Emmanuel Macron francia elnök bukaresti látogatása előtt (a látogatás a csütörtöki napon lezajlott – a szerk.) nem árt tisztázni, mi az általános jelentése a kiküldött munkások témája iránti érdeklődésének.

Macron elnök számára fontos annak bizonyítása a nemzettársai számára, hogy Európa „megvéd”.

Ez az eurofil programjának legfőbb célkitűzése, mellyel sikerült legyőznie a francia euroszkepticizmus bajnokát, a személyek szabad mozgásával, mint ahogy a közös pénzzel szemben is kíméletlen Marine Le Pent. Következésképpen kelet-európai körutazása során – melynek a bukaresti látogatás is része – arról igyekszik meggyőzni tárgyalópartnereit, hogy menjenek bele a szolgáltatásokra vonatkozó direktíva radikális módosításába, mely korlátozhatná az olcsó munkások beáramlását a franciaországi építőtelepekre.

A téma Bukarestben jól ismert a szakértők és a tanácsadók szűk körében, de nem vált kimondottan politikai témává és a választási kampány során egyáltalán nem került szóba. Ebből aztán következik az egyik hátrány is. Bármennyire is felvérteznék őket a tanácsadóik érvekkel, a román hivatalosságok abban a helyzetben vannak, hogy könnyen engedni kényszerülnek, mert a közvélemény nem gyakorol rájuk közvetlen nyomást. Míg a franciák számára a kiküldött munkások témája jelentős politikai kérdés,

a románok számára bizonytalan körvonalú és úgy tűnik, nem vált ki túl nagy érdeklődést.

De ez csak azért van így, mert a román közvélemény globálisan nézi az összes európai „előnyt” és maguktól értetődőnek tartja azokat, figyelmen kívül hagyva a történelmet és azokat az alapeszméket, melyekből az előnyök létrejöttek. A szolgáltatásokra vonatkozó direktíva módosításának hatása biztosan érezhető lesz, de nem egyszerre, hanem idővel és diffúz módon, mindenesetre akkor, amikor már túl késő lesz. Ki fogja összeszámolni a több tíz-, vagy százezer egyszerű ember által elszenvedett „károkat”, akik a következő években – észrevétlenül – elvesztik majd azt a lehetőséget, hogy évente néhány hónapig Spanyolországban, Franciaországban vagy Belgiumban dolgozzanak? Ezek a veszteségek voltaképpen mérhetetlenek és ezért gyenge a román helyzet. Természetesen könnyebb kiszámolni a munkásokat egyik országból a másikba hurcoló cégek profitját, de ezeket pont azért nem számolják, mert elsősorban spekulatív és ezért illegitim tevékenységeknek tartják őket. Hiszen a valódi üzleti tevékenységet folytató építő- és szállítmányozócégek mellett vannak olyan cégek is, melyek

semmi egyebet sem csinálnak, csak egyszerűen munkásokat exportálnak.

Erre senki sem gondolt, amikor a szolgáltatások szabad mozgásáról folytak a tárgyalások, de ezek a vállalkozások elkerülhetetlenül virágozni kezdtek, amikor megfelelő körülmények jöttek létre.

Végül Macron elnök bukaresti látogatása előtt hasznos lenne általánosságokban tisztázni a kérdést. Mert ha belemegyünk a részletekbe, akkor nehéz megállapítani, hogy kinek van igaza. Természetesen a franciák álláspontjában is van igazság, hiszen elég sok a csalás, melyek révén mesterségesen és tisztességtelenül még tovább csökkentik a bérköltségeket. Csakhogy ezek a sokat emlegetett „csalások” sokszor inkább csak komparatív előnynek tűnnek. Például a Franciaországi Építők Szövetségének elnöke, Jacques Chanut arra panaszkodott a Le Figaroban megjelent egyik interjújában, hogy a keleti munkások este és a hétvégén is dolgoznak és így heti 60 ledolgozott munkaórát is teljesítenek, miközben Franciaországban a sokat vitatott törvény 35 munkaórás korlátot tartalmaz. Ellenőrzéseket követelt az építőtelepeken a többet dolgozók leleplezésére. Ezen kívül, állítja a francia építtető, a keletiek nem tudnak franciául és végső soron

jobb lenne, ha egyszerűen megtiltanák bejutásukat a francia piacra,

ahogy azt a néhány, a honi munkások körében tapasztalható munkanélküliség miatt aggódó helyi közigazgatás által elfogadott „Molière-záradék” lehetővé tenné. Következésképpen, ha belemegyünk a részletekbe, akkor a veszély fenyeget, hogy eltévedünk a pártosságok labirintusában.

De általánosságban elmondható, hogy Macron elnök most a nyugati társadalmak helyi érdekeire hivatkozva akarja felmondani az európai liberalizmus következményeinek egy részét. A szolgáltatásokról szóló direktíva módosítása fontosabb annál, amilyennek tűnik, hiszen azt a liberális konszenzust támadja közvetlenül, amin eddig az európai építmény alapult, és ami a Kelet és Nyugat közötti fő összekötőhíd volt.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.