Tahóterápia
Jean St'Ay
2017. október 19. csütörtök, 11:21
A tudomány nektek ad igazat. Hadd mozogjanak a vének.

Eddig úgy tudtuk, udvarias, jól nevelt, illő gesztus, ha egy fiatal személy átadja ülőhelyét egy idős személynek valamely tömegközlekedési eszközön. És szidtuk a tini tahókat, akik másfél ülésen terpeszkedve böködik az okostelójukat. Mert né, milyen neveletlen, bunkó, tahó, milyen lehetett a gyerekszobája ennek, hát ott áll mellette az a tisztes korú nénike a három cekkerrel, de ez a pernahajder meg se mozdul, csak duvad a fülébe a deszpaszító.

Na kérem, amekkorát mi tévedtünk. Ugyanis oxfordi (vagyis brit) tudósok egy csoportja kikutatta és kimutatta, hogy az idős emberek bizony jobban tennék, ha nem ülnének a fenekükön, hanem szépen megállnának a lábukon, amikor buszra, egyébre szállnak, mert így egészségesebbek lennének. 

A kutatás eredményeit lehozta a British Medical Journal című szaklap. Sir Muir Gray professzor, a kutatás vezetője elmondta, hogy a munka során sikerült meghatározni a következő revelatív dolgokat: az időseknek legalább 10 percet kell gyalogolniuk naponta, nem kellene használniuk a liftet, használják csak szépen a lépcsőket, és egyáltalán, többet kellene állniuk a lábukon. Így jutottak arra a következtetésre is, hogy a fiatalok tegyék csak félre az illemet, és ne engedjék leülni az időseket a tömegközlekedési eszközökön.

Nos, kedves fiatal tahók. Tudományosan is igazolták: üljetek csak nyugodtan. Nem vagytok parasztok. Sőt. Támogatjátok az időseket egészségük megőrzésében. És ha az idősek egészségesebbek, kevesebb pénzt kell költeni az orvosi ellátásukra is.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/23605
Négy nagyváros a kezébe vette a sorsát. Elkezdődött volna a gyakorlati regionalizálás? És vajon mit fog szólni mindehhez a bukaresti bojárság?
Többször át lett ismételve és fel lett mondva a lecke a román-magyar érdemi párbeszéd elkezdésének a fontosságáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pénteki, kolozsvári konferenciáján. Idén is.
Jobban játszott, de nem eléggé jól Athénban a magyar válogatott.
Tanulság: nyugodtan lehet kutatni a szekus besúgók után, amíg szembe nem jön valaki, aki túl magas polcon van.
Még a siralmas téesznyugdíjakat is bankkártyára utalná az állam.
A gesztus értékelendő, de ettől még nincs mit ünnepelni.
Mert egy putyinista-erdoganista beütésű autarchikus ceauşiszta nemzetállam. És nincs politikai víziója. És nem akar integrálódni. És, hopp, hasonlítani igyekszik Magyarországhoz.
Ezt persze könnyű leírni. Dragneát és csapatát kifüstölni a kormány épületéből annál nehezebb. És lehet, kicsit kevés is hozzá ez a Klaus Iohannis.
A gyulafehérvári román nemzetgyűlésről sok szó esik a centenárium évében, de csak kevesen beszélnek arról, hogy 1918 decemberében ellen-nagygyűlést is tartottak Kolozsváron. Erről is beszélt a Korunk Akadémia legutóbbi meghívottja, Fodor János történész.
Semmit nem tudni róluk, de valószínű, hogy más nyelven tanulják az ábécét.
A dühös fuvarozókat lebeszélték a sztrájkról néhány ígérettel.
Nem vehetnek örökbe gyereket a meleg párok.
Református szórványmagyarok, szász evangélikusok, bukovinai lengyel és székely katolikusok nyomában jártunk, megnéztük a román ortodoxok egykori kulturális fellegvárait is.
A szerzőnek teljes mértékben igaza van: Bukarest abszolút nem Budapest! De teljesen más okok miatt, mint amiket felsorol.