Új megvilágításba helyezheti a magyar őstörténetet a honfoglaló magyarok genetikájával kapcsolatos legújabb kutatás. A Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékén végzett kutatások egy viszonylag fiatal tudományterület, a régészeti genetika szempontjait emelik be a magyarok hun eredetéről szóló vitába. Török Tibor kutatóval a HVG közölt interjút, melyben kutatócsoportja eredményeit ismerteti.

A régészek vagy geológusok által feltárt szerves maradványokban megőrződött DNS-mintákat vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy bár

a mai magyar népességnek csupán a 4 százaléka hordozza az ázsiai eredet jegyeit,

ez az arány még mindig a legmagasabb a térségben, és ez a hun és avar beáramlásra vezethető vissza. A maradék 96 százalék genetikailag  egyébként egy újkőkor-bronzkori ősi európai rétegből származtatható. A legtöbb közös elem a mai dánokban, hollandokban, belgákban, baszkokban őrződött meg. Ami a honfoglaló magyarokat illeti, köztük 30-40 százalék ázsiai eredetű összetevőt találtak.

„Abból, hogy ma csupán 4 százalék ez az arány, az a fontos következtetés adódik, hogy a vizsgált honfoglalók hozzávetőleg 10 százalékban járultak hozzá a mai magyarság genetikai arculatához. Mivel a honfoglalást követően ismereteink szerint nem történt komoly méretű népességcsere a Kárpát-medencében, sőt további keleti eredetű csoportok – besenyők, kunok – is megjelentek, eredményeink azokat a korábbi régészeti, antropológiai adatokat erősítik, melyek szerint a honfoglalók kevesen lehettek.” – fogalmaz a kutató.

A magyarok genetikájában megfigyelhető ázsiai komponens akár a hunoktól, a szkítáktól, az avaroktól, vagy a finnugoroktól is származhatott – véli, de a finnugor származást ki tudták zárni. A szóban forgó ázsiai komponens a ma élő tuvaiak, burjátok, mongolok, mandzsúriaiak, kazahok, kirgizek, üzbégek, türkmének, őseitől származik.

Török arról is beszélt, hogy

eredményeiket ellenségesen fogadta a régészet,

arra hagyatkozva, hogy a nyelvészeti rokonság független a genetikai rokonságtól, ezért nem létező álláspontot cáfolnak. Szerinte ez az érv több sebből vérzik. Nem lehet kizárni, hogy a magyarok előtt már a Kárpát-medencében élő népek – például az avarok – nyelve volt a magyar, és nem a honfoglalók beszélték azt. Ez a forgatókönyv egy helytálló és erős hipotézis lehet – teszi hozzá Török, aki szerint „nagyon sokatmondó, ha a lehetséges hun rokonság hallatán valaki dührohamot kap”.