Vacsorajelenet intenzív ízekkel

Jogod van megváltoztatni a szerelmed világnézetét? Túléli a mély barátság, ha az egyik fél átáll a másik politikai oldalra? Hova furdal ezután a lelkiismeret?
Hirdetés
Ilyesmiken gondolkodtunk hétfő délben, miközben olyan intenzív vacsorajelenetet néztünk, amit sem a napszakkal, sem a norvég Ibsennel nem nagyon tudtunk összeegyeztetni. A kolozsvári színház ugyanis – rendhagyó módon, a bemutató előtt két héttel – beengedett a legújabb előadásának próbájára: a Rosmersholm című Ibsen-darab beharangozó sajtótájékoztatója azzal kezdődött, hogy megnézhettünk két, összesen félórás jelenetet az előadásból, teljes díszletben és jelmezben.
 
Két barát és egyikőjük titkos szeretőjének felfokozott vacsorázásában annyi minden zajlik egyszerre, mint egy román újhullámos film családi vacsoráján. Még annál is több: kuncogtunk ugyan a burleszkig fokozott terítésen, tálaláson és evésen, de nem szabadított fel a nevetés, olyan feszültség uralkodott a színpadon, hogy azonnal visszafojtotta belénk. 
 
A jelenetben a vendéglátó Rosmer azt vallja be valamikori barátjának, akit percekkel előtte szembeköpött a levessel, hogy már nem hisz Istenben, már nem pap, és mekkora felszabadulás neki nem úgy élni, mint ahogy azt mások elvárják tőle. Miközben az őt királyi – sőt tarantinói – módon manipuláló élettársa azt várta el tőle, hogy szerelmüket vallja be barátjának.
 
Vajna Noémi és Andriy Zholdak | Fotó: Biró István
 
Vajna Noémi tolmács és rendezőasszisztens, Andriy Zholdak rendező | Fotók: Biró István
 
Loccsan a bor, törnek a poharak, intenzív játszmák zajlanak a színpadon, ahol semmi sem úgy működik, ahogy megszoktuk. A tenger hullámainak hangja például egyáltalán nem nyugtat meg, inkább fokozza a feszültséget. Andriy Zholdak olyan vendégrendező, aki túlmegy minden határon – mutatta be őt aztán Visky András művészeti igazgató az emeleti büfé már lazább díszletei között.
 
A Berlinben élő ukrán rendező a nyelvi határokon is túlmegy. Nemcsak a vele dolgozó színészektől, hanem az újságíróktól is nagyfokú koncentrációt igényel, mert nem biztos, hogy minden mondatában van alany és állítmány, vagy ha igen, akkor ugyanazon a nyelven hangzik-e el.
 
Annyit sikerült kihámoznunk a mondandójából, hogy a kolozsvári próbafolyamatot 17 színésszel kezdte el, közülük hatan maradtak a csapatban és a szereposztásban. Közülük Bács Miklós, Bodolai Balázs, Imre Éva, Kicsid Gizella és Sigmond Rita megrendülten szállt be a mai beszélgetésbe: egyöntetűen azt mondták, olyan intenzív próbafolyamatban vannak benne, amely nagyon ritka egy színész és egy színház életében.
 
Rosmersholm szereposztása
 
Kicsid Gizella, Bodolai Balázs, Imre Éva és Sigmond Rita
 
Emberileg változtatta meg, mondta Bács Miklós; Bodolai Balázst olyan szinten veszi igénybe a próba, hogy teljesen odaadja magát a munkának, és ezt még soha nem tapasztalta meg; Kicsid Gizellára hipnózisként hat a közös játék; Imre Évából eddig nem gyakorolt koncentrációt hozott elő ez a mély és tiszta munka, és reméli, ezt máskor is tudja majd gyakorolni; Sigmond Rita azt értékeli a rendezőben, hogy elérte, valós közösség jöjjön létre közöttük, mert szerinte ez a színház lényege.
 
A bemutatott jelenetekből tippelve a nézők is érzelmi hullámvasútra ülnek fel majd, ha jegyet váltanak a március 24-i, illetve 29-i bemutatóra. A színészek megrendültségéből pedig arra merünk következtetni, hogy úgy eltelik az a négy óra (szünettel együtt), hogy észre se vesszük.
 
A színészeknek hosszabb lesz, a rendező ugyanis elárulta, ők a közönség megérkezése előtt már játszanak, és az előadás valahogy a taps után is folytatódni fog. A nézőket kímélendő kivette a teljes második részt az eredetileg hat órásra tervezett előadásból, úgyhogy merjünk bátran beülni rá – vacsora előtt vagy után.

Hirdetés