Románia, a giccsdemokrácia

Dragnea és bandája bosszút forral a fegyelmezetlen választók ellen. És rekordokat döntöget: tessék csak nézni.
Hirdetés

A PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) öt éve vezeti Romániát. Ki ünnepli meg az eseményt?

Úgy tűnik, képtelenek vagyunk úgy kiverekedni magunkat egy válságból, hogy ne kerüljünk egy másikba. A Grindeanu-kormány hitelessége a 13/2017. sz. sürgősségi kormányrendelet elfogadása után néhány hét alatt összeomlott, ami már önmagában rekord volt. De íme, a Tudose-kormány pályája még ezt a rekordot is alaposan lekörözte, hiszen hitelessége csak néhány órányit tartott a parlamenti szavazás és az elnöki fülcibálással kísért cotroceni-i eskütétel között. Tehát ez a pészédés Románia első jellemvonása: szereti a rekordokat. Nem túlságosan lényeges, hogy ezek pozitívak, negatívak vagy egyszerűen feleslegesek. A legnagyobb zászló (melyet a pészédés rezsim hivatalos tévéjében hirdettek meg) (az Antena 3-ról van szó – a szerk.), a leghosszabb füstölt kolbász (329 méteres és az egyik fővárosi polgármester ötlete volt), a legnagyobb román népitánc (ebbe a körtáncba még Dragnea is bekapcsolódott).

A pészédés Románia azért szereti a rekordokat, mert a melldöngető giccs országa lett.

Így aztán logikus, hogy olyan személyt neveztek ki a művelődésügy élére, aki a giccs katedrálisaiban szerzett doktorit (ezúttal plágium nélkül): a Cancannál és a Kanal D-nél (bulvárlap, illetve bulvártévé – a szerk.). A tiltakozók nem fogták fel e kinevezés mélyen gyökerező koherenciáját.

De térjünk vissza az úgynevezett politikához. Az a tény, hogy a romániai kormányok élettartama folyamatosan csökken, nem a demokratikus játékból fakadó instabilitás jele. A pártok nem váltanak szövetségeket, a többség nem veszíti el a választásokat. A PSD már 2012, az első Ponta-kormány óta uralja a parlamenti többséget. Vagyis már öt éve! Érdemes lenne elkészíteni e hosszú pészédés dominancia mérlegét. Annál is inkább, hogy egy (másik!) rekordról van szó: 1989 óta egyetlen pártnak sem sikerült négy évnél hosszabb ideig uralni a parlamenti többséget.

Egy ilyenfajta mérlegnek nem kellene egy újabb „X kormányzat fekete könyvének” lennie. Ezzel giccsel válaszolnánk a giccsre. Az anti-pészédés Románia egyelőre a timesnewroman.ro-ba (a magyarországi Hírcsárdának megfelelő pamflet-oldal – a szerk.), az utcai humorba, a gúnyolódásba, a viccbe menekül. Ez arra emlékeztet bennünket, hogy a románok 1989 előtt nem „kultúrával álltak ellen”, ahogy annak idején tévesen állították, hanem vicceken keresztül. Az új nemzedékek azt hiszik, hogy ők találják fel a spanyolviaszt, de valójában csak folytatják ezt a kínból viccet csináló hagyományt. Tehát a román állam határain belül még megmaradt anti- és non-pészédés nép továbbra is a humor révén próbál túlélni. A többi román a giccs nem szándékos humorából táplálkozik. Mindegyik a másikra válaszol: az intelligens humor a giccs antitézise, a giccs pedig a humortalanok bosszúja. Olyan kulturális háború, mely nem nevezi meg magát, és a valóság előli szökés két módja között dúl.

De a valóság megbosszulja magát.

Így néz ki az új kormányprogram: mint valami bosszú.

A Dragnea által produkált kormányok programjait a pészédés Románia olyan próbálkozásaiként lehet értelmezni, melyekkel azokon akar bosszút állni, akik képesek úgy sikeresek lenni, hogy ne váljanak (teljesen) függővé ettől a párttól. A gazdaság felét jelentő multikat (az árbevételre kivetett adóval), a törékeny középosztályt (az egykulcsos adó megszüntetésével) azért büntetik, mert fegyelmezetlenek. Ugyanakkor azokat a kategóriákat jutalmazzák, melyek gyaníthatóan függnek a PSD-től és vakok arra, hogy az infláció eltünteti majd az egységes bérezési törvényben, a segélyek, a nyugdíjak megemelésével és más hasonlókkal ígért vásárlóerejüket.

A stratégia választási szempontból egyszerű – a PSD-s kormányzatnak nem kell hitelesnek lennie, elég lesz az, ha a választói 2019-ben, 2020-ban úgy érzik majd, mintha jobban élnének. De ehhez még egy feltételnek teljesülnie kell: nem lehet ellenzék.

Hirdetés

Úgy tűnt, hogy eddig a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) volt a PSD fő ellenfele. Ez azt a veszélyes benyomást keltette, hogy a PSD-t ezzel az eszközzel lehet majd legyőzni vagy megtisztítani. De ezt az illúziót szertefoszlatta az a helyzet, amibe a korrupcióellenes intézmény mára került. Helyette most valóság van, mely olyan régi, mint a politikai rezsimünk: a PSD hozta létre a mostani hatalmi rendszert, ez utóbbi pedig csak időlegesen tudott tőle megszabadulni. A Ion Iliescu által az állampárt romjain létrehozott párt elkiskirályosodása törést okozott a rendszerben, de az állami intézmények többségének társadalmi alapja minden pártnál inkább a PSD-hez áll közelebb. Úgy tűnik,

a PSD lassan, de biztosan visszaveszi azt, amiről mindig is azt gondolta, hogy az ő jogos tulajdona: az államot.

Ez azt jelentené, hogy a rendszeren belüli törésvonalat egy másik, a nyugatpárti törekvésű középosztály és a nacionalista-nosztalgikus románok közötti törésvonal visszaélő módon történő leegyszerűsítéssel végrehajtott elmélyítésével haladnák túl.

Ez nem lenne újdonság, az a helyzet viszont igen, hogy az anti-PSD oldalnak nincs szóvivője, koherenciája, politikai vektora, iránya, néhány nem igazán kikristályosodott törekvésen kívül. A PSD hataloméhsége nem újdonság. De újdonság az a romhalmaz, mely a hajdani anti-PSD-s politikai oldal helyén terpeszkedik. A legutóbbi válság során mutatott gyengeséget pedig tovább súlyosbítja, hogy még egy magyarázatot sem tudnak produkálni. Miként lehetséges, hogy a Iohannis elnök által felvázolt fantomképet kevesebb mint 24 órával később „Tudose úr” jelölésével megcáfolta? Miért nem tudott alternatívát javasolni a PNL–USR (Nemzeti Liberális Párt–Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.)? Miért biztatta az elnök az összes pártot a parlamenti eljárások felgyorsítására, ami formasággá változtatta a parlamenti meghallgatásokat?

A közéletben viszont mégiscsak kering egy magyarázat: „az elnök akarta Tudosét”. De ez csak tovább mélyíti a talányt. Vagy a PSD-nek sikerült teljes mértékben átvennie az ellenőrzést a „rendszer” felett, vagy pont fordítva történt. Ez akkor dilemma, mint az a stádium, amiben vagyunk: a giccsdemokrácia stádiuma.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés