Kő kövön nem marad ezek után; a szocialisták maguk elé tűztek bizonyos pontos célokat és mindaz, ami eddig történt, mind katonai szellemben zajlott, pontos tervezésekkel és célkitűzésekkel. Megszabadultak Coldeától, megkezdték Laura Codruţa Kövesi imázsának bombázását. Ha egy pauszpapírt helyeznél a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) stratégiájára, kiderülne, hogy a moszkovita propaganda is ugyanezt a receptet alkalmazza: lerombolod az emberekbe és intézményekbe vetett bizalmat, ezzel párhuzamosan pedig felépíted az új atyuska modellt, aki határozotton kiáll az „ősi/hagyományos/ortodox” értékek védelmében és a „nemzeti” szegyének védelmezője.

Tudják, hogy Romániában a reform eszméjével már nem lehet érzelmeket és reményeket kelteni, azt is tudják, hogy képzetlen és fáradt többséggel állnak szemben – tehát gyorsan megértették, hogy

a gyűlöletbe való befektetés sikert szavatol.

Ion Iliescu bunkósága, aki a „földesuraktól” védte az országot és Dragnea Soros-ellenes plázacicáskodása egy és ugyanaz a dolog, ugyanazzal a hatással és célponttal: az ostoba tömeg. A következő lépések? A DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) főügyészének ördögként történő lefestése – mumus az ájtatos és a korruptakkal szemben inkább megbocsájtó nép számára –, a büntetőjogi vétségek folyamatos megkérdőjelezése (szegény Dragneát azért ítélték el, mert szavazásra szólította fel az embereket…), az igazságszolgáltatás menetének törvényekkel történő kisiklatása.

Ki szállhat velük szembe? Iohannis elnökön és néhány újságon/portálon kívül nem nagyon láttam olyan országos hírtelevíziót, mely ne állt volna – többé vagy kevésbé burkoltan – az új hatalom rendelkezésére. De igen, bocsánat, a Digi24. Igen, és az utca, amennyi még maradt. Amúgy… a PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) nem értett a hatalom gyakorlásához, az ellenzékiséghez sem ért; az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) még mindig a parlamenti felvonó nyomógombjait tanulja. Igen, és még ott van a remény, hogy a külföldi nagykövetségek nyilvános üzeneteket fogalmaznak meg.

De ne álltassuk magunkat: amit Grindeanu meglepetésszerű lerohanása után Iohannis elért, az csak halasztás; és függetlenül attól, hogy mennyire eltökélt az elnök az őrület leállításában, a szocialisták célkitűzése változatlan marad, hiszen

a személyes szabadságukkal kapcsolatos és akkor nincs kivel tárgyalni – börtönévekről van szó.

Kétségbeesett igyekezete, hogy találjon magának egy szolgácskát, aki melegen tartja helyét a kormány élén, elvadította Dragneát – bár nem lehet kormányfő, majd megmutatja nekünk, hogy mégis ő vezet. A törvény nem teszi lehetővé, hogy bizonyos tisztségeket betöltsön, vagy akár börtön is várhat rá? Nos, akkor az egész törvényt megváltoztatja. Hogyan? A törvény által érintettek cinkosságával. És ha ebben Iohannis, Kövesi, Coldea és a többiek állnak az útjukban, akkor majd szétcsapnak közöttük. Volt már egy ilyen példa a 30-as évek Albániájában, amikor valaki megharagudott a falura és királynak kiáltotta ki magát – nagyjából így gondolkodik a teleormani szocialista is.

Mi lesz ezek után? Dragnea felborzolt tollakkal tér majd vissza Amerikából és igyekszik majd elhitetni, hogy „védelmet” szerzett. Ha őt vagy a nagy vezetők valamelyikét elítélik, akkor előkészíti majd a terepet ahhoz a fixa ideához, hogy „a nép szavazatával úgy döntött, hogy nem vagyunk bűnösök”, a párttévék legmocskosabb rohamaival párhuzamosan – innen pedig már csak egy lépés a „keleti” forgatókönyvekig. Lesz mersze megtenni? Kénytelen lesz majd megtenni? És muszáj feltennem ezt a kérdést, ha amúgy még mindig nem válaszolt, hogy mi a helyzet azokkal a 2010 óta tett oroszországi látogatásokkal. És ha meg akarja tenni majd ezt a lépést, akkor újra buszra ülteti a segélyen élőket és a pártaktivistákat, az APACA-s (volt bukaresti textilgyár – a szerk.) fehérnépek és a rendteremtő IMGB-sek (bukaresti nehézgépgyár – a szerk.) jó hagyományát követve?

De egy valamit nem vesznek számításba egyesek: valami mindig is őrködni fog.

A másik Románia. Azok, akik gyertyákat gyújtottak a Colectives fiatal hamvainál újra és újra utcákra vonulnak majd – ha kell –, annak az érzésnek a hatására, hogy ez az ország kezd szertefoszlott álommá válni. És ha az igazságszolgáltatás jól keveredik ki a szocialista csapásból, akkor ez Románia ezen részének lesz köszönhető. Igaz, nem nagyon beszélnek róla, egyesek éppenséggel egyfajta unalmas legendának is tartják: minden reggel menj el dolgozni, vidd a gyermeked különórákra, rohanj a második állásba, rohanj és állj sorba, hogy befizesd az adódat és újra és újra. Tényleg unalmas, milyen breaking news-t lehet ezekből az unalmas alakokból csinálni?… Csakhogy a szocialisták sohasem az intézményektől féltek, hanem ezektől az unalmas és dolgos emberektől, akik látszólag elvesznek a nagyvárasok nyüzsgésében. És – te teleormani szocialista – Bukaresttel, Kolozsvárra, Nagyszebennel, Temesvárral, Jászvásárral vagy Brassóval nem lehet játszani; ha minden nagyvárosban akarsz egy-egy Egyetem (Universităţii) teret magadnak, amilyet Iliescu kapott hajdanán, akkor bízd csak meg Grindeanut a törvények megbuherálásával. Iordachet pedig azzal, hogy a rabok sanyarú sorsáról nyávogjon. Olguţát, Shhaidehet, Tăriceanut meg azt a másikat a mezőgazdaságtól – mindazokat, akik még azt hiszik, hogy ez az ország akadály az új, a dicsőséges és sokoldalúan fejlett szocializmust építő korszakjuk útjában.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.