Billen a mérleg
Szerző: Barbu Mateescu
2017. április 21. péntek, 13:21
Avagy a Kolozsvár és Bukarest közötti bizarr kapcsolat. Barbu Mateescu szociológus írása ugyancsak elgondolkodtató.

Kolozsvár az utóbbi években mindenféle koncertek házigazdája lett, míg Bukarestnek összetettebb profilja van: IT-központ is, de a változásokkal szemben elutasító tradicionalizmus erős támogató bázisa is. Firea (Gabriela Firea főpolgármester – a szerk.) győzelme nem véletlen, Firea népszerűsége nem véletlen, és az sem, hogy Ponta az elnökválasztás első fordulójában 6 kerületből 5-ben megszerezte az első helyet. Az egyre nagyobb tüntetésekben jelentkező ellenreakció sem véletlen baleset.

Emögött a demográfia áll, melynek egy öklökről szóló népi mondást parafrazálva, „nincs esze”, nincs benne könyörület és nem lehet egykönnyen legyűrni.

Induljunk ki az alapelemekből. A legutóbbi népszámlálás alkalmával Kolozsvárnak 324 ezer állandó (vagyis helyi lakcímet tartalmazó személyi igazolvánnyal rendelkező) lakosa volt, Bukarestnek pedig 1,88 millió. Ami 5,8 az 1-hez arány a főváros javára.

A népszámlálástól, vagyis 2011-től mostanáig a helyzet kétféle módon változott:

a) az arány gyorsan csökkent, már megközelítve a 4:1 arányt.

b) Bukarest, mely már akkor is olyan város volt, ahol a fiatalok aránya a teljes lakosságon belül kisebb volt, mint Kolozsvár esetében, azóta „még idősebb” lett. Amikor ezt mondom, nem csak a lakcímmel rendelkező népességre gondolok, hanem a teljes lakosságra.

Ezek a jelenségek pedig zavartalanul folytatódnak majd a következő években is. 2020-ra 3,3:1 arány lesz várható.

Mi történik? Nos, mit határoz meg egy város demográfiája?

1) Belföldi migráció.

Minthogy Romániában nincs hagyománya a szakképzetlen munkaerő belföldi migrációjának, legfeljebb az ember megyéje vagy egy közeli megye gazdagabb városában való munkavállalásról lévén szó, az egyetem léte jelentős tényező.

Bukarestnek az 5,8-szor nagyobb (2011-es adat) teljes lakosságszámhoz képest csak kétszer több egyetemi hallgatója van, mint Kolozsvárnak, és a figyelembe vett számoktól függően ez akár 1,8-szoros arányra csökkenhet. Az egyetemi hallgatóknak a város teljes lakosságához viszonyított aránya és hatása kisebb Bukarest, mint Kolozsvár esetében, és a dolgok mindig is így álltak. Egy évtizeddel korábban ez nem nagyon számított. Időközben azonban Kolozsvár gazdaságilag fejlődni kezdett és igazi opcióvá vált a tanulmányaikat elvégzők számára. Már nemcsak egy megállóhely a születési hely (Beszterce, Szatmár, Szeben stb.) és a munkavállalási hely (Bukarest, vagy valamelyik külföldi város) között. Hasonló jelenség zajlik Jászvásáron (Iaşi) is, de kisebb mértékben.

Mi a hatása ennek? Kolozsvár városi lakcímmel rendelkező lakosságának 28 százaléka 20 és 34 év közötti. Ha ehhez hozzászámítjuk azokat is, akik a városban laknak, de máshol van az állandó lakcímük, akkor az arány eléri a város teljes lakosságának a 37 százalékát. Bukarestben ezek az arányszámok 19, illetve 23 százalék.

Közelítsük meg másképp is a dolgokat. Kolozsváron minden évben 10 ezer személy telepedik le és legfeljebb 1900 távozik az ország más települései felé. Ami legalább 8 ezer fős nettó növekedés. Bukaresten 25-35 ezer személy telepedik le és 15-20 ezer távozik az ország más települései felé (Ilfov megyébe, vagy akár… Kolozsvárra). A két város növekedésének aránya az egyenlőség és a 2:1 között ingadozik Bukarest javára, ami jóval kisebb, mint a kiindulási, 2011-es 5,8:1 arány. Bukarest liheg, Kolozsváron a lakosság 14 százaléka (hivatalosan) nem a városban élt öt évvel korábban…

2) Külföldi migráció.

Mielőtt egy pillantást vetnénk a számokra: amikor a nagyvárasokról van szó, akkor nem csak több pénzért mennek az emberek külföldre. Bukarestet jelentősen hátráltatja a minőségi élet hiánya, ami egyre nyilvánvalóbb azok számára, akik külföldön legalább futólag ellátogatnak egy hasonló városba. A közlekedés ugyanolyan rossz, mint Kolozsváron, ezen kívül a főváros minden pontban – zöldterület, szennyezés, tömegközlekedés, helyi bürokrácia – alatta marad Kolozsvárnak, mint ahogy Budapestnek, vagy (ha-ha-ha) Londonnak is. Ezen gondok egyike sem fontos a polgármesteri hivatal számára – ha egyáltalán képes lenne megpróbálni azok megoldását –, mert máshol van a szavazói bázisa.

A bukarestiek pedig tudják ezt és ennek megfelelően cselekednek.

Az INS (Országos Statisztikai Intézet – a szerk.) szerint a Kolozsvárról külföldre irányuló végleges migráció 280-320 személy évente. Bukarestről ez az arány minimum nyolcszor (ezt a szintet 2013-ban érte el) de akár hússzor (2014) is nagyobb ennél. Az 5,8:1 arány itt már nem érvényes… Bukarestről tömegesen emigrálnak.

És nem a nyugdíjasok.

3) Természetes szaporulat: születések vs halálozások.

A demográfia geometrikusan működik. Sok fiatal, termékeny korú embert tudsz a városodba vonzani? Akkor sok gyermeked lesz és ebből következően – néhány év múlva – szintén sok fiatal, termékeny korú lakosod, tehát megint sok gyermeked és így tovább. Elkergeted a fiatalokat? Viszlát születésszám, tehát viszlát 20-30 év múlva következő szaporulat is…

A matematika, szerencsére, itt egyszerűbb. Miközben Romániának 75.000 fős negatív szaporulata van (vagyis több elhalálozás van, mint születés), Kolozsváron a születések száma évről évre meghaladja az elhalálozásokét, ami legalábbis bizarr jelenség hazánkra nézve, Bukarestnek pedig évente háromezres deficitje van. És Bukarestben még csak el sem kezdődött az elhalálozási hullám… a következő évtizedben 450 ezer bukaresti, nagyjából egy nagyobbacska Kolozsvárnak megfelelő létszám lép át az igazak világába.

Ez a két város a nemek közötti kiegyensúlyozatlanságban hasonlít, ami némileg magyarázza az ország többi részével szembeni disszonáns értékeket. A 20-34 éves korosztály esetében Bukarestben 100 férfihoz 105 nő aránylik; Kolozsváron 100 férfihoz 111 nő, míg az ország többi részében csak 93. Tehát akár olyan fiatal férfi vagy, aki családot szeretne alapítani, akár olyan, aki egy tisztán erotikus kapcsolatra vágyik, ezt a célodat könnyebben éred el Románia metropolisaiban, mint egy kisebb városban vagy falun. Ez pedig mindent megváltoztat, egy tüntetés hangvételétől a bűnözési rátáig vagy a nemzedéki elsődlegességekig.

Összefoglalva, mit jelentenek mindezek?

Bukarest egy gennyező seb, olyan alvóváros,

ahol a lakosok egyáltalán nem szeretnének aludni (és amennyi káros anyag szivárog be az ablakukon keresztül, ki ítélheti el őket ezért?). Kolozsvárra, Nagyszebenbe, újabban Jászvásárra, Milánóba, Dublinba, vagy „haza, Ilfovba” migrálnak (ez utóbbi egy hajdan szent illúzió volt, mely szintén megszűnőben van a hiányos infrastruktúra miatt). Elena Deacu újságíró szavaival élve, „Bukarest az a város, ahol azért keresel pénzt, hogy civilizált és szép városokba látogathass el”. Egy másik újságíró, Teodor Tiţă egy megalapozott cikkben mutat rá arra a szorongásra, amellyel a főváros számos fiatal lakója él, akik úgy érzik, hogy a város inkább Kinshasa zűrzavar állapota felé halad, mint egy nyugat-európai város kiszámítható, tiszta és civilizált életvitele felé. A város gazdaságának számokban mutatkozó fejlődése részigazság, amit a lakosok számának folyamatos csökkenése cáfol (vagyis… az adófizetőkről van szó, ami az 50 (!) tanácsosból álló fővárosi tanácsot – úgy tűnik – egyáltalán nem érdekli). A lopások, csúszópénzek és sápok felhői közepette összeomlik az infrastruktúra: bár a lakosság száma csökken, még nagyobb ütemben csökken a tömegközlekedési eszközök azon képessége, hogy A-ból B-be vigyék az embereket. Aki nem látja az összefüggést a gyalázatos közlekedés és az évente ismétlődő utcai tüntetések között, akkor legyen szíves megkeresni azt. A folyamok gyakran patakokból származnak.

Kolozsvár másfajta válságon ment és megy át.

A város gazdasága változóban van, a növekedésben lévő városok modelljei lefordíthatatlanok egy román megyei jogú város szintjére (Sanghaj? Nairobi? Dakka? San Francisco?). A földrajzi természetű objektív korlátozások már nyomasztóak, „Berlin-forgatókönyvet” hozva létre: a lakosokat a városból elűző lakásbérleti díjak, igazi, de elkerülhetetlen tragédiák („Szeretnék itt élni, nagyon tetszik a város, de már nem engedhetem meg magamnak, segítsenek!”). Amennyiben az általános gazdasági paradigma továbbra is érvényes lesz, Kolozsvár szava ebben az évszázadban egyre jelentősebb lesz. Sokat számít a regionális versengés is (Temesvár, terád gondolok), de a belföldi migránsok számára Kolozsvár vonzereje erősebb, vagyis csaknem kétszer nagyobb, mint a Bánság fővárosáé, ami egyelőre döntő tényező.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/20774
Az Erdélyben népszerű Károly herceget szívélyesen fogadták a kincses városban, és ő is közvetlen volt a kíváncsiskodókkal.
Volt, akit a gasztroínyencségek vonzottak, mást a jó zene és a bulihangulat, de olyan is, aki a fesztivál nemzeti összetartozást erősítő jellege miatt látogatott el Gyaluba a hétvégén.
Lehet óvást emelni, vészt kiáltani, egymásra mutogatni, hogy ki a spicli a rendszerben. Egy dolgot nem lehet: eltávolítani őket.
Mégpedig a gazdasági növekedés terén.
A szakhatóságok arra figyelmeztetnek, hogy a térségben fertőzési gócpont van, ezért veszélyes lehet a részvétel a csíksomlyói búcsún a beoltatlan személyeknek.
Morális terror, amelynek a célja a nem tetsző vélemények elhallgattatása.
Az egyesülés óta eltelt évek becsületes elemzésre is sarkallhatnák a románokat, de ehelyett kisebbségellenes populizmus van. Sabin Gherman írása.
A magyar filmesek ezúttal nem taroltak.
Román elsőligás focicsapat a Székelyföldön? Évtizedeken át elképzelhetetlen álomnak tűnt, vasárnap délben valóra vált: a Sepsi OSK feljutott az élvonalba.
Jogos a kérdés: ha Olténiának már van saját ünnepe, akkor miért ne lehetne Erdélynek is? Csakhogy nem mindegy, mit jelképez a kiválasztott dátum.
Még mielőtt bárki félreértené: nem az idehaza élő kisebbségek, hanem a külföldön élő románok gyermekei számára szeretné megkönnyítené a nyelvtanulást.
A Szamosban ünnepelte ötödik bajnoki címét az U férfi kosárlabda-csapata.
Trump Twitteren közölte, hogy jövő héten dönt, támogatja-e Amerika a párizsi klímaegyezményt.
Két gyergyói világvándor Kolozsváron beszélt arról, hogy miért érdemes saját tapasztalat alapján véleményt alkotni a világról, az afrikai éhezésről, az iráni nőkről vagy éppenséggel a menekültválságról.