Fotók: Manases Sándor
Lógnak a szeren
Szerző: Boros Miklós
2017. április 19. szerda, 20:00
Bár szerda délelőtt, a torna Európa-bajnokság első napján még csak pár száz fanatikus – többnyire külföldi – rajongó volt a nézőtéren, legalább láttuk, mekkora logisztikai kihívás egy ilyen szintű világverseny megrendezése.

Már hétfőn is találkozhattunk ugyan a Karolina-téren kávézó osztrák stábtagokkal vagy a Sétatéren sétáló olasz tornászokkal, a város egészén nem érződik, hogy az erdélyi sporttörténelem valaha volt legrangosabb nemzetközi eseménye zajlik.

A Sétatér végétől azonban már igen, amikor látjuk, hogy a versenyzőket a szállodáktól a csarnokig szállító buszok rendőri felvezetéssel, kísérettel közlekednek, hogy egész hétre lezárták az autóforgalom elöl a Stadion utcát, hogy a csarnok körül látványosan és nagy számban köröznek a kutyás és fegyveres csendőrök, a város felett pedig egy rendőrségi helikopter.

Fotók: Manases Sándor

Benn már nyugisabb a helyzet, viszont mintha kissé Bukarestbe csöppentünk volna, románul szinte csak erős regáti tájszólásban szólalnak meg a szervezők. A Román Torna Szövetség képviselőin erősen érződik, hogy ők nagyon Bukarestbe akarták volna vinni az eseményt, csak a csúnya Oprescu bácsi még megtervezni sem volt képes nekik azt a fránya sportcsarnokot, amivel megpályázták ezt az Eb-t.

Hiába nyert ugyanis Románia 142 érmet az Európa-bajnokságok 1955 óta íródó történelmében (ennél többet csak az oroszok, összeadva a megboldogult Szovjetunió sikereivel), rendezési vonalon csak egy 1957-es bukaresti női Európa-bajnokságot tud felmutatni.

A csarnok folyosóin a szponzoroknak és a tévéközvetítést biztosító TVR-nek köszönhetően zajlik az élet, utóbbi két helyszíni stúdió mellett egy kisebb fotókiállítást is berendezett a román tornasport történelméről, kölön kiemelve természtesen az Eb nagykövetének választott Nadia Comăneci-et.

A szuvenírboltot alighanem elsősorban a külföldiek fogják megrohanni, találkoztunk már svéd és svájci rajongókkal is – utóbbiak egy hatalmas kolomppal dobták fel a selejtezők első csoportjának amúgy elég csendes versenyét. Nagyon érződött, hogy a gyengébb sportolók kerültek ide, és a nagy neveket estére tartogatták a szervezők – de legalább láttunk néhány szakmailag értéktelen, ám látványos fenékre huppanással végződő ugrást.

A teremben viszont már egy igazi profi világ volt, amelyet az európai szakszövetség sokat látott gárdája mozgatott. Élőben sokkal látványosabban átjön, mint a kizárólag a versenyzőkre fókuszáló tévéközvetítésben, hogyan is ülnek körül a pontozóbírók egy-egy szert, hogyan irányítja kéttucatnyi ember a rengeteg kijelzőt, hogy mindig éppen az adott versenyző neve, majd pontszáma legyen kiírva, és a központi kockában a verseny aktuális állása is megjelenjen. Volt, hogy egyszerre 4-5 szeren is tornászott valaki, mégis követhető volt a történet. 

A délutáni program hatalmas balesettel indult, a román csapatból már az első szeren kiesett Laurentiu Nistor, aki a nyújtóról leesve hátizomrándulást szenvedett, és mentővel vitték kórházba.

Közben felfedeztük, hogy Azerbajdzsánt egy Tálas Bence nevű fiatalember képviseli, majd megcsodáltuk az olimpiai bajnok Berki Krisztián kiemelkedő lólengés-gyakorlatát, amellyel a verseny addigi legnagyobb pontszámát, 15,200-at érdemelte ki. A döntős helye már ekkor biztos volt.

A megnyitóünnepség lézershowból, valamint aerobikos gyerekek és fiatalok táncából állt, a végén valami borzalmas poposított népzenével. A beszédeknél megerősödött bennünk az érzés, hogy az Eb Bukarest bulija, csak Kolozsváron rendezi: Emil Bocot ugyanis nem engedték mikrofonközelbe, csupán Marius Dunca ifjúsági és sportminiszter, valamint Georges Guelzec, az Európai Torna Szövetség elnöke kapott szót. Még Nadia Comăneci is csak a VIP-páholy magasságából integetett le a népnek.

A torna Eb-hez hasonló jelentőségű sportesemény még sosem volt Kolozsváron (majd lesz szeptemberben a kosarasoké, még ha csak társrendezőként is), viszont kevesebb mint 300 versenyzővel is nagyrészben megbénította a város sportéletét.
Az új sportcsarnok mellett ugyanis a tornászok megkapták edzőteremnek a Horia Demian sportcsarnokot, az Egyetemi sportparkban levő Gheorghe Roman csarnokot, valamint a sportlíceum termét, így a város csapatai máshol kénytelenek edzeni. Az U női kosárlabda-csapata például a Brassó megyei Alsómoécson készül a Sepsi SIC elleni bajnoki döntőre, míg a frissen elődöntőbe jutott férfi kosarasok a hétvégéig Medgyesen tréningeznek.
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/20744
A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a Sepsi OSK-val játszott meccsen történt incidensek miatt tesz panaszt.
Klaus Iohannis az első román elnök, aki azt sugallja, hogy a hadsereg nehéz helyzetben van és szükség esetén képtelen megvédeni minket, mert nincs mivel.
A teniszcsillagnak elege volt abból, hogy a románok mindig dühösek, ha veszít. Figyelem: SPORTSZERŰTLEN HUMORVESZÉLY!
Bringások is használhatják, és működik rajta a zöldhullám.
Mert állítólag megfenyegetett egy börtönigazgatót.
Nemzeti ereklyénk izgalmas történetébe, a kutatásáról szóló legújabb felfedezésekbe és a koronázási szertartásokba egyaránt betekintést nyerhetünk a Lendület egyik kutatócsoportja által készített dokumentumfilmnek köszönhetően.
A Berettyószéplak-Bors szakasz megépítésére 215 millió eurót szán a kormány.
A Kolozsvári Magyar Napok záróeseménye, a Csárdáskirálynő-előadás után találkoztunk a Stázit alakító, sepsiszentgyörgyi származású művésznővel, aki fantasztikusan érezte magát.
Elég sok, a román többség számára kényelmetlen igazságot tartalmaz Hans Hedrich írása.
Ha nem esik jól látni, hallani a verést, a nyúlkálást, a beszólást, jusson eszedbe, mennyire eshet ez jól az áldozatnak. Fél éves a kampány a nők elleni erőszak visszaszorításáért.
Idén a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvós Zenekar szolgáltatta a toronymuzsikát a Szent Mihály-templom tornyából.
A ferences szerzetes szerint túl könnyen mondjuk ki, hogy a Jóisten elfordította az arcát, és ez nem jó hozzáállás.
Hatalmas bulit csaptak, majd őszintén meséltek nekünk a magyar blues istenei.
Tessék csak olvasni, valóságos kémregény. Mindenki benne van: az oroszok, Budapest, az RMDSZ, az EU. És persze a jó oldalon a mioritikus haza.