Miként küldheti Iohannis horgászni Dragneát?

Sabin Gherman elmondja. Hogy megvalósítható-e a forgatókönyv, vagy sem, kiderül.
Hirdetés

Iszonyatosan téved, aki azt képzeli, hogy Klaus Iohannis egy nyugodt ország elnöke lesz, ha a Dragnea által javasolt kormányfőt nevezi ki. Ugyanilyen iszonyatosan tévednek azok is, akik azt remélik, hogy egy új többség létrehozásával a PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) hozza el majd a nyugalmat.

De van egy forgatókönyv, mely falhoz vágná Dragneát,

mégpedig az, melyben Iohannis elnök a következőket mondaná: ti, pészédések (PSD – Szociáldemokrata Párt – a szerk.) feketén fehéren kimutattátok, hogy Sorin Grindeanu kormányfő rövid időszaka alatt a román gazdaság érte el a legnagyobb növekedést Európában; szintén ti, pészédések egy hónappal ezelőtt még azt mondtátok Sorin Grindeanuról, hogy történelmi helyreigazításokat hajtott végre a tanárok, az orvosok, a köztisztviselők életében; szintén ti, pészédések kínáltatok neki a lemondásáért cserébe olyan állami tisztségeket, melyek a legmagasabb szintű hozzáértést igénylik – nos, tekintettel ezekre az általatok hangoztatott tulajdonságokra, valamint arra, hogy akár tetszik nektek, akár nem, Grindeanu a PSD Temes megyei szervezetének tagja, Sorin Grindeanut jelölöm miniszterelnöknek. Ezzel tiszteletben tartom a választás eredményét, és ugyanakkor fogjátok fel, hogy nem Dragnea nyerte meg a választást, hanem a PSD.

Grindeanu pedig bejelenti, hogy az összes pártot felkéri, küldje a legalkalmasabb embereit a kormányba.

Első látásra ez egy elmejáték. De: a szocialisták főnöke, Liviu Dragnea megmutatta, hogy nem képes rákapcsolni a győztes pártot az ország nagy lehetőségeire – sőt, képes lerombolni azt a hitelességet, amelynek Románia külföldön (még) örvend. Még egy de: a teleormani Nagy Ember bebizonyította, hogy egyszerűen

nem képes még a saját kormányprogramját sem helyesen végrehajtani, azt, amelyet csak ő ismert.

Plusz: mindaddig, amíg a párt élén egy vádlott áll, a párt természetes módon a Főnök büntetőügyeinek elrendezésén fog dolgozni – ezt láthatjuk a PSD-ben, ezt láthatjuk az ALDE-ban (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.), ezt láttuk szinte az összes pártnál. És számítsuk hozzá ehhez még: a szocialisták csapata semmilyen etikai szabályt sem követ a válságok kezelésében – ez volt látható a nyílt szavazásig az RMDSZ-nek állított aljas csapdában.

Mi következhet ezek után, a párttévék hisztérikus rohamain kívül? Végül is, Grindeau hitelessége – olyan, amilyen – de még mindig olyan szinten van, amiről Dragnea még csak nem is álmodhat. Nem is hiszem, hogy kétszer kellene a Parlament elé állnia – ha a szocialisták azt látják, hogy vezérük megsebesült, akkor széttépik; az összes így járt. Tehát meggyőződésem, hogy megszavaznának egy második Grindeanu-kormányt. Miért? Először is a liberálisoknak és a többieknek tudniuk kell, hogy öngyilkosság lenne belépniük a kormányba – a szocialisták egy része nélkül; bármilyen másik kormány jönne, a PSD-s ígéretek csóvájában élne, egy ellenzékben lévő PSD pedig halálos lenne a populizmusával. De a szocialisták „tisztára mosott”, nem-büntetőügyes részének átvétele egy (nagyobb vagy kisebb) nemzeti egységkormányba mindenkit kibékítene és ráadásul

biztosítaná azt az egységképet, melyet mindegyik párt követel, mely hajtókára tűzött jelvényt csinál a Centenáriumból.

Csak néhányan fáznának erre rá: Dragnea, Olguţa (Lia Olguţa Vasilescu – a szerk.), az a szőkeség Teleormanból (Carmen Dan – a szerk.), Ponta és a kiskirályok bandája, nagyjából harminc ember.

Mit nyersz? Elsősorban megtisztítod a szociáldemokráciát az autokrácia késztetésétől – nem lehet tudni, meddig tart majd, náluk az hagyomány, de középtávon legalább az országban nyugalom van. Másodsorban, Románia talán először lenne képes egy nemzeti egységkormánnyal megmutatni, hogy kész egységesen elébe állni történelmi lehetőségeknek és kihívásoknak. Igen, vérre menő tárgyalásokra lesz szükség: a folyamatosan a DNA-ra (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) járó régi pofáknak, akár jobb-, akár baloldaliak, nincs keresnivalójuk a Győzelem-palotában.

Egyesek majd azt mondják: és mi van akkor, ha Dragnea felfújja magát és az elnök felfüggesztésével fenyegetőzik? Ezzel már megjárták a szocialisták, amikor az emberek 500.000 telefonnal világították meg nekik az eget; a nép pedig most csak azért nem vonult utcára, mert még nem gyógyultak be a Grindeanu által a 13. sz. sürgősségi kormányrendelettel okozott sebek. Ehhez jön még a Trump, Merkel, Macron által fogadott Iohannis – a múlt télen utcákra vonulók pedig pontosan tudják, mit jelentenek ezek a látogatások és az utcán fogják őket megvédeni. És mindezek felett:

nem mindegyik pészédés él-hal Dragneáért, csak megbénítja őket a félelem.

Hirdetés

De mi van akkor, ha a sok-sok parlamenti képviselő előrehozott választást kényszerít majd ki? Maradj veszteg, közülük sokan abban reménykednek, hogy ha már úgyis megkétszerezték a juttatásaikat, most visszafizethetik a választási kampány alatt felhalmozott adósságaikat. Ez egyrészről. Másrészről már mondtam: létezik egy hallgatag kritikus tömeg a rettegésnek abban a zűrzavarában – láttad, milyen gondosan tették egyesek a golyókat a szavazóurnákba, nehogy a Gazdának úgy tűnjön, az a fehér golyó nem eléggé fehér, a fekete meg nem elég fekete: ők lesznek az elsők, akik ugranak majd széttépni őt.

Azt is fogják majd egyesek mondani: miért pont Grindeanu? Hiszen gyengének bizonyult, legalábbis januárban és februárban. Rendben, akkor nevezze ki a iaşi-i Chiricát, vagy Aurelia Cristeát vagy bárki mást, aki a szocialisták táborából érkezve képes megtisztítani a bunkóságtól ezt az ideológiát. És mi lesz, ha ugranak majd a liberálisok, hogy éhesek, vagy ők a varázsmegoldásokkal bíró díjnyertesek? Az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.)? Az RMDSZ? Legfeljebb néhány vezető fog ugrani – ha egyáltalán! –, nem több; de biztos lehetsz abban, hogy a második és harmadik vonalbeliek gyorsan felfogják, mi a nemzeti érdek és mi a vezér trükközése; és ha eddig nem árulkodtak, az azért van, mert egyetlen tekintély sem vette védelmébe a felháborodásukat.

Klaus Iohannis rendelkezik ezzel a tekintéllyel és még valami mással is:

azzal a kötelességgel, hogy ne hagyjon a kulisszák mögötti alkudozások vagy a horgászpartik prédájául egy egész országot. Az elnököt jó ideig olyan vezetőnek tartották, akit nem nagyon érdekel a lényeges dolgok eldöntése – most itt az alkalom, hogy éljen hatalmával, meg kell védenie azt az elgondolást, hogy a demokrácia etikát is feltételez.

Tegyék mindezekhez hozzá egy őszinte beszédet az elpuskázott terveinkről és arról, amit politikai opcióinktól függetlenül meg kell tennünk: oktatás, egészségügy, infrastruktúra. Hozzá kell nyúlni a törvényekhez: a korruptakat többé ne lehessen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélni, meg kell akadályozni a közpénzek törvénysértő kezelését. És a többi, és a többi.

Lehetetlennek tűnik, igaz? Túlságosan egyszerű, hogy ne tűnjön bonyolultnak? Igen, tudom, ha az ilyenfajta álmodozások nem válnak valóra, az azért van, mert néha és nagyon-nagyon ritkán, amikor a történelem a mi himnuszunkat mormolja, mi a másik oldalunkra fordulunk – mert hullafáradtak vagyunk, de tudod mennyire? Hulla-hullák, mint amikor arról álmodunk, hogy nem bírunk aludni.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés