Ez a szöveg a „párja” annak a cikknek, amit nemrég közöltünk, és amely arról szól, hogy mit kaptak a románok a magyaroktól.

Ez a románok és magyarok közötti nacionalista harc csak egy Trónok harcához hasonló kelet-európai koprodukcióhoz jó. Ha a történelemórán nem tanultad meg ezeket, mert unalmasnak tartottad, tudd meg, hogy cool dolog olyan érvekkel rendelkezni, melyekkel bebizonyíthatod a szélsőségeseknek, hogy ezt az etnikumok közötti gyűlöletet mesterségesen hozták létre és bátorítják abszurd módon még 2017-ben is.

A Jobbikra szavazók és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal szimpatizálók kategóriájába tartozó magyar nacionalisták például nagy hívei a honvédek (a magyar hadsereg katonája) által kevélyen és fallikusan viselt jelképnek. A kalapjukon viselt kakastoll ez a férfias jelkép (a szerző összetéveszti az illusztrációként csatolt képen látható honvéd tollforgóját a csendőrök kakastolldíszével – szerk. megj.). Ami elég jól jelképezi őket, ha arra gondolsz, hogy ezek az emberek mutatnak némi hasonlóságot a kakasokkal: kevés intelligencia, vitézség és gyorsan bunyóba keverednek, ahogy arról éppen a magyar rendőrség jelentései tanúskodnak.

Forrás: Wikipédia

Az ilyen típusú nacionalisták kedvenc elmélete a magyar nemzet Kárpát-medencei civilizációs küldetésével kapcsolatos, amely a magyar fasiszták által fenntartások nélkül csodált nácik faji felsőbbrendűségi elméletének kisöccse. Állításuk szerint, amikor a magyar törzsek megérkeztek Pannóniába és a szomszédos területekre, akkor csak lakatlan vagy alsóbbrendű népek, például szlávok és románok által benépesített vidékeket találtak. Ezek azt hiszik, hogy a magyarok megérkezése a térségbe igazi áldás volt az ott lakó barbárok számára, akik ezáltal részesülhettek az Árpád által vezetett magyar törzsek tagjainak civilizációs küldetéséből. De nem egészen így történtek a dolgok.

Miközben a magyarok nagyon sok vagány dolgot tettek a románokért, el kell mondanom, hogy a románok is jó irányba befolyásolták a magyarok történelmét. Készítettem egy listát öt olyan vagány dologról, melyeket a románok tettek a magyarokért és amelyekről ők sem tanulnak a történelemkönyveikből.
 

Egy román mentette meg a magyar királyságot

Iancu de Hunedoarának hívták. Vagy Ioan de Hunedoarának, ahogy az a kancellária által latin nyelven szerkesztett dokumentumokból kiderül. A magyarok Hunyadi Jánosnak nevezik. Egyesek elismerik, hogy román volt, míg a kakastollas kalapú nacionalisták számára Iancu de Hunedoara állítólag száz százalékosan magyar volt. Az az igazság, hogy a középkori dokumentumok egyértelműen bizonyítják a nagy hadvezér román származását. Nagyapját Şerbnek vagy Şerbannak nevezték, neve pedig azt mutatja, hogy jobbágysorsra kényszerített parasztcsaládból származik, akit valószínűleg katonai érdemei miatt szabadítottak fel. Azért mondom, hogy valószínűleg, mert nem tudok semmilyen olyan könyvről, amely elérné azok színvonalát, amelyeket Dan Voiculescu és George Copos írtak, hogy hamarabb szabaduljanak a börtönből.

Şerban fia, Voicu (a magyarok Vajknak nevezik) kiskenéz lett, vagyis egy román falu egyfajta polgármestere. Szintén katonai érdemeiért nemesi rangot kapott és katonának nevelte a fiait. Voicu a testvéreivel, Mogoşsal és Raduval együtt Luxemburgi Zsigmond, Magyarország királya és a Német Nemzet Szent Római Birodalmának császára seregében harcoltak.

1407-ben megszületett Iancu. Luxemburgi Zsigmond 1409-ben Voicunak adományozta a vajdahunyadi kastélyt, a hozzá tartozó uradalommal, vagyis nagyjából 35 faluval, néhány só- és nemesfém-bányával együtt, melyek a Magyar Királyság egyik leggazdagabb családjává változtatták őket. Iancu de Hunedoarát egy sor magyar arisztokrata családhoz küldték el megtanulni, miként legyen mágnás, 1430-ban pedig belépett Luxemburgi Zsigmond seregébe. Olaszországban, Svájcban és Csehországban harcolt érte. Halála után Iancu a Magyarország királyává lett ausztriai Albert szolgálatába állt, aki 1437-ben szörényi bánná nevezte ki őt.
Iancu de Hunedoara ausztriai Albert halála után a lengyelországi I. (Jagelló) Ulászló magyar királlyá válását támogatta. Ez utóbbi Temesvár főispánjává és Erdély vajdájává nevezte ki Iancu de Hunedoarát. Végül Iancu de Hunedoara Magyarország kormányzója is lett, miután a törökök Várnánál megölték a királyt.

Úgy tűnt, hogy Magyarország már nem képes ellenállni az Oszmán Birodalomnak. De szintén Iancu de Hunedoara szervezte át a hadsereget és győzte le újra a törököket. Többször is. A nándorfehérvári volt az utolsó jelentős csatája, amikor magát II. Mehmedet, Konstantinápoly meghódítóját győzte le. Ez akkora meglepetés volt, hogy a Magyarország kormányzójává vált román által elért nándorfehérvári győzelem tiszteletére minden délben azóta megszólalnak a harangok a világ összes katolikus templomában. Ez olyan volt, mintha Moldova Köztársaság hadserege egyértelmű győzelmet aratott volna az Amerikai Egyesült Államok hadserege fölött. Vagy, focihasonlattal élve, mintha a bukaresti Dinamo legyőzné a Real Madridot. Iancu de Hunedoara nevéhez kötődik az utolsó kereszteshadjárat vezetése is, mely kudarccal végződött. (Hunyadi János eredetéről magyar álláspontok itt – szerk. megj.)
 

Egy román hozta létre Magyarország történelmének legfontosabb könyvtárát

A magyar nemesek annyira hálásak voltak Iancu de Hunedoarának, hogy halála után nem sokkal feltüzelték V. László királyt, hogy gyilkolja meg Iancu nagyobbik fiát, de a család oktondijának tartott kisebbiket életben hagyták. Egy bizonyos Matia Corvint (azaz Corvin Mátyást – szerk. megj.), aki 1443-ban született Kolozsváron. Matia Corvint alig 18 évesen Magyarország királyává választották, miután V. László király gyanús körülmények között meghalt Prágában. A történészek Matia Corvint tartják Magyarország legnagyobb királyának.

A román történelem főleg azt tartja számon, hogy néhány nyílvesszőt kapott a hátsójába a Ştefan cel Mare (III. Nagy István) elleni moldvabányai csatában (Mátyás király csak megsebesült, de a román nacionalista történészek állításaival ellentétben megnyerte a csatát. Gheorghe Funar volt kolozsvári polgármester épp egy ilyen állítást tartalmazó Nicolae Iorga-idézetet helyezett el a kolozsvári Mátyás-szobor előtt – szerk. megj.). A románok arról viszont már nem beszélnek, hogy Ştefan cel Mare Matia Corvin király vazallusa lett. Mint ahogy a magyarok is könnyedén átsiklanak afölött, hogy Matia Corvin román volt, holott ő maga büszkén beszélt erről (magyar vélemény erről itt – szerk. megj.).

Uralkodása alatt a magyar királyság lemondott arról a protokoll-előírásról, mely szerint a nemes hölgyeknek fel kellett állniuk, ha a király lépett be a helyiségbe, ahol tartózkodtak.

Szintén az ő korszakából maradt fenn Visegrádon egy világon egyedülálló szökőkút, melyből bor folyik, nem víz (az eredeti szökőkút nem maradt fent, az eredeti helye sem azonosítható bizonyosan, bor – ha igazak az utólagos beszámolók – csak ünnepnapokon folyhatott belőle – szerk. megj.). A Matia Corvintól származó harmadik történelmileg fontos dolog a Bibliotheca Corviniana. A pápai után ez volt a világ második legnagyobb könyvtára. A köteteket nemesfémből készült borítókba foglalták, így egy-egy kötet egész vagyont ért. Pont ezért rabolták el a törökök, amikor Magyarország vilajetté vált.

A Matia Corvin könyvtárából fennmaradt kevés kötet óriási összegekért cserél gazát a világszerte szervezett licitálásokon. (I. Mátyás királyra vonatkozó magyar információk – például – itt – szerk. megj.)
 

Egy román mentette meg a magyarországi katolikus egyházat

A mohácsi katasztrófa után Közép-Magyarországból 1541-ben török vilajet lett. A Dózsa Györgyöt megkínzó és meggyilkoló Szapolyai János által vezetett Erdély autonóm lett, oszmán fennhatóság alatt. Szapolyai János fia, János Zsigmond katolikusnak született, majd lutheránus, azután kálvinista és végül unitárius lett. Mivel a vallási vándorlás volt a szenvedélye, ebből az ügyből a katolikus egyház nagyon meggyengülten került ki. Erdélyben egy lépésre állt az eltűnéstől, ahol a szászok lutheránusok lettek, a magyarok pedig főleg kálvinisták és unitáriusok. A székelyek katolikusok maradtak, de ki voltak téve a protestáns felekezetek nyomásának. A magyarországi katolikus egyházat egy román, a humanista Nicolaus Olahus (azaz Oláh Miklós – szerk. megj.) mentette meg.

Többek között ő hozta létre 1561-ben, Trnavában (Nagyszombat) az első magyarországi könyvtárat. Egy évvel később érsekké és strigoniumi (Esztergom) metropolitává választották, majd a katolikus egyház bíborosává vált. Ezt követően Magyarország régensévé és kormányzójává lett. Megemlítendő, hogy Nicolaus Olahus apján keresztül Vlad Ţepeş (III. Karóbahúzó Vlad – szerk. megj.), anyján keresztül pedig Iancu de Hunedoara rokona volt. A magyarországi katolikus egyház vezetőjeként, a Mohácsot követő zavaros időkben, Nicolaus Olahusnak oroszlánrésze volt e vallási felekezet megmentésében.
 

1919-ben a románok mentették meg a magyarokat a kommunizmustól, most mintha visszasírnák

Kevés román tudja, hogy az I. világháború a románok számára nem 1918-ban, hanem 1919-ben ért véget. Az Osztrák-Magyar Birodalom szétesése után Budapesten Kun Béla vezetésével kommunista forradalomra került sor, aki létrehozta a Magyar Tanácsköztársaságot. Nem akarta elismerni sem Csehszlovákia megalakulását, sem Erdély egyesülését Romániával. Így hát a szovjet Magyarország 1919 tavaszán, a Lenin által vezetett Szovjet-Oroszország támogatásával megtámadta Csehszlovákiát és Romániát. A román királyi hadsereg annyira komolyan vette a dolgokat, hogy nemcsak visszaverte a magyar kommunisták támadását, de 1919 augusztusában Budapestet is megszállta és szétverte a Magyarország és Szovjet-Oroszország egyesülését tervező Kun Béla köztársaságát.

Román katonák a budapesti Országház előtt (archív)

A román politikusok a győzelem után újra ihletetten döntöttek, mint mindig, és egy bizonyos Horthy Miklós admirálist segítettek Magyarország élére. Horthy eleinte megpróbálta egyesíteni Magyarországot és Romániát, és dualista államot próbált létrehozni az osztrák-magyar mintára. Következésképpen felkínálta Románia I. Ferdinánd királyának a magyar koronát, de ő visszautasította. Horthy Miklós aztán egy király nélküli magyar királyság régense lett, 1940-ben pedig sikerült elfoglalnia Észak-Erdélyt, melyet Románia 1945-ben kapott vissza. Mindezekért Ionel Brătianut illeti a dicséret, aki 1919-ben Románia kormányát vezette.
 

A románok adták a magyaroknak a Crăciun/Karacsony szót

A budapesti Sziget rockfesztiválon és a Szőlőbálon, Európa ezen térségének legnagyobb szervezett részegeskedésén (nem világos, mire gondol a szerző, ilyen néven Hegyközcsatáron van rendezvény – szerk. megj.) kívül a magyaroknak, furcsa módon, más jelentős ünnepeik is vannak. Ezek között van a Crăciun is. Magyarul Karacsonynak nevezik, amit a román nyelvből kölcsönöztek (valójában a románok is, a magyarok is valószínűleg a szlávoktól vették át az elnevezést – szerk. megj.).

A magyarok valójában egy csomó szokást vettek át a románoktól, mint ahogy a románok is számos hagyományt kölcsönöztek a magyaroktól. De ez végső soron normális is, hiszen két olyan népről van szó, melyek ugyanazon a területen éltek együtt, ugyanazt a bort és pálinkát itták, recepteket cseréltek arról, miként kell a disznószalonnát vagy a juhtúrót készíteni, meglepően sok vegyes házasságot hoztak létre, és amelyek csak nagyjából kétszáz éve értesültek arról, hogy mindig is gyűlölték egymást, mert ezt mondták nekik az akkori politikusok.