Személyes életpályáján keresztül mutatta be Novák Károly Eduárd paralimpiai világ- és Európa-bajnok kerékpározó a harmadik Sportolimpia résztvevőinek, hogy soha nem szabad feladni, mind a sportban, mind az életben a kitartás eredményre vezet. Jól jött a bátorítás a több mint félezer középiskolás diáknak, akik a következő négy nap során kilenc sportágban mérkőzések sokaságán szerezhetnek érvényt az idei Sportolimpia fővédnöke által elmondottaknak.

Az Erdély különböző régióiból érkező középiskolások be sem fértek a Kolozsvár Aréna konferenciatermébe, ahol a Sportolimpia hivatalos megnyitóján először a szervezők köszöntötték őket. Grabán Zsolt főszervező, Bodor László, az RMDSZ programokért felelős ügyvezető alelnöke, Markó Bálint, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának rektorhelyettese, valamint Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke a mozgás, a közösség, a kölcsönös tisztelet és a fair play fontosságát hangsúlyozták. A rövid beszédek után Porcsalmi átnyújtotta az RMDSZ díját Novák K. Eduárdnak, majd ezt követően egy életút-beszélgetésre került sor a sportolóval, beszélgetőtársa Killyéni András sporttörténész volt.

A csíkszeredai kerekező

már gyerekként tudta, hogy olimpiai bajnok szeretne lenni,

először – mint sok más helyi fiatal – a jégkorongozással kezdte sportpályafutását, azonban rövid időn belül felismerte, hogy ambíciója túlmutat a csapatsporton, ugyanis egyedül szeretne állni a dobogó legtetején. A téli sportnál maradva a gyorskorcsolyázás felé vette az irányt, ebben a sportágban 25 országos bajnoki címet, 35 országos rekordot és egy ifjúsági világkupa harmadik helyezését sikerült elérnie. Az élet viszont közbeszólt: 1996-ban egy olaszországi versenyre tartva autóbalesetet szenvedett, és elvesztette jobb lábfejét.

Novák K. Eduárd élete gyökeresen megváltozott a baleset következtében, több csalódás is érte, egészségtelen életmódot folytatott, de a küzdelem és a fegyelem meghozta a gyümölcsét. Idővel megtalálta azt a sportot, amit protézissel is tudott versenyszerűen űzni: a kerékpározást. Időközben elvégezte a jogi egyetemet, megnősült, három gyermeke is született, a lagzipénzből céget alapított. A sportoló felelevenítette, milyen körülmények között jutott ki a 2004. évi athéni paralimpiára, egy olyan időszakban, amikor Romániának gyakorlatilag csapata is alig volt. Itt a negyedik helyezést sikerült elérnie, annak ellenére, hogy stáb, edző és tapasztalat nélkül, valamint az olimpikonoktól megörökölt használt ruhában állt rajthoz. „Ha nagy dolgokat akarsz elérni, nem a pénz fog motiválni, hanem a szíved, de a siker nem fog hamar jönni” – fogalmazott a motivációs előadóként is tevékenykedő sportoló.

Hiába nyerte meg az első romániai paralimpiai ezüstérmet Pekingben,

a romániai sajtó ingerküszöbét nem sikerült elérni.

Ahogy leszállt a repülőgépe Bukarestben, egyetlen sajtós kereste meg, az is inkább a személyes tragédiájára volt kíváncsi, mintsem az elért eredményére. Az elismerés sokat számít egy sportolónak, hiszen az is motiváló erővel bír a további világversenyeken való részvételben, tette hozzá Novák. A londoni paralimpia idején már óriási nyomás nehezedett rá, mivel a kijutáshoz bezáratta a gazdasági világválság miatt csőd szélére sodródott vállalkozásának munkapontjait.

Londonban világcsúcsot sikerült elérnie, ami fantasztikus élményt jelentett számára. „Meggyőződésem, hogy az 1996-os balesetnek azért kellett megtörténnie, hogy ezt az érmet megnyerjem” – mondta az előadó. Szerinte az éremnek olyan „ereje” volt, hogy áttörte a közömbösség falát a hazai közbeszédben. Pár hónapig végre a sajtó is foglalkozott a paralimpiai sikerrel, ami motivációval szolgált számára a továbbiakban.

Végezetül Novák Eduárd elmondta: a Román Kerékpáros Szövetség elnöki tisztségével, illetve a gyermekakadémia működtetésével az a célja, hogy a mai fiatal sportolóknak ne kelljen megküzdeniük ugyanazokkal a nehézségekkel, mint amelyekkel neki kellett, többek között a megfelelő információk hiánya miatt.

Arra biztatta a Sportolimpia résztvevőit, hogy küzdjenek céljaikért, mert az élet rövid, és soha ne féljenek a kihívásoktól. A közönség állva, hosszas tapssal köszönte meg a csíkszeredai sportolónak a motiválást.