Polgárosodás és demokratizálódás Európában és Magyarországon a 18-20. században címmel indított új történelmi előadássorozatot a Korunk Akadémia. A nyitóelőadásban Barta János, a Debreceni Egyetem professor emeritusa azt boncolgatta, mennyire volt felvilágosult és abszolutista az európai felvilágosodás, tényleg a felvilágosodás nézeteit akarták-e gyakorlatba ültetni a felvilágosult abszolutistának tekintett, nagy másodikok: II. Frigyes, II. József, II. Katalin.

 

árulta el már az elején a poént a professzor. A felvilágosodás filozófiája által vallott, valóban a polgári átalakulás felé mutató elveket a felvilágosult abszolutizmus nem nagyon kívánta elfogadni: nem akarta megváltoztatni a feudális társadalmi rendet. Bár kétségkívül reformokat vezetett be a közigazgatás, kultúra, gazdasági élet és a társadalompolitika terén is, de még II. Józsefnek sem állt szándékában átalakítani azt a feudális rendet, amelyben földesurak és jobbágyok álltak egymással szemben.

 

A filozófusok a klasszikus abszolutizmust is bírálták, a túlzott hatalmi központosítást próbálták megváltoztatni. Az abszolutizmusnak viszont komoly szerepe volt a modern államok kiépítésében épp a központosítás révén, ezzel építették ki gyakorlatilag az államhatalmat a rendi monarchiák kora után, ahol az uralkodóknak a nemesség alig hagyott mozgásteret.

 

A koraújkorban érdekes ellentmondás figyelhető meg: bár a 15. század végén még mindig Itália a leggazdagabb térség Európában, virágzik a kereskedelem a városállamokban, és ugyan olaszok teszik a legtöbb földrajzi felfedezést, ezek az itáliai felfedezők mégsem olasz pénzből szervezik az expedíciókat. 

 

Nem a sok egyéni tőkével rendelkező olaszok, hanem a spanyol, portugál, francia központosodó monarchiák vállalják ezeknek a kockázatos felfedező utaknak a finanszírozását, mert a pénz mellett itt van meg az ambíció. Az államok belső központosítása expanzív külpolitikával társul, az uralkodók célja legyőzni a belső és külső ellenséget.

 

Az angoloknál az egymással vetélkedő főurak által vívott rózsák háborúja után indult be a központosítás (VII. Henriknek azért is sikerült, mert a rózsák háborújában a mintegy 60 főúri családnak közel a fele teljesen kihalt), a franciák ekkor vonják be Normandiát és Bretagne-t az államba, Spanyolország is 1479-ben jön létre Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella házasságával. 

 

a törvényhozást (nagyon hosszú ideig nem hívják össze a rendeket), megszervezik a központi közigazgatást, és kiterjesztik a tartományokra, kiépítik a helyi közigazgatást. Az állam a mindennapi élet olyan szféráiba is beavatkozik, ahova addig nem: a hadügy, pénzügy, igazságszolgáltatás mellett megjelenik az egészségügy (vesztegzárakat rendelnek el járványokkor, és be is tartatják), a kultúra (iskolákat, könyvtárakat alapítanak), tudatos gazdaságpolitika (manufaktúrákat hoznak létre, védővámok rendszerét építik ki.

 

Átalakul az állam és egyház kapcsolata is: akinek nem tetszik Róma parancsa, az átáll a reformáció oldalára. Az angol uralkodó egyszerűen saját uralma alá veszi ezt a területet is, és létrehozza az anglikán egyházat. Franciaország már akkor erősen korlátozza az egyház hatalmát: I. Ferenc olyan megállapodást köt 1516-ban a pápával, amelynem értelmében a pápa lemond a francia püspökök kinevezésének jogáról, cserébe Ferenc egyes pápai jövedelemforrásokat erősít meg.

 

Rendi gyűlés ugyan nincs, de megmaradnak a középfokú igazgaztás szervei, ahol a nemesek gyakorolják a hatalmat. Hiába jön a királyt képviselő intendáns, kijátszák, a királyi hatalom csak közvetetten érvényesül. Időnként az egyház is szembefordult az uralkodóval, ez is jelentős korlátozó tényezőnek számított.

 

Korlátozó intézmény a tulajdonjog is, ez az egyik lényeges különbség is az európai abszolutizmus és a keleti despotizmus között – mutatott rá Barta János. Az európai földbirtokos biztos lehetett benne, hogy fia, unokája örökli az ő birtokát, az oszmán birodalomban viszont a szpáhikat rendszeresen áthelyezték, az ottani földbirtokosok között közkeletű volt a mondás, hogy senki se tudja, hol van a nagyapja eltemetve.

 

 

 

A középkorhoz viszonyítva előremutató az abszolutista államszervezés, a felvilágosodáshoz képest ez már nem annyira egyértelmű, vonta le a következtetést a történész.

 

Volt, de nem magyar, tisztázta a professzor, mert Bécsben volt a központja, és a Habsburgok nem éppen a magyar nemesség kedvére építették ki. Ráadásul Magyarország olyan ütközőpontba került a Habsburgok és az oszmán birodalom között, amelyben nem volt alternatívája, el kellett fogadja azt, amit a Habsburgok mondanak és tesznek.

 

Egyes történészek számításai szerint a Habsburgok ráfizettek Magyarországra, mert a zsoldosok fizetése, várak fenntartása, a hadjáratok költségei meghaladták azt a jövedelmet, ami a magyar királyságból befolyt a bécsi udvarba.

 

A koraújkorban gyökerezik az is, amiért a 16-17. századi filozófusok már bírálni merték a feudális berendezkedést. Ahogy a természettudományok fejlődése megbontotta az egyház világnézeti monopóliumát, úgy kezdték egyre inkább bírálni az addig isteni eredetűnek vélt világrend társadalmi hátterét is.

 

A bőséges kritika mellett viszont egységes reformelképzelésük nem volt a felvilágosodáskori filozófusoknak. Az államrendre vonatkozó politikai elképzelésekkel addig nem is nagyon foglalkoztak, és ha voltak is köztársaságok vagy olyanszerűen működő városok, ezek másodrendű kisállamok voltak, lényegében nem befolyásolták Európa történetét – mondta a történész. 

 

A felvilágosodás teszi fel a kérdést, hogyan nézzen ki az állam, az uralmi forma, és a válasz általában Anglia. Az 1642-ben kirobbant angol polgárháború és egy rövid köztársasági periódus után visszaáll a királyság, de már alkotmányos, korlátozott monarchia formájában: gyűléseznek a rendek, a szavazati jog nem születéssel járó kiváltság többé. 

 

A gondolkodók viszont mindenáron el szerették volna kerülni az idevezető, több éves háborúskodást, ezért egyesek úgy gondolták, a megoldás a filozófuskirályok felvilágosult despotizmusa. D’Holbach és Helvétius inkább monarchiapárti, Diderot és Rousseau ellenzi a királyságot.

 

A társadalmi berendezkedést a természetjogra szerették volna alapozni, amely szerint a társadalomban elveszítjük azokat a jogainkat, amelyek a természetben meglennének. A születéstől bírt, természetes jogokat a felvilágosult uralkodók lennének képesek visszaállítani, akikkel új társadalmi szerződést kell kötni, vázolta Barta János megemlítve, hogy egyáltalán nem volt egyértelmű, mi tartozik a természetjogba, és sokat vitatkoztak például a tulajdonról mint természetjogról vagy épp a vallás szerepéről az erkölcsiség megteremtésében.

 

Annak ellenére, hogy a felvilágosodást a filozófusok neveivel fémjelezzük, gondolataik csak egy kisebbség ügye volt, egymással vitatkoztak. Ártott ez az abszolutista hatalomgyakorlásnak? Annyiban, válaszolta meg saját kérdését a történész, hogy az arisztokraták megtisztelve érezték magukat, ha például a csípős nyelvű Voltaire ellátogatott a szalonjaikba, de nem akartak változtatni a társadalmi berendezkedésen. A filozófusoknak pedig eszük ágában se volt belépni a forradalomba vagy forradalmat szítani.

 

II. Frigyes viszont még trónörökösként, 1736-tól kezdett levelezni Voltaire-rel, 1739-ben megjelent Antimachiavelli című, az uralkodás elveit összefoglaló műve, amelyben azt vallja, semmilyen cél nem szentesíti az erőszakot. Ehhez képest úgy kezdi 1740-ben az uralkodást, hogy decemberben lerohanja Sziléziát, évekig háborúzik, sikeres hadvezérré válik, a kontinens legnagyobb hadseregét szervei meg.

 

 

 

Diderot II. Katalin szentpétervári udvarába utazik, és agyondicséri, a cárnő nemesi címet akar adományozni neki, de a filozófus végül hazatér. Voltaire is meglátogatja Frigyest, kölcsönösen le akarták nyűgözni egymást, de aztán jól összevesztek, vázolta a történész a filozófusok és királyok viszonyát. Több korabeli uralkodó pedig egyenesen távoltartotta magát a felvilágosodás eszméitől. 

 

A magyarországi felvilágosult abszolutizmus példaképe, II. József nevével társított rendeletek egy része már Mária Terézia alatt megszületik, bár főleg abban a korszakban, amikor Mária Terézia társuralkodóvá fogadja II. Józsefet. Onnantól kezdve nem jöttek ki egymással, mondta a történész.

 

Filozófiai felvilágosodás nem volt, mivel a magyar nemesség nem igazán tudott franciául, inkább latinul, németül, magyarul és esetleg valamelyik nemzetiség nyelvén, magyarázta Barta János. A francia felvilágosodás gondolataihoz csak közvetetten jutottak hozzá.

 

A magyar felvilágosodásnak elsősorban irodalmi vetülete volt: az irodalmárok a kezdetét 1772-re teszik, ekkor jelent meg Bessenyei György Ágis tragédiája című alkotása, és természetesen Batsányi és Csokonai munkásságát is ide számítják. A magyar felvilágosodás szerves része a nemzeti nyelv feltámasztására irányuló törekvések.

 

A politikai vetület egy még szűkebb körű kisebbség ügye volt, a magyar jakobinus mozgalom vezetője, Martinovics Ignác inkább konspiratív, mint gondolkodó alkat volt, de a mozgalom második embere, Hajnóczy József jogász komoly jog- és államtudományi műveket írt, amelyeket akkor elkoboztak, és csak a 20. században kezdték el kiadni.

 

A jakobinusok 1795-ös kivégzése után a felvilágosodás politikai nézetei inkább a II. Lipót ellenében kibontakozó, nemesi nemzeti mozgalomban éltek tovább. 

 

a gazdaságpolitika, a kultúrpolitika és a társadalompolitika, vázolta a történész. Az első területen a protekcionista vámpolitika él tovább, Magyarországnak különösen az 1754-es vámrendelet fáj nagyon. A nemesek úgy vélték, ez volt Mária Terézia bosszúja, amiért nem fogadták el az 1751-es rendi gyűlésen a nemesek megadóztatását, ahogy az már bevett volt az osztrák örökös tartományokban. 

 

A nyugat-magyarországi megyék komoly szerepet játszottak Bécs, Gráz, Stájerország ellátásában. 

Magyar birtokosok manufaktúrákat hoztak létre (majolikagyárat, posztógyárat, stb.), a védővám pedig azt akadályozta meg, hogy az adót nem fizető magyar nemesek birtokairól származó, olcsó termékek ellepjék az osztrák piacot, és romba döntsék az osztrák termelőket, vagy legalábbis erős konkurrenciát képezzenek számukra.

 

A gazdaságpolitikához tartozott az új típusú mezőgazdaság, az angliai new agriculture tanulmányozása, ipari technológiák elsajátítása akár ipari kémkedés révén is, mondta Barta János, akinek élete első publikációja az angol ipari forradalom találmányainak poroszországi elsajátításáról szólt, árulta el. Széchenyi is művelt ilyet: gázlángfejlesztővel tér haza Angliából úgy, hogy megvesztegeti az angol vámőrt.

 

 

 

Kultúrpolitikára II. József iskolarendeletét adta példaként  a történész, aki egységes iskolarendszer, tananyag és tankönyvek bevezetése mellett az egyházi iskolák számára is előírja, mit tanítsanak a Biblia mellett. Gazdasági ismereteket oktatnak, ipari középiskolákat alapítanak, Magyarországon például Selmecbányán, könyvtárakat hoznak létre, könyveket adnak ki.

A jobbágy-földesúr bemerevedett viszonyban a földesúr olyan szolgálatokat kért a jobbágytól, amilyet nem szégyellt, állapította meg a történész. Ez szűnt meg az 1766-os úrbérrendezéssel. Mária Terézia rendelete meghatározta, mennyi és milyen jellegű munkával tartozik a földesurának, de egyes történészi vélemények szerint ez csak a Dunántúl agyonterhelt jobbágyainak jelentett könnyítést, az Alföldre akkor betelepültek számára, akik még robotot sem teljesítettek, káros lehetett.

 

Az 1785-ös jobbágyrendelet megszüntette a röghöz kötést, megerősítette a parasztok telekhez való jogát, vagyis megtiltotta a jobbágyok telkeinek kisajátítását. Gyakori megállapítás volt, hogy a magyarországi jobbágyok 1848-as felszabadításukkor azzal a telekállománnyal bírtak, amelyet az 1766-os úrbérrendezés biztosított számukra. ’48-ban viszont már jóval szegényebb volt a magyar jobbágyság, mert a lakosság nőtt, a föld viszont nem, csak osztódott.

 

Olyan jellegű telekkisajatítás viszont nem történt, mint egyes észak-német tartományokban, ahol egyszerűen elűzték a parasztokat, legelőkké alakították a földjeiket, és ezekből a nagygazdaságokból látták el Európát tejjel és tejtermékekkel, magyarázta Barta János.

 

A felvilágosult abszolutizmusban válik valósággá a nemesi adó. Poroszországban lópénznek nevezték, mert katonai szolgáltatás helyett fizették. 1749 után az osztrák és cseh nemesség is fizetett adót, a magyar nemesség rendre megtagadta. II. József a hadi költségekhez történő olyan hozzájárulásként próbálta aztán bevezetni, amit majd esetleg megtérít a kincstár, de nem tudta rendszeresíteni.

 

se aratott teljeskörű elismerést, később a protestánsok sokat bírálták. A rendelet értelmében ott építhettek templomot, ahol legalább száz hívő élt, de a templom nem nézhetett az utcára, nem lehetett tornya, legfeljebb külön haranglába. A protestánsok viszont vállalhattak már hivatalt. A József ellenes magyar nemesi mozgalomnak volt egy nagyon erős protestáns szárnya is, akik például nem mindig tartották be a rendelet templomépítésre vonatkozó részeit.

 

II. József mintegy hatezer rendeletet adott ki. Az állam- és társadalomszervezés átalakításának lendületét viszont visszafogta az is, hogy halálos ágyán visszavonta a Magyarországot érintő rendeleteit három kivételével: a türelmi rendelet, a jobbágyrendelet és az alsópapságot támogató rendelet kivételével.

 

A felvilágosult abszolutista uralkodók fejében meg sem fordult, hogy átalakulhat a rendszer (nagyon vékony volt a polgári réteg), a feudális berendezkedés teljesen fel is bomolhat, vagy valaki megdöntheti a hatalmukat, vázolta a történész. 

 

Márpedig a francia forradalom ebbe az irányba indult, és átalakultak az abszolutista monarchiák: Franciaországban megszűnt a királyság, II. Frigyes utóda eljelentéktelenedik, egyedül II. Katalin az, aki folyamatosan uralkodik ebben az időszakban, ő viszont teljesen hátat fordít a felvilágosodásnak, mindenkit elzavart az udvarából, aki ezeknek az eszméknek volt a híve.

 

A Habsburg birodalomban II. Lipót alig két évet uralkodott, és inkább titkosszolgálati rendszerében hitt, mint az eszmékben és racionálisan szervezett közigazgatásban, utódja pedig, I. Ferenc egyenesen a felvilágosodás ellenségének vallotta magát, és a legcsekélyebb változtatási kísérleteket sem engedte, ő végeztette ki, illetve vetette fogságba a magyar jakobinusokat is.

 

A felvilágosult abszolutizmus kimozdította a holtpontról magát az abszolutizmust, értékelte Barta János, képes volt kompromisszumokat kötni a társadalom bizonyos elemeivel, és megnyitotta ezzel az utat a polgárosodás felé.

 

Bár sok új információval nem gazdagodtunk, történelmi ismereteink leporolásával, elméleti fogalmak tisztázásával és felfrissítésével az előadás remek bevezetőnek bizonyult a Korunk Akadémia polgárosodást és demokratizálódást vizsgáló, új sorozatába, amelynek következő előadását október 13-án hallgathatjuk meg.