„Itt vagyunk a magyar antikommunista forradalom megemlékezésén, mintegy 100 személy gyűlt össze” – jelenti rádión az egyik rendőr, aki mellett elhaladunk, útban Szakáts Béla börtönajtót ábrázoló sétatéri ’56-os emlékműve felé. Mint ahogy minden évben összegyűl az az egy-kétszáz kolozsvári magyar, hogy emlékezzen az 1956-os forradalom és szabadságharc magyarországi és erdélyi hőseire, és – ahogy mondani szokás – „elhelyezze a kegyelet koszorúit”.

Ezért aztán a forradalom kitörésének alapvetően ünnepi és örömteli évfordulója rendszerint némiképp gyászos hangulatúra sikeredik a sétatéri fák alatt, mintha nem is október 23-ára, hanem időnap előtt, egyenesen november 4-ére emlékeznénk. Idén azonban más oka is volt a kolozsvári polgároknak a gyászra: az ünnepség a Kántor Lajosra való megemlékezéssel indult, és az ünnepi beszédekben is vissza-visszatért a nemrég elhunyt irodalomtörténészre, Kolozsvár kulturális életének egyik legkiválóbb személyiségére való utalás.

A sétatéri ’56-os emlékműnél Buchwald Péter mond beszédet|Fotók forrása: a JZSUK Facebook-oldala

Buchwald Péter, a Kolozsvár Társaság elnöke felidézi, hogy életében a szabadságvágy mámoros pillanatait rendre csalódás követte: 1945-ben, 1956-ban és 1989-ben is. Október 23-ára mindig következik egy november 4-e – fogalmazza meg a keserű történelmi tapasztalatot a volt szenátor, aki globális kontextusba helyezi a magyarság megmaradásának ügyét, a katalán helyzet, a brexit, a terrorizmus, az újjáéledő nemzeti elfogultságok és vallási fanatizmusok korában.

„A történelem mindazon dolgok összessége, amelyeket elkerülhettünk volna” – idézi Konrad Adenauer egykori német kancellárt Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője, aki „győzelmes vereségként” említi az ’56-os forradalmat.

Egy méltóságától megfosztott, megtört embertől vagy nemzettől nem várhatunk progressziót, motivációt és innovációt – fogalmaz beszédében Oláh Emese kolozsvári alpolgármester, aki szerint ’56 a világ szemében is visszaadta az „összmagyar nemzetnek”, a Kárpát-medencei magyaroknak a méltóságot. Vákár István Kolozs megyei tanácsalelnök pedig úgy véli, azért gyűltünk össze, hogy „a szabad lelket ünnepeljük”.

A beszédek komorságát a János Zsigmond Unitárius Kollégium Ördög Ödön karnagy által vezényelt diákkórusának zenei betétei hivatottak oldani, köztük Selmeczi György alkalomhoz illően ünnepélyes Millenniumi ódájának egy részlete.

Mindeközben jócskán elered az eleinte csak szemerkélő eső, még inkább hangsúlyozva az esemény kissé lehangoló, szertartásosan komoly és kötelezően pátoszos jellegét. Szirmok, virágok, koszorúk, történelmi egyházaink képviselőinek áldásai, politikusi szónoklatok, főhajtás, Himnusz. 2017. október 23., Kolozsvár.