Jazz a Szamos-parton | Fotók: Szabó Tünde
Jazz on the Part
szabot
2017. június 30. péntek, 12:11
És beszivárgott Kolozsvár különböző részeire.
Első évében, 2013-ban még csak a sétatéri nagy parkot tette otthonossá finom kis ritmusokkal, babzsákokkal és függőágyakkal a Jazz in the Park fesztivál Kolozsváron. Azóta fokozatosan hódított meg több közösségi teret a szabad ég alatt.
 
Idén három estére is bevonult a magyar színházba a legelitebb zenekarokkal a meghívottak közül (Susana Baca, Dhafer Youssef és a Barcelona Gipsy Balkan Orchestra), és bebizonyította, hogy az eddigi ingyenes koncertek megteremtették a dzsessz teltházra is fizetőképes közönségét.
 
Az igazi újítás idén nem is annyira az, hogy több zenészt is utcazenélésre kértek fel, délben a The Office előtt, kora délután a Deák Ferenc utcán.
 
Koszika és Csabika a Jazz in the Park fesztiválon
 
Koszika és Csabika örömzenél a korzózók legnagyobb örömére | Fotók: Szabó Tünde
 
Hanem az, hogy szerdán külön színpaddal vonultak ki a pataréti cigánytelepek mellé. Ahova a legjátékosabb és legbulisabb zenekarokat vitték ki, meglepetésként ráadásul az idén legnagyobb betűvel szedett headlinert, a Barcelona Balkan Gipsy Orchestrát, akikért kedd este sokat kellett perkálni a színházban.
 
A pataréti koncertek a helyieknek ingyenesek voltak, a városi közönségnek csak a szállítás. A különleges élményért, hogy a szeméttelep szomszédságában együtt bulizhattak a roma közösséggel, opcionális árú jegyet váltottak. Ennek ellenértéke a Jazz in the park alapjába kerül, amelyet idén Pataréten élő gyerekek oktatására, kulturális és szociális támogatására szánnak.
 
 
Jazz & Chill  a Szamos-parton
 
A Szamos Dónát negyedi partja idén is a kezdőbb zenekarok versenyének és az irdatlan lazulásnak adott helyet. 
 
 
Jazz a Szamos-parton
 
A partnak ez a része délutánonként elég gyorsan árnyékba borul, és még az idei legmelegebb napon, csütörtökön is kellemesen hűvös volt. 
 
 
Jazz és irdatlan lazulás a Szamos-parton
 
Bár esténként ez a helyszín is megtelik, délutánonként még nem épp annyira zsúfolt, mint a fesztivál pénteken nyíló fő helyszíne, a sétatéri park.
 
 
Homokozó a Szamos-parton
 
 
Homokozó
 
A homokozó nem csak egy nagyobb tál, mint a játszótereken, hanem egy egész partszakasz.
 
 
Szamos-part
 
Finomakat lehet enni és inni, de nincs konzumnyomás. A kihelyezett nyugágyak, autógumik, babzsákok, padok anélkül is ellátják rekreációs és közösségszervező funkcióikat, hogy ehhez különösebb költségekbe kellene vernünk magunkat. 
 
 
Lazulás a Szamos-parton
 
Többen hoztak pokrócokat, a fű eleve helyben van, és még a túlpartra is kiültek zenét hallgatni, amikor onnan is elhúzódott a nap.
 
 
Paolo Recchia Trio
 
A színpadon pedig egymást váltják a többé vagy kevésbé tapasztalt és többé vagy kevésbé dzsesszt játszó zenekarok. Csütörtökön szerencsénk volt: főként dzsesszt játszottak. A Paolo Recchia Trio például egészen klasszikusan free jazzt.
 
 
 
Több fiatal bandát hallottunk már kolozsvári klubokban, kocsmákban játszani, az idei kellemes meglepetés az Interludic volt. A friss bukaresti zenekar most feldolgozásokat dolgozott fel: a Maria Tănase által lehengerlően énekelt román népdalok rockos ritmusokkal, jazzes futamokkal, funkys hangzással szólaltak meg, és ez egyáltalán nem vált a kárukra.
 
 
Say What Experiment
 
A háromnapos bulit a Szamos parton a versenyen kívül fellépő Say What Experiment zárta. A fiatal zenészekből álló banda Szántó Lóránd basszusgitáros emlékére adott koncertet, aki egy múlt havi turné közben, autóbalesetben elhunyt. 
 
A zenekar tagjai különböző formációkban játszottak korábban együtt Szántó Lóránddal, aki tavaly a fiatal együttesek versenyén elnyerte a Jazz in the Park legjobb zenészének járó díját. 
 
Ezzel ugyan elhallgatott a szabadtéri dzsessz a folyó mellett, de péntek délutántól már a parkban hangzik fel három színpadon is. És a Say What is fog még egy rövidet kísérletezni ezen a fesztiválon, vasárnap délután fél hattól a Deák Ferenc és a Bolyai utca sarkán.
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/21876
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.
Kisebbség-kisebbség, nem mindegy, hogy melyik? – gondolhatták az illetékesek.
Aztán jól megfenyegették pénzbírsággal az oktatási tárcát. Most biztos átgondolják.
A kedves kormány tejjel-mézzel folyó Kánaánt ajánl a nyugdíjasoknak. És a szükséges pénzt például az autópályáktól veszi el.
Sőt, megújulnak az istenházák Kolozsváron.
A tulajdonos azt ígéri, Erdély legszebb terasza fog működni a majdani szálloda udvarán.