Klaus Iohannis kezdeményezzen román–magyar párbeszédet az autonómiáról és a legmagasabb közjogi méltóságként legyen moderátora is ennek a dialógusnak – javasolja az államfőnek címzett levelében Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke.

Az EMNP által vasárnap közzétett levélben Szilágyi Zsolt az államfő jövő heti székelyföldi látogatása alkalmával fogalmazta meg javaslatát.

A pártelnök emlékezteti Iohannist, hogy a 2014-es államfőválasztáson a legjobb eredményeket a székelyföldi megyékben érte el, ahol a magyarok többségben élnek, és ahol mindmáig megoldatlan problémák vannak.

Románia átfogó hatalmi-szerkezeti reformjának szükségességéről szólva Szilágyi emlékezteti az államfőt, hogy az EMNP erre vonatkozó elképzelése az évszázadok során kialakult történelmi régiók önigazgatására alapul. A jelenleginél sokkal hatékonyabban működő föderális Románia létrehozásához a német föderációs modell irányadó lehet – írja Szilágyi Zsolt.

Csakhogy sem erről a témáról, sem pedig a Romániában őshonos nemzeti közösségek helyzetéről sem alakult ki őszinte és szervezett párbeszéd. Holott a „ nemzeti- és etnikai közösségek Románia államalkotó nemzeti közösségei, a törvénykezés, de legfőképp a mindennapi gyakorlat mégis másodrangú polgárokként kezeli őket” – olvasható a levélben.

„Mi, romániai magyarok, hatalmas veszteségként tekintünk a romániai német közösség drámai megfogyatkozására, mely közösség az évszázadok során nem csak megőrizte értékeit és identitását, de fejlődőképesnek is bizonyult. Mint azt bizonyára tudja, az erdélyi szászok autonóm státuszukat – mely csaknem 650 éven keresztül érvényben volt, s mely lehetővé tette számukra a széleskörű önrendelkezést és önkormányzást – 1224-ben II. András magyar királytól kapták. E jogállásnak köszönhetően sajátos terület- és etnikai alapú jogokat biztosítottak számukra – vagyis területi autonómiát. Amikor tehát Székelyföld vagy az erdélyi magyarság autonómiájáról beszélünk, akkor olyan modellekről van szó, melyek több száz éves hagyományra tekintenek vissza térségünkben.”

Az EMNP elnöke hangsúlyozza, hogy ezeket a problémákat Európában a párbeszéd, a közös megegyezés, a kompromisszumok és a politikai-adminisztratív megállapodások útján oldották meg, az európai országokban működő területi- és kulturális autonómiaformák pedig bebizonyították: az autonómia stabilitást, jólétet, a különböző nemzeti közösségek, valamint a többség és kisebbség közti egyetértést eredményez.

Szilágyi azt írja: az európai intézmények, főleg az Európa Tanács „támogatják abbéli törekvéseinket, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb autonómiaformákat őshonos közösségünknek és történelmi régióinknak”.

„Tudatában annak, hogy az 1918-ban Gyulafehérváron összegyűlt románság kötelezettséget vállalt arra vonatkozóan, hogy biztosítják az autonómiát és az önrendelkezéshez való jogot minden olyan nemzeti- és etnikai közösségnek, melyekkel együtt kívántak élni Erdélyben, különösen érthetetlen számunkra, hogy a román elit még napjainkban sem érzi magát morális-, politikai- és jogi értelemben adósnak ennek megvalósításáért.”

Szilágyi szerint ez a helyzet csak párbeszéddel orvosolható, amelynek visszautasítása minden alkalommal feszültségeket szít. Ezért kéri fel az EMNP elnöke Iohannist, hogy kezdeményezzen román–magyar párbeszédet az autonómiáról.