A kolozsvári táblaper indoklása a földbe döngöli a polgármesteri hivatalt

Nem ment a városházi hazudozás a bíróság előtt.
Hirdetés

Közzétette a Minority Rights Egyesület és a Musai-Muszáj civil csoport annak az alapfokú ítéletnek az indoklását, amelyben a Kolozs Megyei Törvényszék február végén elrendelte a kolozsvári kétnyelvű városnévtáblák kihelyezését.

Az indoklás szövege elolvasható itt.

A kolozsvári polgármesteri hivatalt amiatt perelte be a Minority Rights Egyesület, hogy a városháza nem alkalmazza a 2001-es közigazgatási törvénynek azt az előírását, amely szerint egy településen kötelező a többnyelvű táblák kihelyezése, ha a nemzeti kisebbség számaránya legalább 20 százalék.

Az ügyben – amelyet tavaly szeptemberben küldött vissza a táblabíróság újratárgyalásra a törvényszéknek –

a városháza egyszerűen megpróbálta átverni a bíróságot

és egy kétes értékű „bizonyítékkal” próbálta alátámasztani, hogy Kolozsváron a magyar lakosság számaránya 20 százalék alatt volt a határozat elfogadása idején, így a közigazgatási törvény alapján nem kötelező kihelyezni a többnyelvű táblákat.

A bíróság elutasította a városháza érvét, amely 2001-re vonatkozó népességi adatokkal próbálta bizonyítani, hogy a magyarok számaránya 18 százalék körüli volt. Az ítélet indoklása szerint 2001-ben nem volt népszámlálás, így hivatalos demográfiai adat sincs a népesség összetételéről.

Csak a népszámlálási adatok tekinthetők hivatalosnak, népszámlálás pedig 1992-ben, majd 2002-ben volt. És mivel a közigazgatási törvény a 2002-es népszámlálás előtt lépett életbe, alkalmazásakor a legutóbbi, tehát az 1992-es adatokat kell figyelembe venni. Azok alapján pedig a kolozsvári magyarok számaránya 22,77 százalék, tehát a törvény erre vonatkozó rendelkezésének értelmében a városvezetés számára kötelező a többnyelvű táblák kihelyezése – vonja le a következtetést a bíróság.

Hirdetés

Az ítéletből az is kiderül, hogy

Emil Bocék hiába próbálnának arra hivatkozni,

hogy a törvény előírja a városháza számára a fellebbezés kötelezettségét, ha az ítéletnek anyagi vonzatai is vannak az intézményre nézve. A bíróság ugyanis leszögezi: a per nem a táblák kihelyezési költségeiről szól, hanem arról, hogy a törvényes előírsok ellenére a városvezetés nem hajlandó kiírni a város nevét a kisebbség nyelvén.

A német nyelvű Klausenburg elnevezés feltüntetése nem kötelező az indoklás szerint, mivel az 1992-es népszavazás adatai szerint akkor a németek számaránya 0,34 százalék volt.

A februárvégi ítélethirdetés után Emil Boc azt mondta: megvárja az ítélet indoklását, azt követően dönti el, hogy fellebbeznek-e vagy sem. Az indoklás kiközlésétől számított 15 napon belül lehet benyújtani a fellebbezést.

Hirdetés