Mennyit vesztett Liviu Dragnea a választások óta?

Nos, elég sokat. Tessék csak nézni!
Hirdetés

Călin Hera újságíró a blogján közzétett egyik bejegyzésében áttekinti Liviu Dragnea PSD-s (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) vezető helyzetének alakulását azóta, hogy a szociáldemokraták megnyerték a parlamenti választást. Kihangsúlyozza, hogy Dragnea elvesztette kollégái tiszteletet, de azt a jogát is, hogy egyedül döntsön a pártban, miután kudarcot vallott azon igyekezete, hogy miniszterelnök-jelöltként elfogadtassa Sevil Shhaideh személyét.

Liviu Dragneával az történik, amit jósoltam: egy háttérben töltött év után, mely idő alatt természetes módon erősödött az ellenfelek ostoba passzivitása mellett, akkor kezdett el hibázni, amikor a „vezérlőpultnál” találta magát és tennie kellett valamit. Mert a Liviu Dragnea féle politikusoknak főleg akkor nagy a szájuk, amikor hallgatnak.

Akkor kerülnek csávába, ha eljön a nap, amikor meg kell szólalniuk. Dragnea úgy döntött, hogy ezt a cilinderből előhúzott kormányfős játékkal teszi. Mindent erre a kártyára tett fel és vesztett. Azóta, a Sevil-eset óta folyamatosan csúszik lefele a lejtőn.

Az első dolog, amit elvesztett, az a jog volt, hogy egyedül dönthessen a PSD-ben.

A második elvesztett dolog

a PSD-székházban tanyázók tisztelete,

vagy bárminek is neveznék azt az érzést, melyet azok éreznek, akik – őszinte – csodálattal néznek a főnökre. Arról a tekintetről van szó, melyet egyaránt megkapott a titkárnőtől, a Kiseleff utcai székház portásától és Codrin Ştefănescutól, amikor elment Donald Trumppal találkozni. Visszatérésekor, miután megtudták, hogy az egész valójában csak egy felesleges drága blöff volt és látták az előrehajoló, az asztalánál bojárként terpeszkedő Trump felé a tálcát nyújtó Dragneás mémeket, már nem tudták elleplezni a mosolyukat. Mert a PSD-ben, akárcsak a PCR-ben (Román Kommunista Párt – a szerk.), a vezér környékén lévők folyamatosan résen vannak, hogy átvegyék a helyét. Mézes-mázosan az arcodba mosolyognak és a markukba röhögnek a hátad mögött, ha megszabadultak a rémülettől, a második elemtől, mellyel ellenőrzés alatt tarthatók (az elsőt a megkezdett, ígért, leelőlegezett lopások képviselik). Márpedig, ha a beosztottak elkezdenek gúnyt űzni belőled, akkor biztos lehetsz, hogy véged.

A Liviu Dragnea által elvesztett harmadik dolog a hidegvér.

Amikor az aprólékosan előkészített terv nyikorogni kezd, hibák jelennek meg, a Tervező (vagy a végrehajtással megbízott személy) igyekszik gyorsan improvizálni valamit. A kis diktátor kézikönyvének I. fejezetében fehéren feketén ez áll:

„Ha a dolgok kezdenek elszabadulni, vádold a többieket államcsínnyel. Ez pillanatnyilag indokolni fogja bizonyos cselekedeteidet és nyilatkozataidat, melyekhez normálisan nem folyamodnál, mozgósítani tudja majd a hiszékenyeket és a hebehurgyák malmára hajtja majd a vizet, akik csak azért dolgoznak majd érted, mert hebehurgyák.”

Hirdetés

Ugyanebbe az irányvonalba tartoznak az újabb bányászjárásról szóló nyilatkozatok, amelyeket Liviu Dragnea már nem szóvivőkön keresztül, hanem személyesen vállalt, mert elő kellett állnia valamivel, ki kellett adnia a harci parancsot és jeleznie kellett, hogy létezik. Ugyanígy elkezdte szaporítani a Klaus Iohannis ellen a bajsza alatt elmormogott fenyegetéseit is. Végül az idegesség jele a România TV által terjesztett üzenet (mely szerint a tüntetőket lefizették, az anekdotikus részlettel, hogy a kifizetés… kutyánként történt) és a kegyelempárti érvekkel tapogatózás – miszerint szegény raboknak olyan rossz a soruk, hogy Iohannis annak a szegény asszonynak sem kegyelmez meg, aki egy tojást lopott el, vagy hogy „egyes rabok végső stádiumban vannak, vagy akár már meg is haltak” (Norica Nicolai, hajdani parasztpárti…)

A Liviu Dragnea által elvesztett negyedik dolog a december 11-i szavazás érve.

Az eddig már elkövetett nagy hibák és az ezután következők felháborítók és felébresztik az utca intelligens erejét. Nem csőcselékről beszélünk, hanem azokról, akiket feldühít az imposztorság, a trükközés és a nyílt lopás. „Haver, a választáskor békén hagytunk, mert nem volt kire szavaznom. De most átestél a ló túlsó oldalára. És azért jöttem, hogy ezt elmondjam neked.” Liviu Dragnea semmibe vette az utca erejét, mely nőni fog és ledönti majd a piedesztálról, ahol elidőzött egy kicsit, a pillanat politikusa, a nap erős embere talapzatról. Bármilyen szavazásra való felszólítás a következő hat hónapban egy-egy jobbegyenes lesz Liviu Dragnea és a PSD orrába, mert végre sikerült mozgósítani azokat, akik ellenük vannak. Az az erő, melyet Dragnea a hibáival saját maga hergelt fel, csak azután fog nyugvópontra jutni, hogy a PSD új idióta próbálkozását sikerül teljesen visszavonatni.

A Liviu Dragnea által elvesztett ötödik dolog az a lehetőség, hogy suttyomban vigye keresztül a szégyenletes amnesztiáját. Dan Voiculescunak van oka gyűlölni Liviu Dragneát: elkapkodta és nem talált be a szinte teljesen üres kapuba. A két sürgősségi rendelet erőből való elfogadása most azt jelentené, hogy örökre kicsinálja magát és főleg azt, hogy levegőbe röpíti Romániát. Bármilyen sokan lennének körülötte azok, akik ezt szeretnék, a magának gyenge Romániát kívánó Oroszország javára, nem hiszem, hogy Liviu Dragnea hajlandó lenne ilyen aljasságra. Mert tudja, hogy előbb-utóbb el kellene számolnia vele. És senki sem ússza meg. De az is elképzelhető, hogy számára már nincs kiút, annyira belesüllyedt a szarba, hogy bármit megtesz, amit kérnek tőle, hátha-hátha. De akkor az egész nagyon rosszul fog elsülni. Annyira rosszul, hogy Liviu Dragnea sorsa csak egy kisbetűs rész a ránk váró rossz dologban.

Nagyon rövid történelem

Liviu Dragnea már akkor elkezdett okosan játszani, amikor a második ember volt a PSD-ben. Vagyis képes volt teljes mértékben kihasználni a második ember helyzetét. Józan és kiegyensúlyozott vonalat mutatott a PSD-ben. Mely PSD, a szekrényekben rejtőző összes csontváz ellenére (úgy hallottam, egy rakás szekrény van Dragnea alexandriai uradalmán, mely 7.000 nm-en, kétszer nagyobb területen terül el, mint a Bamboo Klub) némileg elfogadhatóvá vált.

Mint már mondtam, okosan játszott az egész Cioloş-év alatt (az első szakaszban csöndben maradt, majd a vége felé egyre hevesebb támadások és „gúnynevek” következtek), majd az előkampányban és a választási kampányban – tudatosan – átesett a ló túlsó oldalára: ígéretek és aljas támadások, de ez utóbbiakat nem vállalta személyesen, hanem zajkeltő gépekként felhasználta a PRU-t (Egységes Románia Párt – a szerk.), az Antena 3 és România TV adókat, melyeknek azokat a dolgokat kellett kimondaniuk, melyeket ő, a jövőbeni államférfi nem mondhatott ki (még Dragnea sem adhatta az arcát a „gonosz Sorossal” kapcsolatos ostobaságokhoz).

És megélte a dicsőség pillanatát, amikor eljátszotta a csak-én-tudom-ki-lesz-a-kormányfő játékot, majd vesztett és lehetőséget teremtett Klaus Iohannis számára, hogy bekapcsolódjon a játékba. Szembe találta magát azokkal a PSD-sekkel, akik csak erre vártak és békét kötött velük, közösen választva ki Grindeanut (hogyhogy milyen Grindeanut?). Aztán melléfogott az igazságszolgáltatás térdre kényszerítését szolgáló két sürgősségi kormányrendelettel, siralmasan melléfogott a Trump-üggyel kapcsolatos imázsjavítási próbálkozással, most pedig arra ébredt, hogy a sugárutak tele vannak olyanokkal, akik a második Dragnea-ügy végigvitelére szólítják fel a DNA-t (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.). Nagyon is valószínű, hogy Gabriel Firea, hogy csak egy példát említsek, a kezeit türelmetlenül dörzsölgetve várja a fejleményeket.

Hirdetés