Hogyan faragjunk románveszélyt Észak-Bukovinában és magyarveszélyt Erdélyben

Ahogy az ukránok bánnak a románokkal Ukrajnában, úgy bánnak a románok a magyarokkal Erdélyben. Hans Hedrich írása.
Hirdetés

Belefáradtam, hogy a többetnikumú régiókban zajló rituális és ostoba nacionalizmusról és egyéb szocio-/etnopata megnyilvánulásokról írjak – de egy friss csarnócai (Cernăuţi/Csernyivci)/észak-bukovinai eset újra lelket öntött belém –, mert részletesen dokumentálja, hogy a román nacionalisták erdélyi magyarokkal szembeni vádjai azonosak azokkal, melyekkel az észak-bukovinai románokat illetik az ukrán nacionalisták. Már a legelején előrevetítem és kiemelem az elkövetkező – déja vu ízű – nevetséges történet pozitív aspektusát:

a romániai románoknak az ukrajnai román nemzettársaik helyzetébe helyezve magukat lehetőségük van – belülről – megérteni a romániai magyarok helyzetét.

Vegyük sorra: Ukrajnában a kijevi Rada/Parlament 2017. szeptember 5-én elfogadta az oktatási törvény módosítását, melynek 7. cikkelye a jövőben korlátozni fogja a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatást az óvodákban és az elemi oktatásban. A visszalépés óriási és aggasztó – főleg a nemzeti kisebbség 2014 előtti nyelvi helyzetéhez képest, mely akkoriban egyértelműen kedvezőbb volt a romániainál! Kétségtelen, hogy valóságos nacionalista puccsal és a nemzeti kisebbségek jövőjével szembeni merénylettel van dolgunk a szomszédos országban. Ukrajna elnöke, Petro Porosenko – a (nemzeti/nemzetközi) tiltakozások ellenére – 2017. szeptember 5-én kihirdette a törvényt, zavartalanul kijelentve, hogy Ukrajna ezzel állítólag az „európai standardokhoz” zárkózik fel és éppenséggel mintául szolgálhatna a szomszédos országok számára. Nevetséges és nyíltan sértő, nem igaz? Főleg, hogy a törvény nyilvánvalóan ellentétes a kisebbségi és regionális nyelvek chartájával – az ezen a téren jelenleg létező (és sok országban sajnos nem nagyon alkalmazott) európai standarddal.

De íme, mennyire torzítva vagy manipuláló/uszító módon számol be egy vállaltan nacionalista ukrán újságíró/politikus

egy 2017. október 19-i cikkében, melyben a bukovinai románok oktatási törvény elleni tüntetéséről ír:

Aszerint, amennyit az eredeti szövegből, valamint Gugel Tolmács úr segítségével sikerült megértenem, a Csarnócai Regionális Tanács (Chernivetska Oblasna Rada) előtti, nagyjából 200 fős tüntetésen:

1. állítólag a moszkvai pátriárkia (román) pópái is részt vettek (mintha ez önmagában gond lenne)

2. állítólag többször is azt skandálták, hogy „Szégyen!” („Ganba!”), amikor a regionális hatóságok egyik képviselője (Okszana Palijcsuk) azt magyarázta a tüntetőknek, hogy szerinte mennyire „kedvező” az oktatási törvény a kisebbségekre nézve, akiknek kötelességük annak az államnak a nyelvét is megtanulniuk, ahol élnek, nemcsak az anyanyelvüket(!)

3. a románok jelenlévő egyes képviselői (Vaszil Teritzanu = Vasile Tarateanu és Aurica Bojescu) állítólag a Régiók Pártjának voltak a tagjai, mely szervezet 2014-ben állítólag Donbasz régió kiválását váltotta ki.

4. több tüntető állítólag letámadta a riportert, hogy „Miért nem beszél románul?”

5. több tüntető állítólag „agresszív” és ismételt módon azt mondta a riporternek, hogy „Itt Románia volt, van és lesz!”

6. több tüntető állítólag azt mondta a riporternek, hogy a bukoviniai ukránok „megszállók”.

7. a donbaszi háború állítólag ugyanilyen típusú tüntetésekkel, orosz pópák jelenlétével, valamint az anyanyelv használatával kapcsolatos szlogenekkel és (hamis) elégedetlenségekkel kezdődött…

8. az ukrán politikusok ahelyett, hogy a szarvánál fogva megragadnák a bikát („szembeszállnának” a román tüntetőkkel), gyáván viselkednek, elmenekülve a felelősség elől.

9. a tüntetők állítólag egyáltalán nem fogadták kedvezően azt az (Okszana Palicsuk?) (eltérő névírás az eredeti szövegben – a szerk.) által ajánlott „jogos” „megoldást”, hogy egyaránt zárják be az ukrajnai román és a romániai ukrán iskolákat is

10. következésképpen a tüntetés „szeparatista” jellegű volt!

U. i.: Egy másik forrásból származó információk szerint, a román tüntetők környékén állítólag néhány buszban egy ukrán szélsőséges szervezet tagjai várakoztak, készen arra, hogy mesterséges konfrontációt és konfliktusos helyzetet „produkáljanak” a románokkal…)

A cikk komor perspektívával („Mióta számítanak megszállóknak az ukránok Ukrajnában? Hova jutunk?”) és egy elégedetlenkedő románoknak címzett nyílt fenyegetéssel („Meggyűlik a bajotok, ha nem hagyjátok abba az ilyenfajta megnyilvánulásokat!”) zárul. Valójában a tüntetés résztvevői csak elégedetlenségüket fejezték ki békés módon egy egyértelműen diszkriminatív és asszimilációs célú törvénnyel szemben, ukrán(!), román és angol nyelven skandált és leírt szlogenekkel, Ukrajna (!) és Románia zászlójának kíséretében. Vagyis minden törvényesen, tisztességesen, demokratikusan, helyesen zajlott – és így is kellett volna bemutatni azt a médiában, az újságíró politikai irányultságától függetlenül.

Most pedig térjünk vissza Romániába/Erdélybe és

a fenti szövegben legyen román helyett magyar, ukrán helyett román, Bukovina helyett Erdély, Donbasz helyett Székelyföld,

Cernăuţi/Csernyivci helyett Marosvásárhely/Tg. Mureş, Régiók Pártja helyett RMDSZ – az újságíró/politikus esetében pedig Petro Kobevko helyett Bogdan Diaconu, Dan Tanasă, vagy Ionuţ Ţene. Ahaj! INSTANT teleportálhatjuk magunkat a 2017-es Ukrajnából a 2017-es Romániába, az itteni magyarok jogos követeléseire vonatkozó mesterséges, szuper-felfújt „botrány” és az ellenük irányuló szekusjellegű, tettetetten hazafiaskodó manipulálás és uszítás kellős közepébe, melynek már hónapok, évek, évtizedek óta tanúi vagyunk! Azt hiszem, nem kell részletesen bizonyítani, hogy a nagyobb létszámú, szervezett, „potens” kisebbségeket nálunk is „veszélynek” tartják, jogos követeléseiket „szeparatizmusnak”, a média pedig „orosz” szerepvállalást inszinuál a „kisebbségi” ügyekben, a nacionalista közvélemény paternalista módon az „államnyelv megtanulását” követeli a kisebbségektől és végső soron azoknak a „kiváltságoknak” a felszámolását, melyekkel az „örökké elégedetlen” kisebbség állítólag máris rendelkezik. Ha pedig az ország területén élő etno-ellenségek nem térnek észhez, akkor meg kell őket fegyelmezni, vagy erőszakkal ki kell kkergetni őket az országból.

Ahogy az észak-bukovinai példa is mutatja, az ukrajnai és romániai (és máshonnai!) etatista nacionalizmus célja – lényegében véve – egy és ugyanaz:

a nemzeti kisebbségek legitim jogainak megsértése és zaklatásuk, hogy asszimilálják és/vagy eltávolítsák őket az országból,

bizonyos történelmileg többetnikumú/többnyelvű, magukat a többnemzetűségre vonatkozó tények dacára „nemzetinek” nevező, viszonylag fiatal államokhoz (más hatalmak által!) csatolt régiók etnikai-nyelvi megtisztítása/homogenizálása céljából. Bonyolultnak/zavarosnak hangzik, de banálisan egyszerű – és en gros és nyíltan gyakorolják ezt számos európai, ázsiai, afrikai államban. Nem mondok példákat, nyugodtan választhatnak találomra ilyeneket a széles e világon jelenleg zajló konfliktusokról szóló tévéhírekből.

Ha pedig a valamely nemzeti csoport létezését biztosító jogok előre megfontolt megsértése közepette még szeparatista megnyilvánulások/”momentumok” is megjelennek egyes kisebbségiek (általában egyének vagy egy szűk csoport részéről és zömmel csak nyilatkozatok szintjén) részéről, akkor többé ne tegyünk úgy, mintha nem látnánk ellenségességük és elégedetlenkedéseik VALÓDI okait. Bukovinai románok = erdélyi magyarok.

Tanulság: A Bukovina Ukrajna, vagy Besszarábia Románia típusú szlogeneket az Ukrajna Románia jelmondattal kellene kiegészíteni! Mert nacionalista–etatista gyakorlataik szinte azonosak – csak enyhe időbeli eltéréssel. Türelmetlenül várom, hogy Romániában az oszlopokon megjelenjenek az első ilyen üzenetet hordozó matricák, vagy a falakon, illetve országutak és autópályák hídjai alá méteres betűkből álló grafittik! Igen: UKRAJNA ROMÁNIA!

Zárszó helyett

Az alábbi fényképről: NEM a zászló színe vagy a hordozóik jelentik a gondot – hanem az ilyenfajta nemzeti jelképekkel közvetíteni kívánt üzenet és cél. (A fényképen helyettesítsék – ízlés szerint – a román zászlót magyarral, székellyel, vagy ukránnal – és elvileg ez NEM lenne ok semmilyen botrányra!) A fénykép akár Csarnócán is készülhetett volna, a bukoviniai románok nyelvi jogok védelmében tartott tüntetésén, de nincs így.

A fényképen „bárhonnai” románok menetelése látható, akiket pont Kézdivásárhelyre/Tg. Secuiesc-re hoztak –

őshonos helyi román lakosság hiányában – felvonulni 2015. december 1-ére. A SRI/DIICOT (Román Hírszerző Szolgálat/Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Ellenes Igazgatóság – a szerk.) 2015. december 1-én ugyanebben a városban „robbantotta” a rendkívül nevetséges „petárdiádiát”, mely ugyanolyan lelepleződött magyarellenes diverzió volt, mint az udvarhelyi Kauflandnál a hideg sütőrácson kipukkadt „miccsiádia”. Tehát: a gond az üzenettel van – még akkor is, ha azt „szentségesen szentnek” tartott nemzeti jelképekkel közvetíted, azt remélve, hogy ezáltal elfojthatod, vagy delegitimálhatod a provokatív üzenettel szembeni bírálatokat.

Azok a románok, akik 2017. december 1-én is folytatni akarják a trikolór többetnikumú vagy zömmel nem román régiókban való tüntető körbehordozásának gyakorlatát, csatlakozhatnak Mihai Tirnoveanu csoportjához – azzal a javaslatommal, hogy a buszaikkal menjenek egyenesen Csarnócára/Cernăuţi-ba/Csernyivcibe. Újabban közvetlen vonatjáratok is vannak Szűcsvásárról (Suceava)! Úgy láttam, hogy az ottani román nemzettársaknak támogatásra van szükségük és erőszakos asszimiláció fenyegeti őket – nem úgy, mint a román állam által kiváltságosan kezelt székelyföldi románokat. A bukovinai románok pedig elmagyarázhatják majd a romániai turistáknak, hogy

ők, bukovinai románok nagyon hasonló helyzetben vannak, mint az erdélyi/székelyföldi magyarok!

Egyedülálló és páratlan pedagógiai tapasztalat lenne ez az erős nemzeti érzelmekkel rendelkező személyek számára. Egyfajta „Iskola másképp” – amin szeretném, ha részt venne egy Dan Tanasă, Ioan Vasile Ţene és Bogdan Diaconu is. Ha szükséges, akár adományokat is gyűjteni fogunk, hogy kifizethessük az útjukat!

Hirdetés

Városlátogatáson lévő román turisták – Kézdivásárhely/Tg. Secuiesc, 2015. december 1.

Lent: Néhány kulcsfontosságú idézet a „Bukovinában kezd robbanékonnyá válni a társadalmi-politikai helyzet”. A Google translate úgy-ahogy érthető fordítást kínál…

На Буковині почалося розхитування соціально-політичної ситуації.

“Оксана Палійчук каже, що у нас є садочки і школи з румунською мовою викладання, – їй кричать: «Ганьба!». І тоді керівник освіти ОДА сказала:

– Так само, як людина має поважати, любити й вчити до загину пам’ятати й користуватися рідною мовою, так само повинна знати, володіти й користуватися разом з рідною й державною мовою. Мовою держави, де вона проживає.

– Ганьба! Ганьба! Ганьба! – скандували румуни з попами Московського патріархату.

– Проти чого «Ганьба»? – запитала Оксана Палійчук. – Я переконана, що разом з рідною, кожна людина повинна знати і послуговуватися державною мовою.

Чому «Ганьба»? Кому потрібне таке несправедливе ставлення до держави, у якій живеш?

(…)

Ніби грім з ясного неба, мирного неба над Буковиною, з лав пікетуючих пролунали небезпечні, страшні слова:

– Ви чому не говорите румунською? – агресивно запитав мене один з пікетуючих.

– Коли я буду жити у Румунії, обов`язково говоритиму румунською, – відповідаю.

– Тут Румунія, – втручаються інші.

– У всі часи тут була, є і буде Румунія! – категорично заявляє ще один. – А ви – окупанти.

– Ми – окупанти?! – не можу ні зрозуміти цього, ані повірити, що це хтось серйозно говорить і так думає.

Українців в Україні починають називати «окупантами». То куди ми йдемо?! Чому ніхто не несе відповідальності за такі небезпечні і провокаційні заяви?!

Пам’ятаєте перші мітинги на Донбасі перед початком війни? Там також звучали подібні слова і звинувачення. Там тоді почав діяти «Рускій мір» з попами Московського патріархату, з регіоналами, котрі згодом стали «Опоблоком». А потім полилася кров, смерті, розруха!..

Тож чи був цей пікет таким безневинним, мирним та спокійним, як його хочуть представити організатори?!

Ні! Там уже вперше прозвучало слово «Окупанти!

І, насамкінець, окремі пікетуючі почали висловлюватися про те, що Чернівецька область – це Румунія. Була, є і буде. Хто понесе відповідальність за прояви сепаратизму на Буковині?! Якщо не зупинити шатунів негайно і рішуче – бути біді!”)

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés