Nem lehetne ezt a kormánybuktatást egy kicsit ügyesebben csinálni?

A téren tolongva siránkozunk, szelfikre és #elvekre készen, de másoktól, nagyjából ugyanazoktól várjuk el, hogy cselekedjenek.
Hirdetés

Semmilyen politikai akarat sem született még tüntetésekből, egyetlen politikai párt, vagy szervezet sem épült fel még az emberek elégedetlenségén. Egy eltévelyedett polgár bejegyezte a „#rezist”-et, az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) pedig készített egy videoklipet, melyben azt állította, hogy a tüntetőket képviselte a Parlamentben.

Ezen kívül még az a Győzelem (Victoriei) téren estéről estére összegyűlő 30-50 (a Hotnews olvasóinak: 3-500) ember sem lépett túl egy Facebook-csoport szintjén.

Akárcsak a népszavazás esetében, mellyel Iohannis elnök fenyegetőzött, majd szépen a farzsebébe csúsztatott, hogy aztán majd előhúzhassa, ha politikai szempontból újra nehéz helyzetbe kerül, a politikai pártok zavartalanul folytatták a cirkuszolást a Parlamentben, aggodalmat mímelve.

A politikai elemzők körében a 13-as sürgősségi kormányrendelet lefutott dolog,

a tér sem számít nyomásgyakorló tényezőnek,

már csak néhány felmérés végén kullogó statisztikai hiba, mely felmérések azt mutatják, hogy nem nagyon változott semmi.

A másik oldalon a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) és barátai populista lépésekkel és elkapkodott közkegyelemmel folytatják menetelésüket a változás felé anélkül, hogy ezek a lépések tömegeket vinnének ki az utcákra. Ezt, különben, be is jelentették, legalábbis a közkegyelmet már rég a Parlament elé dobták, hogy lecsillapítsák a tüntetéseket.

Most, hogy újra a törvényhozók asztalára került, ugyanazok a tájékoztató eszközök, melyek felpörgették a nép elégedetlenségét, megdöbbentő meglepetésként kezelik azt. Újra megpróbálják megteremteni a feltételeket, hogy az emberek utcára vonuljanak, de mintha ez most nem működne.

Ám mivel a Parlamentről van szó, mire ott egy törvény beindul, mire átmegy mindkét házon, mire eljut az elnökhöz, mire ő visszaküldi, baj nem lehet. Nincsenek meg a feltételei egy éjszaka kellős közepén végrehajtott átverésnek, egy sietősen lezavart trükknek, egy tudatos lopásnak.

Kitartok az eredeti álláspontom mellett, mely szerint a Grindeanu-kormány áldozati kabinet, de megdöbbent a helyzet lassúsága és az, hogy

az elégedetlen emberek képtelenek építkezni ott, ahol rombolni akarnak.

Hirdetés

Nincs meg bennünk a politikai szerepvállalás kultúrája. A nyájszellemnek és semmiképpen sem az egyéni társadalmi felelősségtudatnak adózunk, nem tudunk építkezni. A téren tolongva siránkozunk, szelfikre és #elvekre készen, de másoktól, nagyjából ugyanazoktól várjuk el, hogy cselekedjenek.

Gyakorlatilag arról van szó, hogy változást akarunk, de csinálják ezt mások. Egy mérhetetlen, pártok feletti népi elégedetlenség mozgat minket valami felé, de arról már ötletünk sincs, miként tudnánk akár csak egy lépést is előrehaladni a választási ciklusoktól függetlenül.

Talán tényleg egyik napról a másikra civilizáltakká, európaiakká és demokratikusokká váltunk és félretettük a vasvillákat és a fejszéket. A minap még néhány szegény antenás sorsán sajnálkoztunk, akik bennragadtak a közvetítőkocsiban, miközben a vasárnapi tüntetők tízlejeseket dugdostak a szélvédőtörlőik alá. Azt mondogattuk, hogy az újságírás minőségétől (vagy annak hiányától) függetlenül nem normális így bánnunk egymással. Vagyis nevetséges dolog politikai pártossággal vádolni egy politikai televíziót, de járművezetői megfélemlítése tényleg az intelligencia teljes hiányának a bizonyítéka.

Tehát, határozatlan vagyok. Ha nem vagyunk képesek kormányokat buktatni, meglehetősen nagy bizalmat fektetünk a képviseleti intézményekbe és támogatjuk a nagy korrupcióellenes harcot, de semmit sem teszünk a kicsi korrupció ellen, továbbra sem vállalva nagyobb politikai szerepet, mint holmi tévés járművezetők zaklatása, akkor nem nagyon hiszem, hogy demokratikusan fejlett nemzet lennénk. Őszintén, azt hiszem, hogy csak holmi csavargók vagyunk.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés