Mit kezdjünk a vitatott történelmi személyekkel? Az élő emberekkel egyszerű a helyzet, élnek bizonyos számú évet és aztán meghalnak. De miként bánjunk az emlékezetükkel? Miként kezeljük a jelképes helyeket?

Két régebbi cikkből kiindulva szeretnék felvetni egy újabb érdekes esetet – az egyiket néhány éve írtam egy háborús bűnös kastélyáról, mely most az összeomlás szélére került, a másikat pedig tavaly tette közzé a Historia egyik munkatársa arról, hogy miként emlékeznek meg Romániában azokról, akiket történetírásunk háborús bűnösként tart nyilván (magyarul itt olvasható – a szerk.), még akkor is, ha ezt még egyetlen bíróság sem mondta ki, és hogy milyen szálakon érkeznek finanszírozások ezekre az eseményekre.

Január elején kaptam egy értesítést, mely arra hívta fel a figyelmet, hogy a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum kezelésében lévő, B-kategóriás műemléknek számító Nyirő-villában

egy Nyirő József-emlékszobát terveznek kialakítani.

Azt állítják, hogy már benyújtották a kérdéses épület felújítására vonatkozó dokumentációt és kikérték az összes szükséges engedélyt a Brassói Történelmi Műemlékek Térségi Bizottságától, melynek döntenie kell ebben a kérdésben.

Röviden, 1936 és 1941 között ebben a műemléképületben lakott Nyirő József költő, egy nagyon vitatott személy – az antiszemitizmus hirdetője és a magyar fasizmus egyik emblematikus figurája –, valamint a felesége. Nyirő József 1934-ben vásárolta meg ezt a lakást. A Nyirő-villát 1953-ban államosították, és urbanisztikai és építészeti értéke alapján jelenleg B-kategóriájú műemlékként tartják nyilván.

Egy történelmi ingatlan minősítése, restaurálása, felújítása és megfelelő használata több mint örömteli. Azt viszont hibának tartanánk, ha az épületet egy vitatott történelmi személy emlékének pozitív népszerűsítésére használnák fel. Nyirő József második világháború alatti antiszemita, Horthy-párti és sovén cselekedeteinek emléke erős reakciókat váltott ki Romániában és Magyarországon, főleg 2012-ben, amikor Magyarország Parlamentjének elnöke, Kövér László, kabinetfőnökével, Veress Lászlóval együtt nagy erőfeszítéseket tett Nyirő József újratemetése érdekében, figyelmen kívül hagyva a román állam azon szuverén döntését, hogy nem engedélyezi ezt a kiterjedt antiszemita és fasiszta konnotációkkal rendelkező lépést. Magyarország barátságtalan lépése a román–magyar kétoldalú kapcsolatok példátlan megromlásához vezetett.

Tehát nem ennek az épületnek a felújítását tartottuk problémásnak, hanem az utólagos hasznosítását. Azt is érdekesnek tartjuk, honnan érkezik a finanszírozás ezekre a munkákra, tekintettel arra, hogy más rendkívüli ingatlanok elenyésznek.

Az ördögkúti Bay-kastély esete

Néhány évvel ezelőtt mutattam be a Szilágy megyei Ördögkút községben található csodálatos műemlék tragikus esetét. A Bay Ferenc magyar gróf tulajdonát képezett Bay-kastélyról volt szó. Aki gyűlöletes személy volt. 1944-ig lakott ebben az ingatlanban, amikor az egész családjával együtt visszavonult a román hadsereg elől. Háborús bűnössé nyilvánították, mert őt tekintették az 1940. szeptember 9-i ördögkúti atrocitások erkölcsi szerzőjének, amikor a horthysta csapatok 93 helybélit (87 románt és 6 zsidót) mészároltak le.

Ennek ellenére a műemlék a különleges építészetével és a velencei híres „sóhajok hídjának” másolatával egyedülálló Romániában. Akkor azt írtam, hogy az iszonyatosan leromlott állapotban lévő műemlék nem érdemli meg, hogy a volt tulajdonos tettei miatt eltűnjön. Sőt, akár az ártatlan áldozatok múzeumát is ki lehetne benne alakítani.

Senkit sem szeretnék befolyásolni, de úgy vélem, nagy különbség van ezen eset és a székelyudvarhelyi Nyirő-villa között. Bay Ferencet háborús bűnösként ítélték el, Nyirő Józsefet nem.

Másrészt,

idézzünk fel néhány elemet Nyirő József politikai-írói életrajzából:

A Gândul című lap érdekes jellemzést készített erről a személyről: „Nyirő József két évtizeden keresztül lankadatlan írói, filozófusi és újságírói tevékenységet végzett, ugyanakkor, jó barátjával, Wass Alberttel – a jövőbeni háborús bűnökért elítélttel – együtt egyre nagyobb szerepet vállaló politikussá vált a Magyar Nemzeti Párt, majd annak 1939-es betiltását követően a bécsi diktátum után, 1940 decemberében, Budapesten létrehozott Erdélyi Párt tagjaként. Amit nemcsak írásaival, hanem „konkrét tettekkel” is bizonyított: a kolozsvári magyar konzul, dr. Bothmer Károly egyik jelentése szerint Nyirő József volt azon „züllött, sovén és fasiszta elemekből álló terrorista csoportok” egyikének vezetője, melyek románokat támadtak meg, bántalmaztak, gyújtottak fel, terrorizáltak és gyilkoltak Kolozsváron és környékén a horthysta csapatok 1940. szeptember 11-i megérkezését megelőző napokban.

Röviddel később, az erdélyi magyarok képviselőjeként a magyar Parlamentben, Nyirő József Magyarország fővárosában telepedett le, ahol elindította a Magyar Erő című folyóiratot, a horthysta–szálasista rezsim pánmagyar, sovén és antiszemita propagandájának egyik legerőszakosabb eszközét. (…) Horthy Miklós támogatója lett, miután „magyar hozzáállás” miatt kitüntette a „Corvin-koszorúval”. Nyirő József azután is kitartott ezen irányvonala mellett, hogy Magyarországon 1944 októberében a Szálasi által vezetett Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom átvette a hatalmat, „teljes elhivatottsággal” vállalt szerepet ideológiája (a magyarországi és észak-erdélyi zsidók kiirtása) hirdetésében. 1945 márciusában, a Szálasi-kormány tagjaival és magyar parlamenti kollégáinak többségével együtt Ausztriába szökött a német hadsereg egyik konvojával, majd egészen Németországig folytatta az útját, ahol az amerikai ellenőrzés alatt álló övezetben lakott, a Franco fasiszta Spanyolországában száműzetésben működő magyar kormány nemzeti oktatási minisztere tisztséget töltve be.”

Mivel a dolgok rendkívül érzékenyek bármilyen témában, mely Nyirő Józsefet érinti,

úgy döntöttünk, felteszünk néhány kérdést az érintett hatóságoknak:

a Történelmi Műemlékek Térségi Bizottságának, Székelyudvarhely Municípium Polgármesteri Hivatalának, a Haáz Rezső Múzeum vezetőségének és a Hargita megyei kormánymegbízottnak.

Mivel információink szerint a dokumentációt megküldték a Térségi Bizottságnak, arra kértük e bizottság elnökét, Anca Hanna Derer építészt, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre.

1. Igaz, hogy a Haáz Rezső Múzeum kérést nyújtott be a Történelmi Műemlékek Térségi Bizottságához egy Nyirő-emlékház létrehozására?

Nem, a Haáz Rezső Múzeum nem nyújtott be a műemlékek térségi bizottságához kérést egy Nyirő-emlékház létrehozására. A kérdéses ülés napirendje szerint a Haáz Rezső Múzeum a HR-II-m-B-12907 kódjelű történelmi műemlékre vonatkozó és „Épületfelújítás, kulturális központ létrehozása, kerítéscsere és tereprendezés” elnevezésű dokumentációt nyújtotta be az illetékes megyei igazgatóságnak. A kód II száma azt jelzi, hogy a kérdéses ingatlan építészeti műemlék, tehát olyan ingatlan, melynek elsősorban urbanisztikai, (nyilvánvalóan) építészeti és művészi értéke van.

2. Milyen döntés született erről, tekintettel arra, hogy – mint köztudomású – Nyirő József antiszemita és fasiszta személy volt, személyiségének romániai népszerűsítése könnyen a szélsőségesség és az idegengyűlölő megnyilvánulások visszaszorítására vonatkozó 217/2015. sz. törvény hatálya alá kerülhet?

Nem, a történelmi műemlékek térségi bizottsága semmilyen döntést sem hozott a Haáz Rezső Múzeum Nyirő-emlékház létrehozására vonatkozó kéréséről, mert

ilyenfajta kérést nem terjesztettek a történelmi műemlékek térségi bizottsága elé.

Ezen kívül az ilyenfajta kérések nem tartoznak a történelmi műemlékek térségi bizottságának hatáskörébe. Alulírott ismeretei szerint, az ilyenfajta ügyek a Múzeumok és Gyűjtemények Országos Bizottságának hatáskörébe tartoznak. A történelmi műemlékek térségi bizottságának a hatáskörei kimondottan az urbanisztikai, építészeti és művészi értékekre vonatkoznak, e szempontok alapján vizsgálta meg az 1. pontban említett dokumentációt. Egy ilyenfajta helyzetben, vagyis amikor egy építészeti terv engedélyezését kérik), a bizottság elsősorban azt kívánja bebiztosítani, hogy a javasolt beavatkozások során éppen a vizsgálat tárgyát képező ingatlanra jellemző urbanisztikai, építészeti és művészi értékek ne szenvedjenek csorbát.

3. Tisztában vannak a bizottság tagjai a nemzetközi zsidó közösség nagyon nagy érzékenységével, ami egyes fasiszta és antiszemita személyiségek népszerűsítését illeti és számításba vették, hogy egy ilyenfajta kérés pozitív véleményezése elítélő állásfoglalásokat vonhat maga után itthon és külföldön?

Megértem és osztom az aggodalmát, ami egy ilyenfajta személy esetleges népszerűsítését illeti, bárkiről legyen is szó. De, ahogy azt már kihangsúlyoztam, a történelmi műemlékek térségi bizottságának véleményezése szigorúan az ingatlanra, vagyis a telekre és az ezen található épületekre és építményekre vonatkozik.

Ezt követően a Haáz Rezső Múzeum vezetőségére irányítottuk a figyelmünket. Egy sor kérdést intéztünk a Haáz Rezső Múzeum igazgatójához, Miklós Zoltán úrhoz is, akinek a kezelésében az épület található, hogy megpróbáljuk kideríteni, tényleg felmerült-e egy Nyirő József-emlékház létrehozásának gondolata, milyen pénzekből valósul ez meg és mi lehetne az állami hatóságok reakciója erre a témára, tekintettel arra, hogy Nyirő József történelmi szereplőként vitatott és rendkívül érzékeny kérdés Bukarest és Budapest között. Ezen kívül a fő nemzetközi zsidó szervezetek a fasizmus és antiszemitizmus gondolatával azonosítják Nyirő Józsefet, ami sok kérdést vet fel nemcsak a műemlékkel, hanem azzal kapcsolatosan is, ahogy a hatóságaink az ügyet kezelik.

Az igazgató úr rendkívül udvarias és gyors válasza a következő volt:

„Ön egy Nyírő József-emlékház esetleges létrehozásáról kérdez, amiről nincs tudomásom.

A Brassói Történelmi Műemlékek Térségi Bizottságánál is érdeklődtem, ahova a történelmi műemlékek listáján, a helyi kulturális örökségre nézve reprezentatív, HR-II-m-B-12907 LMI-kódjelű, Nyírő-villa nevű ingatlan felújítására vonatkozó dokumentáció benyújtásra került. Feltételezem, hogy ebből az elnevezésből származik az emlékház létrehozásának gondolata is.

Ezzel kapcsolatosan azt tudom elmondani, hogy a kérdéses ingatlan 2014 vége óta áll a múzeumi intézmény kezelésében. Már akkor megfogalmazódott annak gondolata, hogy egy kulturális központot hozzunk létre a kérdéses ingatlanban. Tudatában lévén az esetleges nézetkülönbségeknek, melyek egyszerűen a történelmi műemlék nevéből keletkezhetnek – semmilyen köze sem lévén az általunk kialakítani szándékozott kulturális célhoz –, a hajdani lakó nevét NEM akarjuk összekapcsolni semmilyen olyan esetleges funkcióval, melyet az ingatlan a jövőben kaphat. (Annak alátámasztására, hogy mennyire komolyan gondolom a dolgok szétválasztását, elmondhatom, hogy már a telekkönyvben sem szerepel a régi elnevezés.)

Amennyiben létrejön a hivatkozott KULTURÁLIS KÖZPONT,

az érintett tematika SZIGORÚAN IRODALMI lesz. Kihangsúlyozom, hogy az általunk megfogalmazott elképzelések csak egy irodalmi tartalomra vonatkoznak és biztosíthatom, hogy nem merül fel annak a lehetősége, hogy az említett ingatlanon belül történelmi, politikai, vagy bármilyen más természetű tematika megvitatására sor kerüljön.

Székelyudvarhely városa irodalmi téren az olvasó közönség előtt többé-kevésbé ismert nevekkel dicsekedhet, de mind olyan személyiség, aki érdemes a kiemelésre. Éppen ezért akarunk egy olyan kulturális központot létrehozni, mely információkat, könyvtárat, digitális archívumot és akár eredeti tárgyakat is befogadhat erről a 10-11 XIX-XX. századi irodalmi személyiségről (költők, írók). Ennek célja a helyi kulturális értékek kiemelése mind a város lakói, mind a látogatói számára is.

Én csak erre a szegmensre, nevezetesen szigorúan a kulturális (irodalmi) elképzelésre tudok válaszolni, a többi elem nem tartozik a múzeum hatáskörébe. Intézményünk idei évre vonatkozó költségvetés-tervezetében egyetlen lej sem szerepel az épület felújítására. Az ingatlannak (B-kategóriájú történelmi műemlék) Székelyudvarhely város Polgármesteri Hivatala a tulajdonosa, ők tudják önnek biztosítani ezeket az adatokat. Kérem, forduljon hozzájuk és meggyőződésem, hogy készek közölni önnel.”

A székelyudvarhelyi polgármesteri hivatallal nehezebben ment a kommunikáció.

Több elektronikus levél után Gálfi Árpád polgármester úr szűkszavúan annyit válaszolt, hogy nincs semmi hozzáfűzni valója ahhoz, amit Miklós Zoltán igazgató a Haáz Rezső Múzeumtól már elmondott. Bár újra visszatértünk a kérdésre, melyre az igazgató úr nem tudott válaszolni, a polgármesteri hivatal által a helyi költségvetésből e ház felújítására biztosított összegekről lévén szó, még nem kaptunk választ. Az azért érdekes, hogy két helyi intézmény milyen módon koordinálták tevékenységüket, hogy „semleges” választ adjanak újságírói lépésünkre.

Választ kívántunk kapni Hargita megye kormánymegbízottjától, Adrian Andrei úrtól az említett lépésre, valamint arra vonatkozóan, hogy a román állam helyi képviselője minőségében milyen lépéseket fog tenni, és hogy természetesnek és az európai szellemnek megfelelőnek tartja ezt a döntést, de ez az utolsó pillanatig váratott magára, amikor végre megérkezett a válasza, amit mellékelten bemutatunk önöknek.

„Románia

Belügyminisztérium

Kormánymegbízotti Hivatal – Hargita Megye

2017. 03. 03-i 2262. sz.

Ciprian Plăiaşu úrnak

a Historia szerkesztő-koordinátorának

Azon megkeresését illetően, mely egy Nyiro Jozsef-emlékház székelyudvarhelyi létrehozásának lehetőségére vonatkozik, a következőkről tájékoztatjuk:

A Hargita Megyei Kormánymegbízotti Hivatal jelenleg rendelkezésére álló információk szerint a Hargita Megyei Művelődési Igazgatósághoz a HR-II-m-12907 történelmi műemlékre vonatkozó „Épületfelújítás, kulturális központ létrehozása, kerítéscsere, tereprendezés” tartalmú kérést nyújtották be, melynek a Haáz Rezső Múzeum a haszonélvezője.

Ezt a kérést a Brassói 2. sz. Történelmi Műemlékek Térségi Bizottsághoz továbbították, mely a 2017. január 17-i ülésén megvizsgálta a kérést, illetve a műszaki tervet:

Ennek nyomán a bizottság közölte, hogy a benyújtott dokumentációt a következőkkel kell kiegészíteni:

– Művelődési Minisztérium által elismert szakértő által kidolgozott történelmi tanulmány

– külső falsíkra vonatkozó tanulmány

– a javaslat összhangba hozása a településfejlesztési tanúsítványban szereplő elnevezéssel.

A kiegészített dokumentációt 2017. 02. 02-én nyújtották be a Hargita Megyei Művelődési Igazgatósághoz és a Brassói 2. sz. Történelmi Műemlékek Térségi Bizottságának 2017. 02. 07-i ülésén vizsgálták újra, melynek nyomán

’Kedvező véleményezést’ kapott a történelmi műemléképületen végzett építési munkálatok végrehajtására és nem egy Nyiro Jozsef-emlékház létrehozására.

Megjegyezzük, hogy a fasiszta, rasszista vagy idegengyűlölő jellegű szervezetek és jelképek, valamint a béke és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésében bűnös személyek kultusza hirdetésének tilalmáról szóló, utólagosan módosított és kiegészített 31/2002. sz. sürgősségi rendelet 2. cikk. 3) betűje szerint, „bizonyos béke és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésében bűnös személy alatt olyan személyt kell érteni, akit egy román vagy külföldi bíróság egy törvény szerint elfogadott határozatban jogerősen elítélt egy vagy több béke és emberiesség elleni bűncselekményért és bármely olyan személyt, akit valamelyik nemzetközi büntetőbíróság háborús vagy emberiesség elleni bűnökért elítélt”.

A fentiekkel szemben a Kormánymegbízotti Hivatalnak a hatályos törvények szerint nincs tudomása semmilyen bíróság a fentebb említett jogi normákban megemlítettek szerinti határozatának létezéséről Nyiro Jozsef esetében, így jelen esetre nem alkalmazható a 31/2002. sz. sürgősségi kormányrendelet 12. és 13. cikkelye.

Hargita megye kormánymegbízottja figyelemmel kísér bármely esetleges akciót, melynek célja a hatályos jogrenddel ellentétes jelképek népszerűsítése, és minden szükséges lépést meg fog tenni az alkotmány és a törvény területi szintű tiszteletben tartásáért.

Tisztelettel,

Andrei Jean Adrian

kormánymegbízott”

Számunkra nem marad más hátra, mint bízni azok becsületességében és tisztességességében, akik kezükben tartják a székelyudvarhelyi közösség életének gyeplőit, és akik elég felelősségérzettel rendelkeznek ahhoz, hogy ne hozzanak olyan döntéseket, melyek elmélyítik a térségben harmóniában élő különböző etnikumok közötti törésvonalat, mindezt csak Budapest azon politikai érdekéből, hogy minden áron olyan helyszíneket hozzon létre, ahonnan ennyire sötét múltú személyiségeket népszerűsíthetnek.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.