A következő napokban megtörténik az, amiről megjósolható volt, hogy előbb-utóbb bekövetkezik. A távolról sem monolitikus Dragnea-rezsim felfedi törékenységét. Sorin Grindeanu után Dragnea úr parancsainak egy másik végrehajtója, Mihai Tudose is ellenségévé válik annak, aki egész Románia ura akar lenni. Egy már megszokott minta szerint. A kormányfő alkalmasságáról zengett dicshimnuszokat feszültségek és szakítás követi. Akárcsak a közelmúltban,

most is az az igazi kérdés, hogy megmarad-e Dragnea úr a szociáldemokrata Párt élén, vagy sem.

A konfrontációs kampány első gesztusa, hogy Mihai Tudose igyekszik leváltani Shhaideh és Plumb asszonyokat (időközben ez sikerült is – a szerk). A kormányzásra képtelen PSD csak ezt a folyamatos demagóg ámokfutásból és rivális klánok közötti összecsapásokból álló képet tudja nyújtani Romániának. Dragnea úr Romániája olyan, mint egy mű Kolumbia, amiért fővezérségre törekvők küzdenek. Az egyetlen lojalitás az, ami az állam lerablására irányuló érdekeken alapul.

A Mihai Tudose által bejelentett kormányátalakítás – akár megvalósul, akár nem – annak jele, hogy a Belina-ügy kérdése elkerülhetetlen. Dragnea úr elsősorban a cinkosai szintjén sebezhető. Személyiségéhez kapcsolódik, hogy vérszomjasan küzd az ellen, hogy bármin is osztozkodnia kelljen. Ez a vérszomj pedig a bukását is okozhatja. A mostani harcok azt is felfedhetik, hogy a kormánypárt és a Dragnea-rezsim a helyi vezetőknek osztogatott feudumok hálózatától függően szerveződik. Dragnea úr helyzete csak akkor válna igazán súlyossá, ha jelentős mértékű dezertálások történnének ebből a támogatói rétegből. Niculae Bădălău ennek a PSD-alapnak a megtestesítője. Dragnea úr rezsimje ennek az alapnak a hiányában nem képes fennmaradni.

A mostani testvérháborúk jelentik az 1918-as Egyesülés centenárium küszöbén álló Románia pillanatképét.

Ez Románia: egy különféle táborok által maguknak követelt uradalom,

egy demagógia által lepusztított és hírtévék által elkábított térség. Valódi ellenzék hiányában Dragnea úr félreállítására csak az a forgatókönyv képes, mely Victor Ponta bukásához is vezetett: saját cinkosainak kell széttépniük. Nem a nemes elvek fognak számítani, hanem a riválisoknak az a képessége, hogy felmutassanak egy hihető politikai támogatást. Ez a támogatás viszont azt jelenti, hogy azok fognak még jobban megerősödni, akik már amúgy is rendkívül erősek.

A mostani testvérháborúk egy rezsim agóniájának lehetnek a jelei. De megbocsáthatatlan naivitás lenne, ha Dragnea úr ellenségeit a jó kormányzás védelmezőinek tekintenénk. Itt nincs helye idealizmusnak. A mostani pészédés bizánci stílus a kommunista stílus reinkarnációja. A PSD továbbra is ugyanaz a tartós fejletlenségre szánt eszköz marad. Dragnea úr eltávolítása semmit sem képes módosítani a pészédés politikai gépezet működésén. A chipek kicserélhetők, de a gépezet – kivédhetetlenül – tovább működik.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.