multi
Szerző: Horaţiu Pepine
2017. szeptember 12. kedd, 11:43
Vagyis: a külföldi befektetésekért folyó verseny sorsszerűen az etnikai rivalizálás relativizálásának irányába hat.

A marosvásárhelyi katolikus középiskola által kiváltott román–magyar diplomáciai konfliktus és a minapi székelyudvarhelyi incidens között létezik egy megvizsgálásra érdemes összefüggés.

A Magyarország és Románia között a marosvásárhelyi katolikus középiskola ügyében kirobbant diplomáciai konfliktus lényegében semmi újat nem tartalmaz, beleillik a román–magyar kapcsolatok nyugalmi időszakokkal váltakozó rendszeres kitörések által meghatározott rutinjába.

Az 1990. márciusi összecsapásoknak is a magyar nyelvű iskolák voltak a mozgatórugói

és – természetesen – továbbra is érzékeny és robbanásveszélyes ügyet jelentenek, ugyanis magának az identitási kérdésnek a lényegét képezik.

Ennek ellenére ez az eset mintha súlyosabb lenne, talán a szélesebb európai kontextus, de néhány helyi incidens miatt is. Ezzel a székelyudvarhelyi Kaufland szupermarketnél történt epizódra utalunk, mely megelőzte ezt a hírt, különleges rezonanciát kölcsönözve neki. Bizonyos értelemben kapcsolat van a két incidens között, melyek mintha metonimikus kapcsolatban állnának. Vagyis a kauflandos eset a nagy európai narratívát tükrözi kicsiben, amibe a román–magyar diplomáciai konfliktus is betagozódik.

A románok és a magyarok már nem kétoldalú hatalmi viszonyban állnak szemben egymással,

a kapcsolatukban ugyanis egy átfogóbb, bár diszkrét és bármiféle tüntető megjelenéssel szemben tartózkodó erő közvetít és döntőbíráskodik. A nagy nemzetek feletti vállalatokról van szó, melyek számára teljesen elfogadhatatlanok a helyi, etnikai, vallási, nyelvi rivalizálások.

Rendkívül sokatmondó a Kaufland üzlet vezetőségének válasza, melynek sikerült természetes és nem minden áron keresett módon tökéletesen semlegesnek maradnia: „Biztosíthatjuk, hogy a cég belső eljárásainak megfelelően már vizsgálatot indítottunk és minden lépést meg fogunk tenni, hogy a jövőben elkerüljük az ilyenfajta helyzeteket, többek között román nyelvi kurzusokat is indítva. Kihangsúlyozzuk, hogy a törvény értelmében, az esetleges későbbi lépéseket bizalmasan fogjuk kezelni, mert a munkaadó–alkalmazott viszonyra tartoznak, tiszteletben tartva ezáltal a magánélethez fűződő jogot.”

Ugyanilyen sokatmondó az is, hogy

sok román nem tartotta megfelelőnek a vezetőség közleményét, annak ellenére, hogy az bocsánatot kért és román nyelvi kurzusokat ígért.

Valójában éppenséggel ennek az álláspontnak a semlegessége váltotta ki az elégedetlenséget, mely egyik fél oldalára sem állt érzelmileg. Elég sok magyar szintén elégedetlen volt a válasszal, tekintettel arra, hogy a román nyelv megtanulására szólították fel őket, vagyis implicit módon őket hibáztatják.

Futólag említjük, hogy a nemzetek feletti horizonttal rendelkező kereskedő által a kapcsolataiban mutatott – és a siker egyik minimális feltételét jelentő – ösztönszerű semlegesség néha – holmi rosszul megtanult leckeként – gépiesen alkalmazott normává változik. Az örök kereskedő kifinomult pszichológiai stratégiája, mely opportunistán relativizál és siklik át a konfliktusos felületek felett, minden félnek terítve az áruját, mára a közös nevezőre való szűkítéssé vált, ahogy az a Lidl „görög” áruival történt, melyek címkéjéről eltávolították a templom tetején meglévő keresztet. A kereskedő élő diplomáciája hamisítást és fordított elfogultságot eredményezett.

A román–magyar kérdésre visszatérve: az biztos, hogy a szupermarket hatékony döntőbíróvá vált, akit – bár kifütyölik – nem lehet eltávolítani a pályáról. Más szóval, a Székelyföldön

nem Bukarest, Budapest vagy valamilyen más szimbolikus hatalommal rendelkező instancia lesz a „törvény”, hanem a Kaufland.

Amit az impulzívabb románok nem vettek észre: egy nagy nemzetek feletti munkaadó és szolgáltató többet tehet, mint amit egy központosított oktatási rendszer képes volt elérni, hiszen a székelyföldi magyarok azonnali és imperatív motivációt kapnak majd arra, hogy megtanuljanak románul. Másrészről az is biztos, hogy ilyenfajta kereskedelmi kontextusban a román nyelv már nem kap kiváltságos helyet és egyszerű eszközzé válik, mert megfosztják identitárius aurájától és megtisztítják irreducibilis tartalmaitól.

A nagy iskolaügy is hasonlóképpen írható le. A történelmi helyezkedési különbözőségek ellenére, Románia és Magyarország részt vesznek a külföldi befektetésekért folyó versenyben, melyek később sorsszerűen az etnikai rivalizálás relativizálásának irányába fognak hatni. Csak a legfrissebb példát említve: a Bosch cég kifejezte szándékát, hogy fejlessze a magyarországi ügyleteit, de ugyanez a cég Romániában is befektetett és így aztán – természetesen –

üzleti érdekei azt kívánják, hogy a román–magyar ellenségeskedés maradjon meg a retorika szintjén.

Ha Magyarország kormányfője a minap egy közleményben jelentette be Daniel Korioth (a Robert Bosch GmbH elnök-vezérigazgatója) fogadását, akkor ez azt jelenti, hogy maximálisan fontos ügynek tekinti a német befektetéseket, ami azt sugallja, hogy a cég nézőpontja és érdekei egyre nagyobb befolyást gyakorolnak majd, természetesen diszkrét és sohasem explicit módon. Íme, tehát: a székelyudvarhelyi Kaufland üzlet ezért tekinthető ama „döntőbíráskodás” kisebb léptékű ábrázolásának, melyet a nyugati tőke Európa keleti felében gyakorol.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/22995
Így ünnepelte Kolozsvár népe a király 575. születésnapját.
A sokévi átlagnál hűvösebb idő lesz Erdélyben. De van remény!
A versenyeknek vége, a láng kialudt Pjongcsangban, véget értek a 23. Téli Olimpiai Játékok. Nagy sikerek és bukások bőven akadtak, íme a Főtér szubjektív toplistája az elmúlt 17 nap eseményeiről.
Erről biztosította Jean Claude Juncker EB-elnök az aktuális kormányfőnket, Viorica Dăncilát.
Ez már az 575. születésnapja Mátyás királynak, és jövőre is lesz, de van, amit csak most lehet kiélvezni.
Enescu muzsikája helyett ma reneszánsz sláger szól a városháza tornyából.
Magyarországnak megvan az aranyérme a téli olimpiai játékokon! Nekünk meg vannak szép hegyeink!
Nem megalapozott az igazságügyi miniszter kérése.
A párt szerint minden bizonnyal pszichológiai zavarokban szenvedő PSD-ellenes tüntetők voltak.
Románia elköveti a hibát, hogy folyton Erdélyhez kapcsolja a román nemzet kialakulását. Ennek nincs alapja, mondja Lucian Boia történész.
Mivel a felvetések nagy része bekerült az Európa Tanács jelentésébe.
Nem könnyű kirúgni egy főügyészt, de nem is lehetetlen. A háttérben politikai machinációk sora indulhat be.
Pár száz ember háborodott fel annyira, hogy utcára vonuljon amiatt, hogy a PSD-kormány le akarja váltani a DNA főügyészét.
Botrányos hangulatban telt sajtóértekezletén Tudorel Toader a főügyész kirúgása mellett érvelt.