Erdély napjává kiáltaná ki május 15-ét a Népi Mozgalom Párt (PMP) egyik Szilágy megyei képviselője, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon kezdődött az erdélyi románok első jogkövetelő nemzeti gyűlése. Liviu Balint május 24-én nyújtotta be az erről szóló törvénykezdeményezését a képviselőházban, ötletét több képviselő támogatja. Amennyiben a kulturális bizottság kedvezően bírálja el, a törvénykezdeményezés a képviselőház plénuma elé kerül.
Tekintettel arra, hogy márciusban már jóváhagytak egy hasonló indítványt Olténia napjáról, a képviselők aligha akadályozhatják meg, hogy Erdélynek is hasonló identitárius ünnepe legyen. A törvénykezdeményezés elfogadása esetén a helyi önkormányzatok hivatalos ceremóniákat szervezhetnének Erdély napjának méltó megünneplésére.
Egy hasonló előterjesztésnek akár örülhetnénk is, amennyiben nem lenne benne magyarellenes szál. Az 1848-as balázsfalvi gyűlések ugyanis amellett, hogy a román nemzet elismerését, a törvényhozásban való egyenjogú képviseletét követelték, az első lépések voltak a román nemzetiségi mozgalom radikalizálódásához vezető úton.
A Balázsfalván elfogadott petíció először csak azt akarta elérni, hogy a román képviselők részvételével tárgyaláják újra a magyar-erdélyi uniót, később viszont a románok Erdély elszakadását követelték a monarchiától. A balázsfalvi gyűlések etnikai ellenségeskedést váltottak ki Erdélyben, és a magyar szabadságharccal való szembefordulást, illetve a románok fegyveres felkelését eredményezték.
Ekkor hangzott el Simion Bărnuţiunak, a román szabadságtörekvések ideológusának híres beszéde, melyben kijelentette:„mérgezett a magyar szabadság asztaláról vett falat”. A magyarok ellen hangoló beszédében kijelentette Erdély nélkül a pannóniai mezők magyarjai „mezei nyulak” az ellenségek szemében, a magyarhon nélkül pedig az erdélyi magyarok lassan el fognak enyészni.