Huszonhét évvel ezelőtt ezekben a napokban, a június 13–15. időszakban, Bukarest az április 22-én elkezdődött Egyetem (Universităţii) téri tüntetés vad eltiprásának volt a színtere. Egy maratoni tüntetés, egy jelenség, az akkori idők valóságos agorája volt. A forradalom után létrejött hatalom, a FSN (Nemzeti Megmentési Front – a szerk.) nem demokratikus megnyilvánulásai miatt csalódott és felháborodott emberek (különösen a fiatalok) estéről estére az Egyetem téren gyűltek össze, ahol Ceauşescu emberei 1989. december 21-én megölték az első SZABADSÁG!-ot kiáltó embereket. Az akkori hatalmat Ion Iliescu (akinek – nyilvánosan kifejtett – nézőpontja szerint, „akár egy totalitárius rezsimben is lehet demokrácia, ha a despota bölcs”) és a FSN (egyszerre párt és állam), a mai PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) őse testesítette meg. De sokan azt akarták, hogy Románia megszabaduljon a kommunista kísérlet valamennyi „jótéteményétől” és gyorsan haladjon a civilizáció, a demokrácia, Európa felé. Ez volt az Egyetem téri tüntetés lényege és ezt dühítette fel Ion Iliescut, aki „csavargóknak” nevezte a tüntetőket, mert

álma, ideálja és országprojektje csak annyiból állt, hogy saját magának szerezze meg Ceauşescu székét.

A történelemben „bányászjárásként” fennmaradt elfojtást egy jelentős átverés előzte meg, hiszen maga a tüntetés már véget ért és már csak mintegy 250 személy maradt a téren, köztük a Nemzeti Színház előtti területen sátrakban lakó éhségsztrájkolók. Június 13-a estéjén 1000 sisakos, pajzsos és gumibotos rendőr özönlötte el a teret és gázolta le a sátrakat, gumibottal és bakanccsal ütve az embereket, letartóztatva és furgonba tuszkolva mindenkit, aki élt és mozgott. A túloldalon civil ruhás személyek által vezetett rendőrök hatoltak be az Építészeti Kar épületébe és verték, gyalázták és letartóztatták a diplomamunkáikon dolgozó hallgatókat. A teret rendőrségi buszok, ponyvás teherautók és járművek kerítették be. A lakosság hangulata robbanáspontig feszült. Egyeseket a rendőrség atrocitásai háborítottak fel, mások, Iliescu és a FSN hűséges követői boldogok voltak. Akárcsak egy bolsevik praktikákról szóló élő tankönyvben, a polgárháború elő volt készítve. Ezt buszok felgyújtása, a Belügyminisztérium és – végül – a Televízió megtámadása követte, mely felfüggesztette adását, amire még a forradalom alatt sem került sor… Ez a Răzvan Theodorescu, a TVR igazgatója által „legionárius államcsínynek” nevezett megszervezett dolog előzte meg/indokolta a mintegy 10.000 bányász érkezését, akik azért jöttek, hogy „megvédjék a demokráciát és helyreállítsák a rendet”.

Június 14-ének hajnalán Ion Iliescu a Győzelem (Victoria) palota erkélyéről üdvözölte a Miron Cozma által vezetett bányászokat és

elküldte őket az Egyetem térre „elfoglalni és virágokat ültetni”…

A vasrudakkal, fejszékkel, csavaranya-végű kábelekkel felszerelt bányászok pedig ültettek is, alaposan és szorgalmasan. Több száz, ezer véletlenszerűen, esetleg szemüveg- vagy farmerviselés alapján kiválasztott embereket bántalmaztak véresen és tapostak meg. Az Egyetem kapuit csákánnyal törték be. A bányászok ősemberek módjára vertek szét embereket, műszereket, bútorzatot. Könyveket tétnek szét és hugyoztak vagy szartak le. A rendőrök vagy polgári személyek által vezetett bányászok igazoltattak, letartóztatásokat hajtottak végre. Felhevült háziasszonyok üdvözölték őket, akik virággal és süteménnyel kínálták őket. Végül szétzúzták az ellenzéki pártok, a PNŢ-CD (Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt – a szerk.) és a PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.), a December 21. Egyesület székházát, a România liberă szerkesztőségét, a Volt Politikai Foglyok Egyesületének székházát. Ion Iliescu június 15-én összegyűjtötte a vájárokat és kifejezte nekik „a főváros lakosságának teljes háláját a hasznos és hatékony jelenlétükért”.

Ezt Románia törlése követte a civilizált világ térképéről.

Az elszigetelés évei. A gyanakvás. A PDSR-vé (Romániai Szociális Demokrácia Pártja – a szerk.) vált FSN a stagnálás mocsarába vezetett minket. A beavatottak az állam kirablásával meggazdagodtak. Az emberek nagy hulláma hagyta el az országot, más tájakon építve sorsát. De az Egyetem tér továbbra is Bukarest forró pontja maradt, melyet az emberek el szoktak foglalni akkor is, amikor elégedetlenek, akkor is, ha boldogok.

Van még értelme felidézni 1990. június 13–15-ét? Igen, mert a történelmünk része. Ráadásul egy jogi vizsgálat már évek óta húzódik. És igen, mert 2017 telén, egy időn átnyúló csodálatos válaszban a Győzelem téri óriási tüntetés, de sok más is országszerte, megakadályozta egy olyan kormány aljasságait, mely „éjszaka, mint a tolvajok”, az igazságszolgáltatás megfojtását tervezte. És még egyszer igen, emlékeznünk kell, hogy éberek maradjunk a PSD-s hatalommal szemben, mert e párt genetikai állományában jelen van az „azért-kell-a-hatalom-hogy-azt-csináljak-amit-csak-akarok” típusú, veszélyes mutáció.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.