Arról, hogy milyen nehéz Nagy Koppány Zsoltról írni – igazából ezt a címet kellett volna adnom ennek a szerény beszámolónak, parafrazálva az író első kötetének címét. De persze nem magáról Nagy Koppányról nehéz írni, mivel ő nagyon is tollhegyre – vagy hogy mondják ezt kettőpontnullásan? – kívánkozó figura, hanem az őt vendégül látó irodalmi estről.

És nem azért, mintha szerzőnk nehéz eset volna, sőt. Nagy Koppány Zsolt vérbeli prózaíró, abban az értelemben is, hogy amikor nem ír, „csak” beszél, akkor is olyan, mintha épp felskiccelne egy készülőfélben lévő novellát. Történetekben látja a világot, és azokban is adja tovább a valóságról szerzett tapasztalatait: élményvilága történetközpontú; nem összefoglal valamit, hanem megjelenít.

Az úri közönség figyel, az alkotó nem pihen|Fotók: Varga Melinda

Ezért aztán itt egy csomó jó sztorinak kéne következnie, például arról, Nagy Koppány hogyan aludt egy halom Szőcs Géza-köteten a 2000-es évek elején az Előretolt Helyőrség, illetve Erdélyi Híradó kiadó kolozsvári, Cișmigiu utcai székhelyén; milyen számítógépes játékokat játszottak és hogyan tréfálták meg egymást a kollégákkal; mi a története az általa szerkesztett Állóképpé merevedés nevű diákújságnak, amelyet a nevéhez köthető pornografikus asszociációk miatt az iskolavezetés egy lapszám után megszüntetett; hogyan szokta felvásárolni a különböző könyvesboltokban a saját könyveit és bukik le rendszerint a pénztárnál, a borítón lévő portréfotó miatt; vagy miként is dicsérte őt agyba-főbe egy „hírneves kolozsvári főszerkesztő”, aki meg is hívta egy irodalmi estre, és csak a búcsúzkodásnál derült ki – amikor arra biztatta: „hozza magával Annát is” –, hogy összetévesztette őt Dragomán Györggyel. Apropó arról, hogy milyen nehéz a prózaíró élete.

A prózaíró élete többek közt azért nehéz, mert nem költő. „Költőnek lenni rakenroll, ellentétben a prózaíróval” – foglalja össze tömören és némi mélabúval Nagy Koppány az írói lét dilemmáját, és elmondja azt is, hogy írt azért ő verset is, sőt publikálta is a Kalligram folyóiratban. Ez volt a Családi pör címet viselő Arany János-átirat, amelynek alapötletét egy sajtóhír szolgáltatta, miszerint „Viperával támadt a kliensre a strici”. Élete nagy pillanata volt, meséli, amikor az újságosstandnál megvette az összes – szám szerint kettő darab – Kalligramot, bejelentvén az újságárus hölgynek, hogy ő költő, akinek a verse megjelent az illető lapszámban.

„Kérdéses, hogy Bereményi Géza dalszövegeit tekinthetjük-e verseknek, de abban a két sorban, hogy »Éva tegnap volt az abortuszbizottság előtt, / télikabátomra hasztalan keresek vevőt«, ott van a nyolcvanas évek egész Kádár-rendszere” – érvel a költészet mellett a prózaíró.

A személyi figyelők figyelőinek a megfigyelői. László Noémi, Lakatos Róbert és Nagy Koppány Zsolt

Novellát már inkább csak felkérésre, határidőre ír, regényt pedig néhány hetes erőltetett menetben, orvos édesapja udvarhelyi rendelőjében, amely valamiért különösen inspirálóan hat rá – tudtuk meg a Budapesten élő, de Székelyföldről elszármazott írótól, aki beszélgetőtársának, László Noéminek a regény mibenlétére vonatkozó kérdésére azt válaszolja: a jó regény az, amely hitelesen fest meg egy világot történetek által. Nagy Koppány azt is elmondja, hogy bár korábban maga is elméleti játékokkal, önreflexív, intertextuális utalásokkal teletűzdelt „szövegirodalmat” művelt, a Nem kell vala megvénülnöd 2.0 című, a Magvető kiadónál megjelent legutóbbi könyvében – amelynek alaptémája az európai társadalmak elöregedése, egy komor, disztópikus vízó keretében – visszatért a történetmesélő prózához, és a következő regénye is történetközpontú lesz.

Nagy Koppány Zsolt nem kerüli meg a kényesebb kérdéseket sem, mint amilyen az oktatói szerepvállalása a sokat vitatott Kárpát-medencei Tehetséggondozóban, illetőleg az Előretolt Helyőrség Íróakadémiában. Úgy véli, „az indulatok elfedték a szándék nemességét”, bár a KMTG-vel szembeni kifogások némelyike jogosnak nevezhető. Még csak nem is az a legfájdalmasabb, hogy barátságok, korábbi jó ismeretségek szakadtak meg a botrány következtében, hanem hogy az általuk felkarolt pályakezdő fiatalokat is támadások érik emiatt – mondja.

És hogy mit figyel meg a személyi figyelő? Kiderül a Személyi figyelő című novellából, illetve a Lakatos Róbert és Bálint Arthur rendezésében abból adaptált filmből, amelyet le is vetítettek az est végén. Annyit elárulhatunk: arról szól, hogy milyen nehéz.