitatott témák maradnak.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/24359
Mától katonás szigort vezettek be adataink védelmében az egész Európai Unió területén.
Röviden: autonómia kellene hozzá. Ha nem is területi.
A Kolozs Megyei Tanács hosszú hónapok óta tartó teketóriázás után beüzemelte a fordított ozmózisú rendszert.
Az elöregedés 2050-re olyen méreteket ölt Romániában, hogy 1,74 nyugdíjas fog jutni minden aktív személyre.
A két ügy között nyilván nincs ok-okozati kapcsolat, de azért jó lenne, ha a rangos egyetemek nem csak a saját jogaikat védenék, hanem az odajáró egyetemi hallgatókét is.
A gyanú szerint a volt miniszterelnök katonai diverziós akciók elrendelésében sáros.
Ha már egy olyan kiegyensúlyozott elemző is szóvá teszi, mint Horațiu Pepine, akkor tényleg lehet valami baj az egyensúly körül.
Az RMDSZ törvénymódosítása átment a képviselőházon, már csak az államfőn múlik, mikor vezetik be.
A bukaresti médiafigyelő szervezet ismét elkészítette éves jelentését, melyben terjedelmesen foglalkozik a romániai magyar kisebbség ellen irányuló diszkriminációval is.
A szociáldemokrata vezér és kormánya folyamatosan mantrázzák a kormányprogram egyetlen és abszolút igazságát. A számok azonban olyanok, mint a tények: makacs dolgok.
A szenátorok ma háromnegyedórás vitában mondták el, mit gondolnak Székelyföld autonómiájáról.
És mennyi a képen látható… izének az előállítási költsége?
A jelek szerint nem matematikusi képességei miatt szerepeltetik a szíriai csapatban.
A két rabló százezer lejt vitt el.