szabot
2017. március 13. hétfő, 22:31
Jogod van megváltoztatni a szerelmed világnézetét? Túléli a mély barátság, ha az egyik fél átáll a másik politikai oldalra? Hova furdal ezután a lelkiismeret?
Ilyesmiken gondolkodtunk hétfő délben, miközben olyan intenzív vacsorajelenetet néztünk, amit sem a napszakkal, sem a norvég Ibsennel nem nagyon tudtunk összeegyeztetni. A kolozsvári színház ugyanis – rendhagyó módon, a bemutató előtt két héttel – beengedett a legújabb előadásának próbájára: a Rosmersholm című Ibsen-darab beharangozó sajtótájékoztatója azzal kezdődött, hogy megnézhettünk két, összesen félórás jelenetet az előadásból, teljes díszletben és jelmezben.
 
Két barát és egyikőjük titkos szeretőjének felfokozott vacsorázásában annyi minden zajlik egyszerre, mint egy román újhullámos film családi vacsoráján. Még annál is több: kuncogtunk ugyan a burleszkig fokozott terítésen, tálaláson és evésen, de nem szabadított fel a nevetés, olyan feszültség uralkodott a színpadon, hogy azonnal visszafojtotta belénk. 
 
A jelenetben a vendéglátó Rosmer azt vallja be valamikori barátjának, akit percekkel előtte szembeköpött a levessel, hogy már nem hisz Istenben, már nem pap, és mekkora felszabadulás neki nem úgy élni, mint ahogy azt mások elvárják tőle. Miközben az őt királyi – sőt tarantinói – módon manipuláló élettársa azt várta el tőle, hogy szerelmüket vallja be barátjának.
 
Vajna Noémi és Andriy Zholdak | Fotó: Biró István
 
Vajna Noémi tolmács és rendezőasszisztens, Andriy Zholdak rendező | Fotók: Biró István
 
Loccsan a bor, törnek a poharak, intenzív játszmák zajlanak a színpadon, ahol semmi sem úgy működik, ahogy megszoktuk. A tenger hullámainak hangja például egyáltalán nem nyugtat meg, inkább fokozza a feszültséget. Andriy Zholdak olyan vendégrendező, aki túlmegy minden határon – mutatta be őt aztán Visky András művészeti igazgató az emeleti büfé már lazább díszletei között.
 
A Berlinben élő ukrán rendező a nyelvi határokon is túlmegy. Nemcsak a vele dolgozó színészektől, hanem az újságíróktól is nagyfokú koncentrációt igényel, mert nem biztos, hogy minden mondatában van alany és állítmány, vagy ha igen, akkor ugyanazon a nyelven hangzik-e el.
 
Annyit sikerült kihámoznunk a mondandójából, hogy a kolozsvári próbafolyamatot 17 színésszel kezdte el, közülük hatan maradtak a csapatban és a szereposztásban. Közülük Bács Miklós, Bodolai Balázs, Imre Éva, Kicsid Gizella és Sigmond Rita megrendülten szállt be a mai beszélgetésbe: egyöntetűen azt mondták, olyan intenzív próbafolyamatban vannak benne, amely nagyon ritka egy színész és egy színház életében.
 
Rosmersholm szereposztása
 
Kicsid Gizella, Bodolai Balázs, Imre Éva és Sigmond Rita
 
Emberileg változtatta meg, mondta Bács Miklós; Bodolai Balázst olyan szinten veszi igénybe a próba, hogy teljesen odaadja magát a munkának, és ezt még soha nem tapasztalta meg; Kicsid Gizellára hipnózisként hat a közös játék; Imre Évából eddig nem gyakorolt koncentrációt hozott elő ez a mély és tiszta munka, és reméli, ezt máskor is tudja majd gyakorolni; Sigmond Rita azt értékeli a rendezőben, hogy elérte, valós közösség jöjjön létre közöttük, mert szerinte ez a színház lényege.
 
A bemutatott jelenetekből tippelve a nézők is érzelmi hullámvasútra ülnek fel majd, ha jegyet váltanak a március 24-i, illetve 29-i bemutatóra. A színészek megrendültségéből pedig arra merünk következtetni, hogy úgy eltelik az a négy óra (szünettel együtt), hogy észre se vesszük.
 
A színészeknek hosszabb lesz, a rendező ugyanis elárulta, ők a közönség megérkezése előtt már játszanak, és az előadás valahogy a taps után is folytatódni fog. A nézőket kímélendő kivette a teljes második részt az eredetileg hat órásra tervezett előadásból, úgyhogy merjünk bátran beülni rá – vacsora előtt vagy után.
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/20148
Az ukrán nyelvű plakátok Ungvár, Munkács és Beregszász melletti főutak mentén jelentek meg.
Miután a Velencei Bizottság nyilvánosan is elkezdett aggódni a btk és az igazságügyi törvények módosításai miatt.
Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.
Ceaușescu a magyarok bőrén építgette a román nacionálkommunizmust, és reformok helyett szélsőséges nacionalizmussal takarózott, ahogy komolyabb válsághelyzetbe került.
Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.