Chișinău rákapcsolódik a Moszkva–Budapest tengelyre

Dan Dungaciu alapos elemzése is ugyanoda lyukad ki: jaj, Orbán Viktor Magyarországának Erdélyre fáj a foga!
Hirdetés

Ritkán van alkalmunk hazafias büszkeséget érezni, amikor az orosz hivatalosságok vagy Vlagyimir Putyin elnök Romániával kapcsolatos viselkedéséről van szó. És mégis lehetséges.

Moldova Köztársaság elnöke, Igor Dodon moszkvai látogatása (január 17–18.) alkalmával Putyin történelmi Moldva térképét ajándékozta a moldovai vezetőnek. Ezzel a gesztussal (ami azért eléggé triviális és nem illik ahhoz a globális kaliberhez, amelyre Vlagyimir Putyin törekszik) az Orosz Föderáció elnöke Romániát – az EU-val együtt – a Dodonnal folytatott találkozó témájává és ürügyévé változtatta.

Mert Dodon e térképen kívül semmit sem hozott a Kremlből. Moszkva nem adott neki semmit: az orosz piacok megnyitása, kedvezmények a moldovai migránsoknak, a 2003-as Kozak-memorandum visszavonása a transzdnyeszteri rendezést illetően.

A társulási megállapodásról szóló tárgyalás vagy a történelmi Moldva térképe valójában nem vonatkozott sem Moldova Köztársaságra, sem az elnökére. Az előbbinek Brüsszel volt a célpontja, a másodiknak… Bukarest. Ebből kiindulva kell a regionális helyzetről és a Romániával szembeni jövőbeni provokációkról beszélni.

Hagyjátok, hadd hibázzon Oroszország Chișinăuban…

Igor Dodon elnökválasztási sikere pirruszi győzelem volt Moszkva számára. Maia Sandu esetleges győzelme – minden ezzel járó kockázat ellenére – sokkal kényelmesebb lett volna Moszkva szempontjából. Továbbra is folytathatta volna azt a játékát, hogy nem csinál semmit, jobban mondva, semmi pozitív dolgot az európai integráció térképéről amúgy is lekerült Moldova Köztársaságban.

Az oroszbarát jelölt győzelmével hirtelen, legalábbis formálisan, megváltozik a geopolitikai helyzet, ami arra kényszeríti Moszkvát, hogy kilépjen abból a kényelmes helyzetből, melyből (csak) szekált, akadályozott vagy bemocskolt egy bevallottan Európa-párti kormányzatot.

Moszkvának mostantól jutalmaznia kell. Vagyis meg kell mutatnia, hogy megfelelő jutalomban részesül a szolgalelkű és jóindulatú viselkedés Kisjenőben.

Ebből fakad Dodon moszkvai látogatása, de a tartalom szinte teljes hiánya is. A látogatásra sort kellett keríteni.

Először is, Dodon megválasztási imázsgyőzelem volt: a Krím és Ukrajna után a moldovaiak egy… oroszbarát elnököt választanak. Pusztuljon bele a Nyugat a bánatba!

Másodsorban Moszkva számára, mely Szíriában azt hangoztatja, hogy sohasem hagyja magára barátját, Bassár al-Aszadot (szemben az – ugye? – amerikaiakkal, akik szemrebbenés nélkül megteszik), nem maradhatott reakció nélkül, hogy a moldovai „nemzeti” viseletbe öltözött oroszbarát győzni tudott Chișinăuban.

De a dilemma nem oldódott meg. Dodon (csak) a választást nyerte meg, a hatalmat nem. És Moszkva tudja ezt. Ebből következik, hogy Igor Dodon hatalom nélküli reprezentálása és Vlad Plahotniuc reprezentálás nélküli hatalma között ingadozik.

Legalábbis egyelőre ez a chișinăui hatalmi földrajz, melyet mindkét harcoló fél, Dodon és Plahotniuc is a saját érdekében akar módosítani. Az első a hatalmat akarja, a második reprezentációs tisztségeket.

De a dilemma még ennél is nagyobb. Igor Dodon Vlad Plahotniuc segítségével lett elnök. Dodon tudja ezt, Plahotniuc szintén. De Moszkva is. Dodonnak – egyelőre – szimbolikus hatalma van, Plahotniuc a végrehajtó hatalmat és a parlamenti többséget ellenőrzi. Moszkvának nincsenek olyan illúziói, hogy csak Igor Dodonnal bármit is elérhetne Chișinăuban, Plahotniuc pedig végképp nem engedheti meg, hogy Dodon arassa le egy esetleges (gazdasági, politikai, stratégiai) győzelem babérjait Oroszországgal kapcsolatosan.

Általában véve, az utólagos politikai karrierje szemszögéből nézve nem hagyhatja, hogy Igor Dodon akármilyen jelentősebb győzelmet érjen el Moldova Köztársaság számára. Hiszen nem Igor Dodonnak kell a nemzet atyjává válnia, hanem… Vlad Plahotniucnak (ahogy hajdanán Vlad Filat törekedett ugyanerre).

Vlad Plahotniuc már üzent is Moszkvának, mellyel – úgy tűnik – nincs közvetlen kapcsolata, méghozzá a Fox News véleményoldalán, a két tehéntől szopó okos borjú klasszikus modellje szerint: üdvözli Moszkva „konfrontációmentes” viszonyulását Trumphoz, Chișinău semleges, mi pedig „nem vagyunk ellenségesek Oroszországgal”, Moldova Köztársaság híd akar lenne a Kelet és a Nyugat között és – figyelem! – egy szóval sem említi az európai integrációt.

És Moszkva tisztában van mindezekkel. És tudja, hogy Chișinăuban futóhomokon lépdel. Moldova Köztársasággal kapcsolatosan nehéz egyszerre józannak és szerelmesnek lenni! Ezen kívül erősebbek a regionális és globális érdekei. Azzal a kockázattal, hogy magára hagyhatja Igor Dodont és csak az üres retorikát hagyja meg számára – ahogy azt politikai és szellemi atyjával, Vladimir Voroninnal is tette, amikor ez utóbbi 2001–2002 körül Igor Szmirnov Tiraszpolból történő eltávolításáért kuncsorgott – Moszkva a saját projektjeit tartja szem előtt és Chișinăuval kapcsolatosan nem adja föl a meglévő vörös vonalakat.

Ebben a pillanatban Chișinău eszközzé válik – nem önmagáért való cél, hanem egy cél saját magának. Dodon hasznossága és esetleges támogatása szigorúan csak ebből a szemszögből értelmezhető.

Moszkva pedig két céljához használja fel eszközként Igor Dodont: az Európai Unió és Románia. Ez a legmegfelelőbb olvasata a „moldovai” ingbe öltözött újdonsült elnök látogatásának.

Moszkva első célkitűzése: tárgyalás az EU-val

Mindenki számára, aki a chișinăui elnökválasztási kampány során figyelte a moldovai tévéket, nyilvánvaló volt, hogy Igor Dodon projektjének egyik fő pontja az orosz piacok (újbóli) megnyitása volt.

A Szocialisták Pártjának akkori elnöke órákat ücsörgött a saját és nemcsak saját tévéi stúdióiban, és azt igyekezett elmagyarázni a népnek, hogy miként tudja majd a terményeit Oroszországban eladni, miután megválasztják elnöknek.

A mese nagyjából így hangzott: a társulási megállapodás veszélyes Moldova Köztársaság számára, mert termékei nem versenyképesek az európai piacokon, az EU-ba irányuló export pedig csökken. És miközben az európai termékek elárasztották volna a moldovai piacot, a helyi gyümölcs-, zöldség-, konzerv-, bor- és egyéb termelők végleg elveszítették volna az orosz piacot. De amikor Igor Dodonból elnök lesz, az orosz piac egy varázslatos, moldovai ízű orosz nyelven elmondott „Szézám tárulj!”-ra megnyílik, és újra visszatér a jólét. Voltaképpen ez volt Igor Dodon gazdasági programjának lényege.

A csoda viszont nem következett be! Oroszország jelöltjének nem sikerült megnyitnia az orosz piacot. És rövidtávon nem is fogja megnyitni. Vlagyimir Putyin világosan megmondta a sajtókonferencia alkalmával. Moldova Köztársaságot ugyanúgy kezelik majd, mint Ukrajnát. Nem kaphat meg mindent, az orosz piacot is és az EU-val kötött társulási megállapodással megnyílt európai piacot is.

Oroszország egy régóta követett célját akarja elérni: az EU-nak vele kell tárgyalnia, amikor olyan államokkal kötött kereskedelmi megállapodások alkalmazásáról van szó, melyeknek már ilyen jellegű megállapodásaik vannak Oroszországgal. Mely tárgyalásokon, természetesen, sok mindent el lehet érni, ha van erre nyitottság és akarat az EU-beli partnereink és – természetesen – Moldova Köztársaság részéről, mondta udvarias határozottsággal Putyin.

Igor Dodon sietett reagálni, arról biztosítva a hallgatóságot, hogy februári brüsszeli útja során megvitatja ezt az EU-beli partnerekkel.

Totális vereség. Dodon választási programjának fő gazdasági eleme, az orosz piacok megnyitása függőben maradt. Dodon azt reméli, hogy Brüsszelben majd eléri ezt, de nem világos, hogy miként.

Azt hiszi, hogy egy moldovai elnök meg tudja majd győzni – esetleg – a Bizottság alelnökét, Mogherinit, hogy vonja be Oroszországot az ilyenfajta kereskedelmi megállapodásokról szóló háromoldalú tárgyalásokba. Érdeklődve figyeljük majd. De eközben arra fogjuk Dodon elnököt emlékeztetni, hogy az EU nemcsak egy európai biztost jelent, akárki is lenne, hanem a tagállamokat is. Romániát is beleértve, melynek szintén lesz ebbe beleszólása. Annak a Romániának, melyet Dodon lenéz és semmibe vesz. Ami nem feltétlenül bölcs dolog.

Ezen kívül az EU- és NATO-tag Romániáról szólt a Kreml második fontos üzenete, melyet Igor Dodonon keresztül küldött el. Identitárius üzenet, és ami Bukarestet és a régiót illeti, konfrontációs.

Az ajándékok diplomáciája: kié Dimitrie Cantemir?

Putyin és Dodon kölcsönösen ajándékot cseréltek. Igor Dodon egy I. Péter orosz cárt és Dimitrie Cantemir fejedelmet ábrázoló szobrocskát ajándékozott Oroszország elnökének.

Az ajándéknak, nyilvánvalóan, identitárius töltete van. Cantemir régi, klasszikus üzenet a chișinăui moldovaista vezetők körében, melyet – igaz, csak óvatosan – a moszkvai diplomácia is támogat.

Azért mondjuk, hogy óvatosan, mert a Silişteni-ben (Vászló/Vaslui) született és Jászvásáron (Iaşi) hatalomra került fejedelem etnoszimbolisztikai hovatartozását már… 1935-ben eldöntötték.

Hirdetés

Cantemir földi maradványait akkor a Szovjetunióból Romániába hozták az oroszok által átadott kincstári vagyon részeként, és a jászvásári Trei Ierarhi fejedelmi templomban találhatók. Ha a Szovjetunió, melyből Igor Dodon (a moldovaista elmélettel) származtatja magát, elfogadta azt, hogy Dimitrie Cantemirnak Romániában a helye, akkor a chișinăui elnök ajándéka enyhén komikus.

Az oroszok szintén éltek, bár óvatosan, ezzel a fajta üzenettel. 2009 februárjában Lavrov orosz külügyminiszter Chișinăuba látogatott (a 2009. áprilisi választás előtt) és Dimitrie és Antioh Cantemir kéziratokat hozott Voronin elnöknek. Másolatokat, nem eredetieket!

Valójában a földi maradványok 1935-ös visszaszolgáltatásán túlmenően a Cantemir-örökség jelentette a legnagyobb 1989 utáni kulturális műveletet Románia és az Orosz Föderáció között. Az Integrala manuscriselor lui Dimitrie Cantemir (Dimitrie Cantemir összes kézirata) első 25 kötetéről van szó, melyeket 2012-ben adományoztak a Román Akadémia Könyvtárának egy Vlagyimir Putyin által engedélyezett, évekig tartó és még jelenleg is zajló kulturális diplomáciai művelet keretében, melyben orosz szakértőkön és történészeken kívül az Orosz Föderáció két nagykövete, Alekszander Csurilin és távozása után Oleg Malginov is részt vett.

A tapasztalt külügyminiszter Szergej Lavrov és a Cantemir-kéziratok projektjébe utólag bekapcsolódott orosz hivatalosságoknak igazuk volt és a másolatokat és az eredeti példányokat státusz szerint osztották el: Románia kapta az eredetit, Moldova Köztársaság a másolatot.

Egy térkép, és ami mögötte van

Putyin elnök ajándéka figyelemre méltóbb, de ugyanebbe az identitárius irányvonalba illeszkedik. El kell mondani, hogy ezen a világon valójában csak két állam lenne képes helyesen értelmezni és stratégiailag felhasználni az identitárius kérdést Moldova Köztársaságban: Oroszország és Románia.

Míg az előbbi az identitárius kérdéskört tette meg a Moldova Köztársasághoz való viszonyulásának zárókövévé (a legádázabb chișinăui oroszpárti és románellenes vezetők voltak egyben a legádázabb… moldovaisták és Transzdnyeszter integrálásának legnagyobb támogatói!), Bukarest még mindig félénken teszi magáévá a moldovai identitárius kérdés stratégiai jelentőségét, és ebből következően létezik egy visszafogottság, ami ennek az ügynek a helyes tálalását illeti az euroatlanti partnerek felé.

Putyin egy bronzból, aranyból és értékes fából készült sakktáblát ajándékozott Dodonnak, valamint egy térképet az 1812 előtti Moldováról, amikor is az orosz–török háborúk nyomán az orosz birodalom elfoglalta Besszarábiát.

Sem Putyin, sem más orosz hivatalosságok nem fűztek kommentárokat a térképhez. Az azonban biztos, hogy ez az ajándék, plusz Igor Dodon beszéde és a háromkötetes Moldova Történelme bemutatása a MGIMO-n, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (ennek kellene felváltania a Chișinăuban jelenleg oktatott Románok Történelmét), tartalommal tölti meg a második üzenetet, melyet Moszkva Dodon látogatása alkalmával megfogalmazott. És ez a második üzenet Romániának szól.

Dodon boldog gyermekként ölelte magához a Kreml ajándékát és mindenkinek mutogatta a kérdéses térképet: „Ez Vlagyimir Vlagyimirovics ajándéka… Apropó, gyakran szokták megkérdezni az újságírók, a románok: azt mondja, hogy Románia gonosz. Oroszország nem gonosz? Azt szoktam válaszolni – persze, hogy gonosz. Mert 1812-ben, amikor aláírták a bukaresti békét elhamarkodták és a Prutra helyezték Moldova határát. A történelmi Moldva határára kellett volna helyezni, és akkor most egyben lenne. Ezért, íme, ilyen ajándékot kaptam.”

Rövid és velős. A Putyintól kapott történelmi Moldova-térképnek az a célja, hogy a chișinăui moldovaisták (akár Európa-ellenesek, akár Európa-pártiak) kedvenc narratíváját erősítse, mely szerint Moldova Köztársaság a Romániától etnikailag és nyelvileg különböző történelmi Moldva Fejedelemség jogos örököse és ebből következően jogot formálhatna a Moldva Romániához tartozó többi részére.

Ezt a fajta, Chișinăuban „primitívnek” nevezett moldovaiságot a szovjet megszállás után kovácsolták – politikai és identitárius diskurzusként – a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaságban.

A Szovjetunió bukása és Moldova Köztársaság függetlenné válása után 1994-ben futott fel újra, de csúcspontját a kommunista kormányzat (2001–2009) alatt érte el.

Lényegében összemossa az állampolgárságot és az etnikumot, etnicista moldovaista diskurzust produkál, 650 éves történelmi legitimitást követelve magának, pofátlanul és nemegyszer nevetséges módon magának sajátítva ki az egész középkori Moldva történelmét.

Mindezt annak ellenére, hogy masszívan egybeesik az Ókirályság és később Nagy-Románia részét képező terület etnoszimbolisztikai öröksége magáénak követeléséhez földrajzilag (a középkori Moldva területének 2/3-a Romániában van) és történelmileg (a középkori Moldva fővárosa, a fejedelmi szimbolisztika, a Moldva folyó stb.) sokkal jobb helyzetben lévő román identitárius diskurzussal.

Ráadásul és egyben ironikusan is, a chișinăui vezetők statalista rituáléja Nagy István (Ştefan cel Mare) 1925 és 1928 között, vagyis a… Nagy-Románia idejében felállított szobra előtt zajlik!

De a moldovaiság geopolitikailag veszélyes dolog. Ennek a diskurzusnak az elkerülhetetlen logikája „Nagy-Moldva” típusú diskurzív patológiákhoz vezet, melyeket Chișinăuból bátorított civil-politikai mozgalmakkal, e vektort (akár a címbe helyezve, akár nem) egyértelműen vállaló újságokkal vagy gyermekded–polgárpukkasztó diskurzusokkal fejeznek ki nyilvánosan. Dodon sokszor tett ezekre utalásokat.

Putyin elnök ajándéka valójában figyelmeztetés és fenyegetés. Még mielőtt levonnánk a tanulságot, meg kell még említeni valamit Putyin ajándékával kapcsolatosan, amit Igor Dodon tüntetőleg figyelmen kívül hagy.

Ha Moldova nem Románia, akkor Transzdnyeszter sem Moldova

Ha valakik még örülhetnének Putyin ajándékának, Igor Dodonnal együtt, de más okokból, akkor ők a… tiraszpoli vezetők. A történelmi Moldovával való játszadozás valójában a transzdnyeszteri szeparatizmusnak szolgál és azt erősíti. Ez lett volna a kremli elnök burkoltabb üzenete? Foglalkozzatok Romániával, hiszen Transzdnyeszter amúgy sem (lesz) a tietek?

Nem tudjuk. Tény azonban, a moldovaista diskurzus másik következménye, első logikai lépésként, azt feltételezné, hogy le kell mondani… Transzdnyeszterről, mely sohasem volt része a középkori Moldvának (de formálisan a MSZSZK-hoz és Moldova Köztársasághoz tartozott). Mert, bár ez gyakran elkerüli a figyelmet, Transzdnyeszterben kiterjedt identitárius projekt zajlik, mely legtöbbször a moldovai tükörképe. Jelenleg nem világos, hogy milyen mértékben volt sikeres e köztársaság identitárius projektje.

Nem állnak rendelkezésünkre olyan adatok, melyek egy ilyenfajta sikert hitelesíthetnének, de kizárni sem lehet azt a hipotézist, hogy az 1985 körül (tehát több mint 30 éve) született Moldova Köztársaság nélkül felnőtt és felnevelkedett nemzedékekre hatással lehetett.

Regionális hovatartozásukat fokozatosan megpróbálták olyan „állami” hovatartozássá változtatni, melyet senki sem ismert el, még Oroszország sem (mely csak arra használja, hogy akadályozza Moldova Köztársaság elmozdulását az euro-atlanti térség felé, a Romániával való egyesülést is beleértve).

De az etnicista és moldovaista identitárius stratégiák nem maradnak majd következmények nélkül a Dnyeszter bal partján, mert a transzdnyeszteri szeparatista régió tükrözve fogja alkalmazni azokat, a Dnyeszter mindkét partjára jellemző „egésszé válni akaró rész” típusú folyamatokra való tekintettel.

Végső soron, ha Moldova Köztársaság nem Románia, az eltérő történelmi folyamatok és tapasztalatok miatt, mert olyan hosszú ideig volt Románián kívül és függetlenül fejlődött és a többi, és a többi – akkor miért ne lenne ez tökéletesen igaz… a transzdnyeszteri régió esetében is?

Románia és az orosz–moldovai–magyar tengely

Dodon moszkvai látogatásának két célja volt, Moszkva pedig két üzenetet küldött. Az egyiket az EU-nak, a másikat Romániának.

E látogatás esetében valójában nem számított sem Igor Dodon, sem Moldova Köztársaság. És mostantól kezdve sem számítanak majd túlságosan. Putyin üzenete úgy is értelmezhető, hogy befagyaszt bármilyen tárgyalást Romániával és burkoltan regionális konfrontációt hirdet meg Moldova Köztársaságon keresztül.

Ha ez így van, akkor Bukarestnek bonyolult helyzetekre kell felkészülnie. És nem Dodon miatt, aki egy egyszerű regionális hőmérő. Hanem azért, mert egy esetleges regionális diplomáciai konfrontáció esetén Putyin Moszkvájának nem elsősorban a Moldova Köztársaság elnöke lesz a partnere. Hanem az, akire Igor Dodon többször is utalt – hallgatólagosan és alattomosan – amikor a kettős, keleti és nyugati irányú román agresszióról beszélt és arról, hogy Románia Moldova Köztársaság és Magyarország területeit egyaránt magába foglalja: Orbán Viktor Budapestjéről van szó.

Dodon moszkvai látogatása egy regionális identitárius konfrontáció kezdete lehet, melyre 2018-ra és 2020-ra (Trianon) való tekintettel Bukarestnek már most fel kell készülnie.

Ebből a szemszögből nézve kell nézni és értékelni Moldova Köztársaságot és vezetőinek teljesítményét. Ebben a pillanatban Bukarest (már) nem engedheti meg magának, hogy csak biankó csekkeket töltögessen és fizetgessen ki.

Hirdetés