Nemzeti para
Szerző: Horaţiu Pepine
2017. november 10. péntek, 13:28
Romániában annyira mérgezett már a társadalmi légkör, hogy szinte már mindenki gyanús.

A Győzelem (Victoriei) téren szerdán tartott tüntetés szervezői egy adott pillanatban érdekes buzdítással álltak elő: „Felkérjük a romániai nagy cégeket, hogy támogassák ezt a tüntetést és néhány órára, felváltva tegyék szabaddá alkalmazottaikat, hogy csatlakozhassanak hozzánk.

Ne hagyják magukat megfélemlíteni összeesküvés-elméletekkel

és értsék meg, hogy ez az utolsó lehetőség harcolni a vállalkozásaikat veszélyeztető adóforradalom ellen”. Igaz, a felhívás teljesen naivnak tűnik, hiszen olyan cégeknek szól, mint a Mega Image, Kaufland, Lidl, Carrefour és más hasonlók (a teljes lista a ziare.com-on), melyek eladásból élnek és nagyon is értik, mi vonatkozik rájuk a bejelentett reformokból és mi nem.

De a legérdekesebb az „összeesküvés-elméletekre” vonatkozó rész. Ezt valószínűleg nem kell megmagyaráznunk. Már hónapok óta, valójában 2015-től kezdődően mondogatják, hogy a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.) áll e kormányellenes tüntetések mögött, vagy egyedül, vagy más társügynökségekkel együttműködésben, melyeknek az az érdekük, hogy bizonyos, a magyarok és a lengyelek szuveranizmusától minél távolabbi gazdasági és politikai fejlődési irányban tartsák Romániát.

Drámaian megváltozott a román világ.

1990-ben, például, elképzelhetetlen abszurditásnak számított volna a Securitate rovására írni egy tüntetést.

A tüntetők legfeljebb attól tartottak, hogy provokátorok szivároghatnak közéjük, akik eltéríthetik a tüntetést a céljától, vagy könnyen előrelátható következményekkel járó erőszakos cselekményeket provokálhatnak ki. Minden alkalommal pajzsosokkal dugig megrakott és üresjáratban bőgetett motorú páncélos járművek várakoztak a félreeső utcákban. Egyértelmű volt, hogy ki hol áll, és még ha néhány civil ruhás ügynök el is keveredhetett a lázadók között, nehézségek nélkül körvonalazni lehetett az összképet.

Most azonban ez a kép sokkal zavarosabb és a legsötétebb gyanúk nehezednek a tüntetésekre, a Colectiv klubnál történt tragédia kapcsán 2015 nyarán tartottaktól kezdve. Még akkor is fontos, amiről beszélnek, ha nem igaz, mert a sejtések,

a gyanakvások, a szóbeszédek a társadalom szövetének elválaszthatatlan részei

és meghatározzák a fiziognómiáját. „Mitől félsz?”, kérdezné egy pszichológus és a válasz attól függetlenül releváns lenne, hogy valós vagy tisztán képzeletbeli a félelem oka. Amikor az állam biztonsági szolgálatairól az a benyomás alakul ki, hogy a politika ellenőrzés alatt tartása a feladatuk, akkor a társadalomnak olyan gondja van, amit nem szabad alábecsülni. „Egyszerű találgatások, melyeket nem kell figyelembe venni, ellenkezőleg, meg kell cáfolni és nevetségessé kell tenni őket”, lehetne erre válaszolni, de hiba lenne, mert ez olyan, mintha egy orvos lekezelően bánna azzal a beteggel, aki rémálmokra panaszkodik.

Egy dolog biztos: a legsúlyosabb általános jellegű gyanakvások

a pletykák „népi” szintjéről átkerültek a felsőfokú képzettségű hivatásosok világába,

akik szintén elkezdték egy kicsit megkapargatni ezeknek a szeplőtlen látszatok felszínét, legalábbis kényelmetlen kérdéseket vetve fel. Például Alina Mungiu berlini egyetemi tanár, aki régi harcos a polgári mozgósítások frontján, nemrég megkérdőjelezte a 2015-ös tüntetések tisztaságát: „Ha a Colectiv esetében az igazságosság győzedelmeskedett, akkor Victor Pontát miért mentették fel az ellene azokban a napokban indított eljárás végén, amiben pénzmosással vádolták egy Dan Şova cégétől kapott bevallott és leadózott honorárium miatt? És a „#rezist”-es (#ellenállok – a szerk.) tüntetők miért nem skandáltak egyetlen egyszer sem valamelyik titkosszolgálat ellen, holott bizonyítékokat tettem közzé arról, hogy az olyan SRI-projektek, mint a SIL (ez elírás lehet és valójában a külön tárolt személyi adatokat összekapcsoló SII Analytics-ről lehet szó – a szerk.) a volt Securitate cégeihez kerülnek, ezzel szemben az Alkotmánybíróság „PSD-telenítését” (Szociáldemokrata Párt – a szerk.), holott az összes zavaró döntést egyhangúlag (tehát nemcsak a PSD által kinevezett bírók szavazatával) hozták meg, egyetlen kivétellel, a PSD által kinevezett Maya Teodoriu pedig dezertált a legutóbbi döntésnél?” (romaniacurata.ro).

A kérdés logikus, annyira logikus, hogy már fáj. De ideiglenesen elfogadjuk, hogy a történelemben nem mind igaz, ami logikus. Mint ahogy abban is biztosak vagyunk, hogy a történelemben az igazság mindig kiderül.

Végül – a kiindulási ponthoz visszatérve – megjegyezhetjük, hogy a kitartó mozgósítás ellenére az adóreformot megvitató kormányülés megzavarására szervezett kormányellenes tüntetés jóval elmaradt a várakozásoktól. Gyanakvóbbá váltak az emberek, vagy egyszerűen nem volt megfelelő az időpont?

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/23965
A kormányok jönnek-mennek, a tüntetők maradnak.
Koszta István hadtörténész könyve elsődleges forrásokra alapozva vizsgálja felül Erdély szerepét az első világháborúban.
Több diákja is másolta bele a verseit, Arany János jegyzetelte és szerkesztette kötetté.
A román, aki mindent megad a székelyeknek. Ritka mocskos írás a mioritikus uszítás nagykönyvéből.
Klaus Iohannis rekordsebességgel elfogadta Liviu Dragnea javaslatát a miniszterelnöki tisztségre. Ezzel megmentette, vagy éppen elárulta az országot?
És nem csak. A fő szlogen: Minden út Bukarestbe vezet. Generációnk forradalma!
Petre Daea szakemberi nyelvről, a repülésről meg a földevő vérfarkasokról értekezett.
A vád alapjául szolgáló hangfelvételen jószerivel csak háttérzaj hallható.
Tanulmányt készített egy doktorandusz arról, mennyivel járul hozzá az egyetem a kincses város költségvetéséhez.
Na ugye, hogy lehet kiegyensúlyozottan is beszélni a centenáriumi magyarveszélyről. A körülményekhez képest legalábbis.
A Moldovai Köztársaság területén márpedig ne legyen centenáriumi rumli.
Roxana Tudor története nem mindennapi.
Csíkszeredában készülnek a környezetbarát házikók. És egyenesen a világpiacra kerülnek.
Borboly Csaba azt szeretné, ha minden épületen ott lobogna a kék-arany lobogó.