Ismerős Kapitány Katalin neve? Sissány Elízé mond valamit? Csernovics Emíliáé sem rémlik? No de Knezić Károlyé, Westerburg Károlyé vagy Damjanich Jánosé egyből felgyújtja a villanyt: igen, az aradi vértanúk nemcsak magas rangú és érdemdús katonatisztek, elkötelezett hazafiak voltak, hanem férjek és apák is. 

 

Ha érdekel minket a history mögötti herstory, csak ugorjunk ki a kolozsvári Főtérre, a Szent Mihály-templom bejáratához, mert szombattól látható a Hátrahagyottak emlékezete című szabadtéri kiállítás. Azokról, akik legmélyebben meggyászolták az Aradon 1849. október 6-án kivégzett honvédtiszteket: az özvegyekről.

 

Ez olyan kiállítás, amely hiába mutat jól, a bámészkodással nem sokra jutunk, legfeljebb arra, milyen szép modelleket találtak a vértanúözvegyek arcaihoz, és hogy egy-két helyen kiordít a Photoshop a képből. A lényeghez le kell hajolni, és el kell olvasni az információkat, amelyeket a Carola Egyesület összegyűjtött ezekről az asszonyokról.

 

 

 

 

 

 

 

Sokuk követte férjét a hadjáratban, többször is meglátogatta az aradi fogságban. Volt, aki férje után nem sokkal elhunyt, de többen akár 40 évvel is túlélték a férjüket. Volt, akit gyorsan elfelejtettek, és volt, akinek minden nyilvános megjelenése az önkényuralom elleni tiltakozássá vált. Elképesztő történetek hevernek (állnak) az utcán (a téren), csak le kell értük hajolni.

 

A vándorkiállításnak Kolozsvár már a sokadik állomása, ide például Nagyszebenből érkezett, előtte Nagyváradon is járt. Eredetileg a magyarországi Honvédelmi Minisztérium rendelte meg pár éve azzal a kéréssel, hogy tudjunk meg valami újat belőle az aradi vértanú tisztekről. A Bánffy Miklós múzsájáról, Szilvássy Karoláról elnevezett, mert az ő emlékét ápoló Carola Egyesület jött az ötlettel, hogy ezeknek a tiszteknek a szintén hősies özvegyeit mutassa be – mondta a rövid megnyitón Molnár-Bánffy Kata. 

 

Bár első reakcióként kioktatták őket, hogy csak a katonatisztek lehetnek hősök, a kiállítás elkészült, és – legalábbis Romániában – magyarul és románul meséli azokat a történeteket, amelyek sorra bontják le a mereven férfiközpontú látásmódot a szabadságharcról, hősiességről és ellenállásról.