Hova álljunk?
Szerző: Horaţiu Pepine
2017. október 20. péntek, 09:47
Fogas kérdés. Kivel feküdjön le a román hadsereg? Az európaiakkal? A NATO-val? Esetleg mindkettővel?

A kedden (október 17-én – a szerk.) a Cotroceni-palotában ülésező Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) engedélyt adott Románia bekapcsolódására a mélyebb európai katonai együttműködésbe, az úgynevezett PESCO-ba.

A volt kommunista országok júniusban, az Európai Tanács védelmi kérdéssel foglalkozó összejövetelén kimondottan annak rögzítését kérték, hogy közös katonai erők kiképzése nem ellentétes a NATO-n belüli kötelezettségeikkel. A román hivatalosságok szintén szorgalmazták ezt,

néha nyilvánvaló módon szembe mentek a francia elnök törekvéseivel,

akit minden jel szerint sokkal jobban foglalkoztat Európa „szuverenitása”, mint a NATO. De ezen felfogásbeli különbségek ellenére semmilyen elvi ellenkezés nem volt tapasztalható, mindenki kifejezte részvételi szándékát a közös védelem projektjében.

De amennyire teljes volt a konszenzus, annyira ködös maradt a terv. Mindaz, amit a PESCO-ról (a biztonsággal kapcsolatos „Állandó Strukturált Együttműködés” angol nyelvű változatából képzett betűszó) eddig mondtak, rendkívül bonyolult, így nem könnyű felfogni, hogy mik a céljai és milyen módon valósítható meg. Sokatmondó, hogy gyakran még a szakértők sem képesek elmagyarázni, mi a különbség a régebbi európai eszköz, a Közös Biztonság- és Védelmi Politika és az újonnan megjelent Állandó Strukturált Együttműködés között, hiszen elvileg ezek csakis egy és ugyanaz a dolog lehetnének.

De lehet, hogy a dolgoknak ez a nagyon kifinomult leírása nem más, mint a valódi cél, nevezetesen

egy közös haderő, vagyis egy európai hadsereg létrehozásának leplezése.

Végső soron az eseti külföldi küldetésekhez nincs szükség állandó együttműködésre, de ha az Unió területén kell fellépni, akkor szükségessé válik egy szigorú koordinálás.

Amikor az európai újságírók azt kérdezték, európai hadseregről van-e szó, az összes hivatalosság „nem”-mel válaszolt, kijelentve, hogy a PESCO csak a védelmi iparra, a műszaki kutatásra és a beszerzések egységesítésére vonatkozik. A fő cél – mondták – a megtakarítás, hiszen a külön-külön zajló beszerzések többe kerülnek, az így megtakarított pénzeket pedig a saját fegyveriparba lehetne fektetni. Ennek ellenére az Európai Bizottság arra mutatott rá érvelésében, hogy az összes EU-ország együttvéve fele annyit költ védelemre, mint az AEÁ, de az ebből létrejövő valódi erő alig 10-15 százaléka az amerikaiak teljesítményének. Ez az összehasonlítás önmagáért beszél, hiszen az AEÁ-nak egyetlen hadserege van, természetesen számos szinttel és szakterülettel, de mindet a Pentagonból koordinálják. Következésképpen, ha az EU ki akar építeni egy „állandó” és „strukturált” katonai szerkezetet, akkor előbb egy Főhadiszállást kellene kijelölni.

Valójában a júniusban könnyen elért konszenzus a terv ködösségének is tulajdonítható. Ki utasítaná el a részvételt egy védelemre vonatkozó projektben? Hiszen egyértelmű, hogy

a kimaradással kizárja magad az együttműködés előnyeiből.

Végül a részvételi szándék – melyet többek között még a keleti országok is kifejeztek, holott az ötletet a francia–német körök kezelik – a „többsebességű Európával” szembeni taktikájukkal is kapcsolatos.

A projekt, ahogy arról idén júniusban tárgyaltak, nem ír elő semmilyen kötelezettséget. Összehasonlításképpen, a menekültek befogadása esetében felmerült a kötelező jelleg, míg a PESCO esetében minden egyes ország saját belátása vesz részt, vagy sem. Ez azt jelenti, hogy a franciák és a németek szorosabb együttműködésről döntöttek és ehhez nincs szükségük a többiek beleegyezésére.

Nem csoda, hogy a több integrációs szinttel rendelkező Európa változatát hevesen ellenző volt kommunista országok azonnal bejelentették, hogy támogatják a közös védelem tervét, talán elsősorban azért, nehogy kihagyják őket. Ezen kívül a projekt ködös bonyolultsága mindenkinek meghagyta a szabadságot, hogy azt képzeljen bele, amit akar. Nem kizárt, hogy a tagállamok teljesen eltérő előfeltevésekkel és célokkal dolgoznak. Vajon a NATO elsőbbségének hangsúlyozása nem egy lehetőség, amivel a keleti országok valójában elháríthatják egy európai katonai erő létrehozását? De ha nem európai hadseregről van szó, akkor mi értelme lenne Macron „szuverenitásra” vonatkozó szenvedélyes és állhatatos diskurzusának?

Végül könnyű azt mondani, hogy

az vesz részt, aki akar, miközben valójában az vesz részt, aki képes.

A franciáknak, akik most (az angolok távozása után) az EU-ban a legnagyobb katonai erővel rendelkeznek, nagy ambícióik vannak és egy közös projektbe akarják integrálni a német védelmi ipart. Ezzel szemben a németek egy szerényebb elképzelést támogatnának, mely nem osztja meg Európát, a többiek előtt is nyitva hagyva az ajtót, de ezek a dolgok nincsenek teljes mértékben tisztázva. Mennyire korlátozók lesznek a részvétel feltételei? A PESCO-országoknak kötelességük lesz csak európai fegyvert vásárolni? Mindenesetre Románia amerikai beszerzésekre is készül és bejelentette, hogy meg akarja szilárdítani a stratégiai partnerséget Nagy-Britanniával (ezt Teodor Meleşcanu nyilatkozta a legutóbbi londoni látogatása után).

A Legfelsőbb Védelmi Tanács kedden megvitatta a PESCO-ügyet és utólag bejelentette, hogy engedélyezte a román részvételt. Az információkban szegény közlemény szerint, Románia sokkal inkább a németországi és franciaországi iparral a katonai technika terén már eddig kezdeményezett projekteket akarja felülvizsgálni, amit aztán beszámítana a PESCO-részvételbe, ahogy bizonyos nem egyértelműsített javaslatot is kíván tenni. De egy szó szerinti döntésről nem is lehetett szó, hiszen egyáltalán nem világosak a részvétel kritériumai és még kevésbé az, hogy Románia tényleg megengedheti-e magának, hogy egyszerre két „fronton” fektessen be.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/23627
Vagyis az tisztelt országvezetés jól megszívatta drága, de annál trébb ünnepléssel, cserébe adott neki ingyenkaját.
Sorra kerülik el az országot a legnagyobb járműipari társaságok.
A hatalom a nép orra alá dugja a trikolórt, és onnan tilos másról beszélni. Sabin Gherman írása.
Bepillantottunk a jövőbe, ami már a jelen: mesterséges intelligenciával és robotokkal élünk együtt. Vérkomoly kérdésekkel játszottunk el az idei Kommunikációs Napokon.
Nem nagyon tudni, honnan lesz tízmilliárd euró helyi beruházásokra, amikor az idei utolsó nyugdíjakat a kormány tartalékalapjából fizetik ki.
Ez pedig édeskevés, már ha közoktatási stratégiáról beszélünk és nem újramelegített vitákról, véli Mircea Miclea, volt oktatási miniszter.
Na jó, ellenzéki megrendelésre készült, de azért olyan nagyot nem tévedhet.
Az emberi jogok világnapján történt. Vagyis hétfőn. Amikor a közleményírók is agyhalottak.
Amikor a románok is kiakadnak a saját túlhabzó nacionál-hisztériájuk kapcsán. Persze, anélkül, hogy elismernék: Erdélyt valóban elcsatolták.
Tudta, hogy Hobo ma is középiskolai történelemtanár lenne, ha nem alapít hobbizenekart? És hogy Deák Bill Gyulát zenésztársai csak Dukátnak becézték, pusztán anyagi okok miatt? A 73 éves Kossuth-díjas művész életpályájáról vallott.
Megkávéztatják a fáradt sofőröket az ünnepek alatt a magyar és román rendőrök.
Egyszerű matematika az egész: 210 ezer autóra alig 50 ezer parkolóhely jut.
Itt a lista, amelyiken ellenőrizheti, hogy az Ön települése köztük van-e.