Az öreg diófa és alatta a hangulat változott legkevésbé egy év alatt, a Méra World Music fesztivál első kiadása óta. Cserepekből kirakott infópult, raklapokból összeállított beléptető kapu és a szemét szelektív gyűjtésének helyi szabályai fogadnak a mérai Szarka-telek hagyományos fakapuja mögött. Jelzik, hogy a világzenei fesztivál idén is natúr – akar lenni, írnám, ha érződne itt bármilyen erőlködés, de nem érződik.
Fotók: Szabó Tünde
Annyira nem, hogy az ücsörgés, hátradőlés és a fetrengés a fűben volt a fesztiválközönség legfőbb tevékenysége csütörtök délután.
Erre a fesztivál építészei is rásegítettek: asztalból és ízléses árnyékolóból is többet hoztak idén.
Miénk itt a tér a Csűrszínpad és a diófa között.
A szomszédos telken lévő Csűrstúdió egyelőre backstage, péntektől itt zajlnak a filmvetítések.
Nem csak miccsből és sült krumpliból áll a menü a kedvenc pihenőfesztiválunkon, sőt. Szombaton Kalotaszeg helyi termékeit kóstolhatjuk a gasztroudvaron.
Azt még nem is láttuk, milyen ötletes bútorokkal rendezték be idén a KOOHO építészei a telek mögötti gyümölcsöst Jámbor zónává (a chillzone mérai néve Jámbor, a bivaly után), mert még le volt zárva az odavezető híd, de a hulladék szelektív gyűjtésében és a fesztiváltérképen egyáltalán nem szokványos jelekkel igazítanak el.
A diófa után idén a patak hídja is kapott egy hintát.
És a színpad is egy kis fa- és textildekorációt. Itt épp az olaszországi Brigan együttes énekes-dudását csaptuk a textilhúrok közé.
Az olasz csapat Európa minden tájáról gyűjtött kelta dallamokat: Transhumanza Sonora című legfrissebb albumukhoz hét évig. Míg a felnőttek ülő üzemmódban élvezték ki finom játékukat, a gyerekek gyorsan rámozdultak a ritmusokra.
A világzene ráérős fesztiválként zeng Mérán, két koncert között érdemes kilépni a Szarka-telekről, és szétnézni a faluban.
Az egyik oldalon a kapukat érdemes olvasgatni, …
… a másikon néhány stand állt össze minivásárrá. Igen, van kürtőskalács is, ha valaki hiányolná.
A Bivalymúzeum sokkal híresebb, mint ez a bolt, azért mutatjuk meg most a cégért.
Estefelé a lengyel Beltaine sok-sok tagja és hangszere jelent meg a Csűrszínpadon.
Rögtön egyértelművé tették, hogy érdeklődésük kevésbé folklorisztikus, mint a Brigané, inkább bulisztikus.
Aminek aztán nem is lehetett ellenállni.
Hosszas hangolás után zendített rá a Rendhagyó prímástalálkozó – merthogy ez nem egy esemény, hanem együttes. Méghozzá a magyar népzenében forgolódó legjobb szólistáké.
Akik egyből úgy húzták (illetve fújták és pengették), hogy két táncos rögtön a színpad elé ugrott figurázni. Nem győzték kivárni a táncházat, pedig aztán bekövetkezett, aminek be kellett következnie: miután levonult a zenekar, a közönség egy része döngölte a csűr deszkapadlóját. Mi több, késő éjjel még egy népzenei jam session is összejött a bárpult előtt.
Pénteken aztán besűrűsödött a népzene: prímásverseny zajlott a Bivalymúzeumban, Fölszállott a páva a Csűrszínpadon, majd román és magyar népzenészek lépnek fel előbb mindenki a saját bandájában, késő este pedig jön a nagy keveredés örömzenében és táncházban.
Szombaton mexikói, erdélyi román és magyarországi cigányzene mozdítja be a világzenehallgatókat: a Parno Graszt Erdélyben is többször bebizonyította már, hogy az évszázad egyik legbulisabb fesztiválzenekara.