Bár Erdély egyik első nyomdászaként, reformátoraként, tanárjaként és iskolaszervezőjeként sokunk számára ismert Johannes Honterus, a brassói szász humanista, azt, hogy a nyugati világ egyik legnépszerűbb tankönyvét adta ki 1542-ben, csak most tudtuk meg Robert Offnertől. A Regensburgi Egyetemi Klinika transzfúziológus főorvosa szenvedélyesen kutatja az erdélyi művelődéstörténetet, és ugyan 1990 óta Németországban él, csíkszeredai születésűként magyar nyelven is remek előadónak bizonyult kedden az Erdélyi Múzeum-Egyesület kolozsvári székházában.

 

Itt mutatta be a Johannes Honterus: Rudimenta Cosmographica / Grundzüge der Weltbeschreibung (Corona/Kronstadt, 1542) című könyvet, amelynek társszerzője és kiadója. A 2015-ös első kiadás után néhány hete jelentette meg a második kiadást Nagyszebenben a Schiller Verlag.

 

A világleírás alapjai nem más, mint azoknak az információknak az 1366 hexameterbe szedett változata, amelyekről Johannes Honterus úgy gondolta, egy barcasági diáknak be kell vágnia latinul, mert ezekre lesz szüksége a 16. század közepén. Robert Offner pedig a négynyelvű kötet mellett azt mutatta be, milyen tudást és technikákat sajátított el Honterus tanulmányi és menekülési útvonalának azonosítható állomásain, amelyeket aztán felhasznált tankönyvének megírásához és kinyomtatásához.

 

 

 

Biztos, hogy járt például Regensburgban, Bázelben és Krakkóban, valószínűleg Nürnbergben és Ingolstadtban is, de kétséges, hogy eljutott-e Wittenbergbe. Ez a reformáció erdélyi történetének visszakövetése szempontjából fontos, állapítja meg a történész: Honterusnál a Bázelbe menekült Kálvin hatása lehetett az első, nem Wittenbergé és Lutheré.

 

Honterus életének első 33 évéről csak annyit lehet teljesen biztosan tudni, hogy Johannes volt a keresztneve, indokolta Offner azt, miért fogalmaz szinte mindent feltételes módban. Apja, Jörg Anschut (vagy Austen, esetleg Aescht) tímár volt Brassóban, Offner és mások feltételezése szerint flamand bevándorlóként érkezett. 

 

Johannes 1498 körül született, és nagy valószínűséggel ő az, aki Johannes de Corona néven beiratkozott 1520-ban a bécsi egyetemre, ahol a közép-európai humanista szellemben nevelkedett, 1525-ben pedig magister artes liberales, azaz gimnáziumi tanári címet kapott Johannes Holler Coronensis néven. 

 

1525 és 1529 között vélhetőleg Brassóban élt, legalábbis 1529-ben politikai száműzetésbe került: ferdinanistaként elűzte őt a Szapolyai-párti városvezetés. 1529 őszén ismét Bécsben tartózkodott, legalábbis egy honfitársával onnan menekült a Duna vonalán Regensburgba, amikor Bécset három hétig ostromolták a törökök.

 

Regensburg akkor szinte birodalmi főváros volt, ott tartották a legtöbb birodalmi ülést, és Aventinus néven ott működött a legjelentősebb bajor humanista, Johannes Turmair, a bajor hercegi család tanítója, udvari történész. Nemcsak zenét, matematikát és történelmet oktatott, hanem ő adta ki az első bajor térképet is 1523-ban, az első latin nyelvtant az ottani iskolák számára. Vagyis pont azzal foglalkozott, amivel Honterus később.

 

A Honterus név is először írásban Aventinus házi krónikájában jelenik meg – hívta fel a figyelmünk a történész. Aventinus leírja, hogy a két erdélyi a törökök elől menekült, egyiküket Hünterként, később Hunterként említi. Az is ismert, hogy Honterus a „tábláival” érkezett Aventinushoz: a térképeinek a fametszeteivel.

 

Honterus számára Aventinus a kapcsolatai miatt is fontos lehetett, köztük például a mindössze 60 km-re lévő Ingolstadtban tanító Petrus Apianus-szal, akinek az öccse nyomdász volt.

 

Apianus 1529-ben földrajz tankönyvet írt az ingolstadti egyetem számára, amelynek későbbi kiadása már a Honteruséhoz nagyon hasonló Rudimenta cosmographiae címen jelent meg, és Apianus volt az első, aki Magyarországról nyomtatott térképet 1527-ben.

 

Honterus mindössze három-négy hetet tölt Regensburgban 1529 október-novemberében, feltételezések szerint Ingolstadtba, majd Nürnbergbe ment, ami akkor már erős lutheránus központ volt pezsgő szellemi élettel. Sebald Heyden tanár és tankönyvszerző az ottani protestáns gimnázium szabályzatát is megírta, amelynek másolata 13 évvel később a brassói gimnázium szabályzataként – Constitutio Scholae Coronensis – tűnik fel. 

 

Vagyis az eszméket, a tudást és a szervezetépítést Honterus közvetlenül a reformáció egyik központjából vitte el a Barcaságba – vonta le a következtetést a történész, bár arra nincs közvetlen bizonyíték, hogy személyesen is találkozott volna Heydennel.

 

Honterus 1530 májusában már Krakkóban tűnik fel, ahol a magyar diákok kollégiumában, a Bursa Hungarorumban tanított, vagyis nem a krakkói egyetemen, hangsúlyozta a történész. Itt egy kis formátumú latin nyelvtankönyvet és egy kozmográfiai, azaz földrajzkönyvet nyomtatott a magyar diákoknak.

 

Röviddel ezután Bázelbe ment, ahol Sebastian Münster tudós már tehetséges fametszőként és nyomdászként dicsérte. Bázelben akkor már hat nyomda működött, és Johannes Oekolampad reformátori tevékenysége nyomán a reformáció pezsgő központjának számított. Offner valószínűsíti, hogy Honterus személyesen is találkozhatott a Zwingli mellé állt svájci reformátorral, aki 1531 novemberében hunyt el, mindenesetre itt vált a reformáció hívévé.

 

 

Honterust 1533-ban visszahívták Brassóba, és hamar, már 1536-ban tagja lett a városi tanácsnak, ahol rábízták az iskolarendszer újjászervezését. Célja, a humanista oktatás létrehozása Brassóban Offner szerint sikerült is neki azzal, hogy megreformálta a katolikus iskolarendszert. 

 

Ez a népnyelvi elemi oktatásból állt, majd következett a latin nyelvű trivium (grammatika, retorika, dialektika) és a quadrivium (aritmetika, geometria, asztronómia, zene), együtt a hét szabad művészet. A latin és a görög nyelvvel együtt ez volt a tudáskánon a középkorban és az újkor elején, amelyben nem szerepeltek az olyan humanista tárgyak, mint a történelem, földrajz vagy biológia, hívta fel a figyelmet a történész.

 

A tanárok nem bővelkedtek oktatási segédanyagokban, a diákoknak is legfeljebb viasztáblájuk volt, és úgy tanultak, hogy amit a tanár mondott, azt be kellett vágni kívülről. Honterus eldöntötte, hogy legalább a tanároknak legyen egységes tanmenetük, hogy Brassótól Kolozsvárig, Besztercétől Szászsebesig minden tanító ugyanazt tanítsa, ezért könyveket nyomtatott a trivium és a quadrivium számára.

 

Grammatikát adott ki, Arisztotelész Logikáját, Cato beszédeit, Seneca és Augustinus szentenciáit, összesen legalább húsz zsebkönyvet egyenként 15-55 oldalas terjedelemben. Bár mind egyetlen évben, 1539-ben jelentek meg, ezeken valószínűleg sokáig dolgozott, és aztán egyszerre nyomtatta ki.

 

 

 

Erasmus, Hésziodosz, Epiktétosz, Platón művei mellett kinyomtatta újra saját, krakkói könyvecskéjét, a Rudimenta cosmographicát. Diákja, barátja és követője, Valentin Wagner még legalább tíz könyvet nyomtatott ki Honterus halála (1549) után. Vagyis csak Brassóban legalább 30, középiskolai tankönyvként szolgáló könyv jelent meg relatíve rövid idő alatt, míg a reformáció jelentős központjaiban (Bázel, Luzern, Zürich, Strassburg) összesen kevesebb mint 15 – ismertette Offner.

 

A Rudimenta cosmographica kezdetleges változatát 1530-ban Krakkóban adta ki először, 1541-ig pedig átdolgozta egy 1366 hexameterből álló verssé a hatékonyabb memorizálhatóság érdekében. Ezt számos tudóshoz küldte el véleményezésre, javításra, majd 1542-ben jelentette meg a végleges formáját. Ez a könyvnek már a harmadik kiadása volt, és hatalmas siker lett: ez terjedt el nemcsak a szász, hanem Erdély magyar városaiban is.

 

A kezdeti sorokban leírja, mit fog leírni a világból: az eget és égitesteket, városokat, azok lakóit, tengereket, hegyeket, állatokat, növényeket, betegségeket, rokoni viszonyokat, hivatalokat. Offner szerint Honterus az általános műveltséggel együtt kifinomultabb latin nyelvhasználatot is el akart terjeszteni ezzel a versbe szedett, iskolai enciklopédiával.

 

 

A kötet négy könyvből (liber) áll, az első a csillagokkal, égitestekkel foglalkozik, a második és harmadik a kozmográfia, vagyis földrajz: Európáról, illetve Ázsiáról és Afrikáról ad információkat és térképet. Amerika feltűnik a térképen, de leírás nincs róla, akkor még nagyon keveset tudtak a kontinensről. Ezzel a tankönyvvel 

 

korábban ilyen nem volt, állította a történész, a hollandok is 40-50 évvel később találták ki a világatlaszt.

 

A negyedik könyvben a természettudomány aktuális biológiai ismereteit adja át, ami szintén újdonság volt a korban: ha tanítottak is biológiát, nem ennyire részletesen, magyarázta a történész. Honterus részletesen leírja az emberi testrészeket, mindenféle növények és állatok neveit a rovaroktól a víziállatokig, .

 

Ugyancsak a negyedik könyvben jön be a „szociológia”: a háztartás részei, a konyhai eszközök latin neve, a rokoni kapcsolatok, a hivatalok, méltóságok megnevezéseit mind be kellett biflázni, akárcsak a hajó részeit. Nem a barcasági hajózás fejlesztéséért, hanem azért, mert Honterus tudta, hogy diákjai külföldre is utazni fognak majd, és már a Dunán érdemes tisztában lenni azzal, miből áll egy hajó.

 

 

A könyv végén az öltözeteket írja le, az italokat és többszáz betegség nevét, mivel a diákok zöme pap és tanító lett, és már neki kellett ezeket megtanítani, illetve beírni az anyakönyvbe, hogy miben halt meg a hitközség tagja.

 

Ábrák nincsenek a tankönyvben, a 737 természettudományos fogalmat, a 212 állatfajt, 283 növényfajt, 168 betegséget és tünetet szövegesen írja le. Offnernek arra is van hipotézise, hogy Honterus honnan inspirálódott mindehhez: állítása szerint a reformáció előtti latin szótárak tagolása egy az egyben az, amit Honterus is követ a versben írt tankönyvében. Gyakorlatilag egy ilyen szótárt írt át verses enciklopédiává

 

ennyit talált meg a brassói levéltáros, Gernot Nussbächer, aki a mostani, 98. kiadás egyik szerzője is. A világleírás alapjaiból részletek még 1696-ban is megjelentek. A könyv egész Európában népszerűvé vált Palma de Mallorcától Koppenhágáig, Rómától Párizsig, Zürichtől Prágáig, Offner szerint valószínűleg a tanulást könnyítő verses formája miatt, mivel akkor a magolás volt a tanulás legelterjedtebb módszere. Európai közkinccsé vált, amelyet még a főiskolai oktatásban is használtak.

 

A Rudimenta cosmographica 97. kiadása Kolozsváron jelent meg 1988-ban a Dacia kiadónál románul és latinul. Bár a szerkesztők már akkor négy nyelvűként szerették volna megjelentetni, ez nem sikerült, csak 2015-ben több magyar és német fordító, szerkesztő bevonásával, akik ugyanúgy lelkesedtek Honterus-projekt iránt, mint maga Offner, mesélte a történész. És persze nemcsak az ötszáz éves tankönyvet kapjuk a kötetben, hanem bevezető tanulmányokat is a korról, Honterusról és a mű későbbi utánnyomásairól.

 

A németországi tudomány- és oktatástörténet úgy tartja, hogy Johann Amos Comenius (1592 – 1670) helyezte új alapokra a természettudományos oktatást, de Offner szerint ezt Honterus száz évvel korábban már megtette.

 

Egy másik brassói kortársa, Paulus Kyr városi orvos pedig bő kétszáz évvel előzte meg a korát, ezért az 1551-ben írt egészségtankönyvét (Sanitatis studium) a Honterus-féle tankönyvsorozat után már nem is nyomtatták ki. Offner elmélete szerint azért, mert nemcsak a középiskolai oktatás szintjét haladta meg, hanem az emberek befogadási szintjét is, gyakorlatilag nem volt igény az újranyomására. Honterus utódja, Valentin Wagner által kiadott egészségtankönyv nemcsak a betegségek nevét tartalmazta, mint Honterus világleírása, hanem egy egész kórtant, az élelmiszerek, gyógynövények fogyasztásának szabályait, orvosi diétákat.