Elízium
Szerző: Daniel Gorgonaru
2017. november 17. péntek, 19:23
Jó, hogy néha valaki kimondja. Hogy ebben a párhuzamos államban például nem mindenért a magyarok a hibásak.

Ez az első alkalom, hogy egyetértek Liviu Dragneával. A párhuzamos állam létezik! Annak ellenére, hogy Klaus Iohannis elnök tagadja, ez a Párhuzamos Állam létezik és olyan erők állnak mögötte, melyek képesek megváltoztatni a dolgokat Romániában.

Ez az a hely, ahol menedékre találok, ha szükségét érzem.

Ott megszabadulok a Dragnea, Udrea és Şova féle büntetőügyesektől.

Ott megszabadulok a Ponta és Tudose féle plagizálóktól. Ott megszabadulok a Băsescu, Tăriceanu, Cristoiu, Ciuvică és Gâdea típusú alakoktól. Ott újra feltöltöm az aksijaimat, hogy aztán minden nap kibírjam a Nicolae Şerban, Florin Iordache és Codrin Ştefănescu félék által a közéletbe bedobott eszementségeket.

A párhuzamos állam az a hely, ahol vannak autópályák,

ahol rendesen fel vannak szerelve a kórházak, az iskoláknak van egészségügyi engedélyük, ahol nem aláznak meg a tisztviselők, miközben az adóidat és a járulékaidat fizetnéd be, ahol a parlamenti bűnözőknek nincs mentelmi joguk, ahol csak azok kapnak szociális segélyt, akik igazán rászorulnak és nem a politikusok által irányítható masszává változtatott részegesek és lajhárok és így tovább. Szóval a Párhuzamos Állam az a hely, ahol lélegezni tudok. Ott, a Párhuzamos Államban egy normális Romániára találok.

Mert amúgy menekült vagyok Dragnea Államában, egy egyre idegenebb és barátságtalanabb Romániában.

Beilleszkedésre alkalmatlan vagyok, mert hiszek abban, hogy a tolvajoknak és alkalmatlanoknak nincs keresnivalójuk az állam élén. Aki hiszi, hogy nem normális dolog, hogy büntetőügyben elítélt képviselőházi elnökünk van. Aki hiszi, hogy nem normális, hogy a kormányfő másolta a doktori disszertációját. Aki hiszi, hogy a bűnözőknek börtönben a helyük, nem szabadlábon az utcákon, vagy még rosszabb, a Parlamentben és a kormányban.

Tehát legyen világos: a Párhuzamos Állam létezik! De ne hordjatok össze többé hülyeségeket az amerikaiak, az európaiak és a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – á szerk.) ellen, akik állítólag szét akarják verni az országot, el akarják adni a multiknak,

fel akarják darabolni és szét akarják osztani a magyarok, a földönkívüliek és a Fekete-tenger között.

A Párhuzamos Állam mögött olyanok állnak, mint én, Romániának azok a polgárai, akik azt akarják, hogy bíróság előtt feleljetek az elkövetett bűneitekért, akiknek elegük van egy alkalmatlan kormányzatból, és akik többé nem akarják, hogy gúnyt űzzetek belőlünk.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/24081
Nem mindenki örült a szokatlan simogatásnak.
Van, aki úgy gondolja, hogy a farok csóválja a román kutyát. Vagyis a lefgontosabb a Moldovai Köztársasággal való egyesülés, az autópályák, kórházak, iskolák várhatnak.
Persze, szó van az interjúban föderalizációról, egyesülésről, nackóróllerről, lopkovics politikai elitről, jövőtlenségről, amiről csak Románia kapcsán beszélni lehet.
A Flightradar24 repülőgép-figyelő alkalmazás rögzítette, amint egy gép körbesatírozta az eget Kolozsvár környékén.
Mi ott voltunk, hogy Önnek ne kelljen: gyakorlatilag nulla érdeklődés mellett a 4S Street és a No Sugar nyerte idén a Legszebb Erdélyi Magyar Dal két kategóriájának díját.
Itt az újabb kolozsvári megaberuházás. Önök kérték!
Centenáriumi reklámkiállítás keretében süllyedhet alá a (nem csak) kolozsvári közönség a százéves múlt időnként hátborzongató termékkínálatába. A magyar termékek persze kisebbségben vannak.
Nem baj, ha össze-vissza beszélünk. Nem baj, ha keverjük a szezont a fazonnal. Fő, hogy rúgjunk egyet a magyarokon. Kábé így lehet röviden jellemezni a patrióta román sajtót.
Hallottak önök Victor Negrescuról? Nem? Sebaj. Sőt, mindegy. Valami ex-miniszter. Még rendes tárcája se volt.
Dehogyis! Arról van szó, hogy a Szabók bástyája előtt álló szobor restaurálását végző vistai kőfaragó cégnek történetesen ez a neve. De azért az összhatás kellőképpen vicces.
Ha már Bukarestben járt, a magyar külügyminiszter adott egy villám(ló)interjút. Amivel valószínűleg ismét kiveri a biztosítékot az összes román patriótánál.
Újabb iskolaügy szítja a kedélyeket, ezúttal Nagyváradon.
A magyar–román kapcsolatok elég mélyen szárnyalnak, az őshonos európai kisebbségek helyzetéről szóló Kalmár-jelentés „atyja” mégis derűlátó.
Melyet inkább neveznénk balkáninak. De annak örültünk, hogy a tengeri herkentyűket a Fekete-tengerből, és nem a legközelebbi szupermarketből hozták.