Egyik kolozsvári barátom nemrég mondott egy viccet, mint erdélyi a moldvainak. Kérdés: „Hogyan ugatnak Erdélyben a kutyák?” Válasz: „Na, hamm”. Vicc ide, vicc oda, egyre több adat mutatja azt, hogy egyre nagyobb szemléletbeli és fejlődési különbségek vannak a Kárpátokon túli (a Regát felől nézve – a szerk.) Románia és az ország többi része között.

A Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár, Arad vagy Gyulafehérvár típusú városokhoz viszonyítva Bukarest mutat a legrosszabbul, holott nagy források felett rendelkezik, holott a vásárlóerőhöz igazított egy főre eső GDP tekintetében olyan városokat előzött meg, mint Róma, Berlin, vagy Madrid és holott – jaj, szegény fejünknek! – egy „smart város, ahol sok smart ember lakik” (az idézet Gabriela Firea bukaresti főpolgármestertől származik, – a szerk.).

Nem olyan régen arról írtam, hogy a románok kedvenc költözési helyét tekintve Kolozsvár kezdi lekörözni Bukarestet. A Világbank akkor idézett tanulmánya azt mutatta, hogy a románok több mint 15 százaléka az élet minősége miatt Kolozsvárra költözne.

Kolozsvár válik Románia legvonzóbb „másodlagos városává” –

„mágnesvárossá”, a szó igazi értelmében. Akkor azt állítottam, hogy az erdélyi város elsősorban a helyi közigazgatás szemléletmódja miatt aratott egyértelmű „győzelmet” Bukaresttel szemben, amit egy pezsgő magánszektor és civil társadalom egészít ki, amelyek mind egy egyszerű elvvel vannak összhangban: az a versenyképes város, ahol jól lehet élni. Másképp mondva, a gazdasági fejlődéshez fontos az élet minősége. Egyértelmű és szikár 1-0 volt.

Időközben Kolozsvár 2-0-ra növelte az előnyét a giccsre és cirkuszra korlátozódott Bukaresttel szemben. Nem az Untold fesztiválról beszélek, mely Európa egyik legnagyobb rendezvényévé vált, nem kevesebb, mint 330.000 résztvevőt és több tízmillió eurót vonzva a helyi gazdaság számára. Ez valóban figyelemre méltó siker, mely jelentős részben a helyi közigazgatásnak is köszönhető, de továbbra is a szervezőké a fő érdem. Nevetséges lenne az Untoldot mindenféle erkélyversenyekkel, vagy mindenféle „kulturális” furcsaságokkal összehasonlítani.

Másra gondoltunk, Kolozsvár újabb „győzelme” pedig még a román közigazgatásban is figyelemre méltó ősbemutató:

Kolozsvár az első város, mely bevezet egy online részvételi költségvetési folyamatot.

Ez egy intuitív felülettel rendelkező honlapon keresztül profi módon lefolytatott projekt.

Miért üdvözlendő ez a kezdeményezés? Először is, a részvételi költségvetés a polgárokat is bevonja egy demokratikus vita- és döntési folyamatba, melynek célja meghatározni a közpénz (vagy annak egy bizonyos aránya) elköltésének optimális módját. Ez lehetőséget teremt a polgároknak arra, hogy előtérbe hozzák a közösség igényeit és alapvető szerepet játszik a közpénzekből finanszírozott projektek méltányos és részvételre sarkalló alapokon történő rangsorolását, hatékonyabbá téve a kulcsszereplők – a közösség tagjai és képviselőik/küldötteik, a közhatóság, a civil társadalom szervezetei és műszaki szakemberek – közötti együttműködést.

A részvételi költségvetést először 1989-ben vezették be Porto Alegre (Brazília) városában. Jelenleg több mint 1500 városban alkalmazzák szerte a világon, Németországot, Franciaországot és Olaszországot is beleértve. A Világbank és más nemzetközi intézmények tanulmányai bizonyították, hogy egy ilyen lépés egy sor egyértelmű előnnyel jár, mint például a forráselosztás kollektív rangsorolásának elősegítése, a közszolgáltatások javulása a közösségi igények közvetlen meghatározásával, a társadalom peremére szorult csoportokét is figyelembe véve, a politikai-közigazgatási szint és a polgárok közötti bizalom mértékének növekedése, a közigazgatás átláthatóságának javítása, a köztisztviselők felelősségérzetének növekedése, a demokratikus kultúra elősegítése a közösségen belül, a társadalmi tőke fejlődése azoknak a fórumoknak a kialakulásával, melyeken keresztül a helyi közösség tagjai találkozhatnak, megvitathatnak kérdéseket és közös döntéseket hozhatnak, vagy a polgári tudat és a szerepvállaló és felelős polgári modell terjesztése (melynek – figyelem – az adók és járulékok behajtása terén is pozitív hatásai vannak).

Ugyanakkor meg kell említeni, hogy

a részvételi költségvetés nem általános gyógyír a közösségek gondjaira.

Ez határozott és folyamatos elkötelezettséget igényel az összes érintett fél részéről, beleértve a szükséges tevékenységek megszervezésére biztosított forrásokat is és elsősorban bizonyos típusú, rövid- és középtávon megvalósuló projektekre (pl. közmunkák) alkalmazható, hogy a közösségen belül fenntartható legyen az érdeklődés.

Kolozsváron már csaknem öt éve megtették az első lépéseket a részvételi költségvetés felé. Előbb a Monostori lakónegyedben indították be kísérleti jelleggel, melynek keretében a Polgármesteri Hivatal találkozókat szervezett a polgárokkal (jelen esetben a társasház-kezelőkkel), akik elmondták, milyen fajta projekteket szeretnének. Ennek eredményeként parkolóhelyeket alakítottak ki, parkosították a társasházak közötti területeket, valamint korszerűsítették a Dacia mozit és a Mehedinţi utcát. Ezeknek a projekteknek a sikere vezetett a részvételi költségvetés mostani formájához. Miről van itt szó? Egy töviről-hegyire kigondolt, türelemmel és kitartással bevezetett, tesztelt, majd nagyobb léptékben megismételt projektről. Na, hamm.

De ki kell hangsúlyoznom, hogy a közhatóságok nyitottsága mellett a civil társadalom által a terv előnyeinek népszerűsítésére kifejtett erőfeszítések is jelentős szerepet játszottak. Saját szememmel láttam, mennyit küzdöttek ezért a projektért a kolozsvári aktivisták. 2013-ban egy Marcel Ionescu-Heroiu által koordinált világbanki csapat tagjaként több vitán és bemutatón is részt vettem a részvételi költségvetésről, többek között külföldi szakértők társaságában. Olyan kolozsváriakkal találkoztam, akik nem voltak hajlandók azt mondani, hogy „nálunk nem lehetséges” és az „így is jó lesz”-be sem törődtek bele. Tisztelet nekik.

Szélesebb kontextusban,

a román civil társadalom más modern eszközöket is javasolt arra,

hogy a polgárok és helyi hatóságok együttműködésével találjanak megoldásokat a romániai közösségi gondokra. Az egyik ilyenfajta példa a CAESAR Alapítvány által már 2015-ben megvalósított prioritatileorasuluitau.ro („városod elsődlegességei” – a szerk.). Keressék fel az oldalt és láthatják, miként lehet saját költségvetést javasolni több romániai városban, nyílt, ellenőrzött adatok alapján. A részvételi költségvetés, különben, olyan közpolitikai példa, amiben hiszünk, és amit minden adandó alkalommal népszerűsítettünk. Ez annak az elvnek a megtestesítője, melyet többek között a PACT-on keresztül is hirdetünk: egy igazi demokráciában a polgár a fő társadalmi és politikai szereplő, az igazi szabadságot pedig a közösségért vállalt szerep is jelenti. Támogatni kell bármilyen lépést, mely azt bátorítja, hogy egy rothadt államtól a hatáskörök minél nagyobb mértékben kerüljenek át a polgárokhoz.

Azok számára pedig, akik szerint a romániai városok nincsenek felkészülve egy ilyen lépésre, egyetlen válaszunk van: a program kolozsvári bevezetésétől eltelt három hét alatt több mint 120 projektet nyújtottak be. Mit bizonyítanak ezek a számok? Mindenekelőtt azt, hogy a projekt által generált óriási érdeklődés igazolja a sikerességét. Ez a kolozsvári közigazgatás igazi győzelmévé változtatja a részvételi költségvetés projektjét. Ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy a civil társadalomnak és a közösségeik számára valóban meghatározó polgároknak nagyfokú szerepvállalásuk lehet Romániában, ha megkapják azt az eszközt, amin keresztül megnyilvánulhatnak és befolyásolhatják az őket érintő döntéseket. Következésképpen a részvételi költségvetés olyan eszköz, mely

a bármely egészséges demokrácia egyik alapfeltételét jelentő civil szerepvállalást serkenti.

Ugyanakkor egy ilyenfajta lépés bevezetése a politikai civilizáltság jele és a polgárok és választottjaik közötti szakadék csökkentésének reménye lenne. Pontosan az ilyenfajta kezdeményezések vezetnek majd a román politika visszahódításához és annak a tudatnak a visszaszerzéséhez, hogy minden polgárnak szerepet kell vállalnia közössége és az ország jobbításában.

A projekt konkrét hasznán kívül a Kolozsvár által a részvételi költségvetés bevezetésével aratott győzelem a román demokrácia sikere is. Romániában jelenleg történelmi maximumon van a civil szerepvállalás mértéke és erre az év elejei tüntetések jelentik az egyik bizonyítékot. Ennek ellenére ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés megtörténjen, ezt az óriási civil energiát a vezetőink visszaéléseinek megbüntetését célzó folyamat egy későbbi szakaszában is hasznosítani kell. De megfelelő keretre van szükség ahhoz, hogy ez a szakasz egyáltalán létezzen. A részvételi költségvetés pedig éppen erre nyújt példát. Ez egy szükséges lehetőség arra, hogy a civil társadalomban meglévő óriási energiát egy pozitív kezdeményezés felé irányítsák a közéletben.

Jelenleg ez Kolozsvár győzelme.

De ezt könnyen és sikeresen le lehetne másolni Bukarestben – de még Voluntarion is (utalás arra, hogy a főpolgármester férje a Bukarest melletti Voluntari település polgármestere – a szerk.). Ezáltal biztos, hogy nem árvácskákra, járdaszegélyekre és parkokba szétszórt oszlopokra pazarolnánk a pénzt. Biztosan nem emelnénk többet az ízléstelenségnek szobrokat. Biztosan elkezdenénk befektetni az emberek életminőségébe, a főváros pedig végre modern városnak nézne ki, zöldövezetekkel, bicikliutakkal és gépkocsik alól felszabadított járdákkal. A részvételi költségvetés más vidéki városokban is elengedhetetlen lenne, például Karácsonkőn (Piatra Neamţ). Talán így el lehetett volna kerülni olyan beruházásokat, mint a híres libegő, mely hosszú évekre adósságba sodorta a várost. De a közpénzekről községi szinten is a polgároknak kellene dönteniük. Így nem lennének összevissza helyezett padjaink egy járdamentes megyei út mentén (83.000 RON), lejtőre kialakított focipályáink (600.000 RON), több száz paddal és szemetessel felszerelt községi parkjaink (több mint 4.000.000 RON) és más hasonló, a mi pénzükből kifizetett zagyvaságok.

Tehát van egy modellünk a részvételi költségvetésre és bizonyítékunk a működőképességére… Romániában. Mi akadályoz meg más polgármestereket és helyi tanácsosokat abban, hogy ezt a receptet alkalmazzák? Valószínűleg az, hogy sokuk számára ennek van egy nagy hibája: a részvételi költségvetés nagyobb polgári ellenőrzést és kevesebb lopási lehetőséget jelent. Ami a kiskirályaink számára elfogadhatatlan. Egyetlen kérdés maradt Románia valamennyi polgára számára: továbbra is csak a lelátókról nézzük a dolgokat, vagy lemegyünk a pályára és komolyan elkezdünk játszani?

Az alcímeket a szerkesztőség adta.