Az erdélyi magyar írók teljesen másként írnak, mint román kortársaik

Tizenhét erdélyi magyar író kisprózáit felvonultató, román nyelvű kötetet mutattak be vasárnap a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Hirdetés

E. Ferencz Judit, a Román Kulturális Intézet támogatásával kötetbe rendezett írások fordítója az MTI-nek arról beszélt: az 1980-as évek közepén „cezúraszerűen megszűnt az erdélyi magyar írók románra fordítása”, a piac pedig a maga logikája szerint látta el ezt a feladatot, így a mai anekdoták szerint úgy adnak román irodalmi díjakat magyarul alkotó szerzőknek, hogy a zsűri jószerével azt sem tudja, mit is írtak.

A Singurătate gonflabilă (Gumimagány) 17 szerzőjének legtöbbje „nagyjából ismeretlen a román közönség számára”, kivételt Papp Sándor Zsigmond és az 1970-es években románra fordított Szilágyi István jelent – vélekedett a fordító.

Mint mondta, fordításait olvasva a román szakemberekre is a felismerés erejével hatott, hogy a szerzők „azonos korosztályban is teljesen másként írnak, mint a románok”, műveik megjelentetéséhez azonban a legtöbb esetben szükség van dotációra, legyen szó román művek magyar vagy magyarul született munkák román kiadására.

E. Ferencz Judit szerint a piaci elv a befutott szerzők esetében működik, akik mögött kész marketingstratégia áll, példaként említve Papp Sándor Zsigmond Semmi kis életek című munkáját.

A könyvben szereplő szerzők közül Márton Evelin, Demeter Szilárd, Demény Péter és Papp Sándor Zsigmond volt jelen a budapesti könyvbemutatón.
 

Hirdetés