Bármennyire bírálnánk is az államfőt, vagy átkoznánk a magas szintű korrupciót, nem hasonlíthatjuk magunkat Klaus Iohannis hatékonyságához. Aki csodákra lenne képes, ha segítségére lenne a nép, no meg a még nem teljesen átpészédésített (PSD – Szociáldemokrata Párt – a szerk.) intézmények.

Klaus Iohannis január 18-án döntő módon sietett Románia segítségére: a kormány ülésén történt meglepő és dicséretes megjelenésével megakadályozta olyan sürgősségi rendeletek elfogadását, melyek

Romániát – talán véglegesen – egyik végétől a másikig maffiaállammá változtatták volna.

Este pedig több ezer fiatal tüntetett az ország nagyvárosaiban, akiket nem annyira a civil szervezetek vittek utcákra, akármennyire is dühöng Alina Mungiu Pippidi. És a pártok sem. Hanem sokkal inkább a lelkiismeret.

A román társadalom legtájékozottabb és dinamikusabb szegmensét képviselő tüntetőkből és a 2014-ben számos hazai és diaszpóra-beli fiatal szavazataival megválasztott elnökből álló páros Románia reményévé változott, mely meglehet, hogy az utolsó lesz, ha szertefoszlana.

A volt szekus oligarcha, Dan Voiculescu, más nevén Felix, vagy az országnak ezt az egészet kiötlő nem hivatalos kormányfője, Liviu Dragnea típusú veszélyes, jogerősen elítélt bűnözők kaptafájára és érdekére szabott rendeletek súlyos merényletet jelentenek a román jogállamiság ellen.

Elfogadásuk és egy esetleges amnesztia, amely megtisztítja „a mocsoktól az összes fontos ember erkölcsi bizonyítványát”, hogy Sabina Fatit idézzem, nemcsak a román börtönök kiürítését szolgálná, hanem és főleg a társadalom intoxikálását és automatikus ön-intoxikálását. Arról a társadalomról van szó, melynek a médián keresztül, szisztematikusan azt sugallják, hogy „emancipálódjon” egy valójában képzelt „rosszal” szemben, fogjon össze a korrupcióellenességgel szemben, mely állítólag a „diktatórikus” visszaélések strukturális (nem eseti) forrása volt. Băsescunak az igazságszolgáltatás felszabadítása érdekében történt démonizálása ezáltal zavartalanul folytatódott a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) démonizálásával. Márpedig a két rendelet nemcsak a DNA-nak mutatna fityiszt.

Hiszen végső soron

a társadalom megerőszakolásának folytatását szolgálná,

visszaélve a hatalommal, a Duna és a Kárpátok között évszázadokig uralkodó rezsimek gyászos szokását tartósítva. Ennek a folyamatos erőszaknak a kommunista rezsim idején jutottak el a csúcspontjára. Majd a rabul ejtett és a terror áldozatait sújtó Stockholm-szindrómában szenvedő társadalom 1989 után továbbra is szisztematikusan kitolt magával. Például azzal, hogy nem fogadta el a Temesvári Kiáltvány 8. Pontját, és ezáltal közvetve engedélyezte azt a büntethetetlenséget, amiben a nomenklatúra, a Securitate és a tisztjei részesültek.

Röviden, a PSD-s vezető és cinkosai közvetlen hasznára Liviu Dragnea irodájában megszületett rendeletek elfogadásával a társadalom olyan fészénés (FSN – Nemzeti Megmentési Front – a szerk.) restaurációt vállalna, mellyel a végtelenségig hagyná magát a szekus-nomenklaturista maffia második és harmadik nemzedéke által mérgezni, kirabolni és félrevezetni.

De vajon gyakorlatilag nem a választók adták beleegyezésüket a posztkommunista intoxikálás és rablás folytatódásához? Nem szerepelt az a múlt ősszel tartott választással létrehozott új többség mandátumában? Ezt a választást nagyrészt a betarthatatlan ígéreteknek, dezinformálásnak, nacionalista manipulálásnak és egy adag pofátlan demagógiának köszönhetően nyerték meg, melynek mértéke még egy nem-demokratikus választási harci módszerekhez szokott országra nézve is példátlan. Nem kevésbé igaz, sajnos, hogy

a románok önként és dalolva, szavazáson fogadtak el egy olyan többséget és rezsimet,

mely – íme – nyilvánvalóan ellentétes a román állam megreformálására, modernizálására és megerősítésére vonatkozó érdekükkel.

De mindebből annak kell következnie, hogy most passzívan végig kell nézniük azt, hogy bűnözők és kebelbarátaik megfojtják a demokráciát, az igazságot, az igazságosságot és a jogállamiságot? A legkevésbé sem. Erre akkor sem lehetne őket rákényszeríteni, ha nem választották volna meg megsemmisítő többséggel államfőnek Klaus Iohannist.

Az elítélt bűnözőkkel szemben, akiket nagyrészt az alacsony részvétel miatt választottak meg, az elnök legitimitása szilárd és vitathatatlan. Ismételten elkövetett hibáit elemezni és bírálni kellett, és kell majd továbbra is. De világos, hogy szerepe mostantól döntő lesz annak a kevés szabadságnak és vérszegény demokráciának a védelmét illetően, melynek a románok – még – örvendenek.

El kell ismernünk, nehéz harc lesz.

Az elnököt, aki nem kevésbé elszigetelt, mint Traian Băsescu is volt bizonyos időszakokban, továbbra is felfüggesztéssel fogják fenyegetni. Fokozódni fognak az államfővel szembeni médialincselési és a támogatóival szembeni rágalmazási kampányok. Egymást érik majd a Klaus Iohannisra és az őt ágyútűz alá nem vevő újságírókra vonatkozó összeesküvés-elméletek.

De ha az ország fiataljai mellette maradnak, és szükség esetén megmozdulnak annak a konfrontációnak az akut szakaszaiban, melyet az államfőnek mostantól teljes mértékben magára kell vállalnia, nyíltan és kibúvók nélkül a nagykorrupció képviselőinek szavazógépezetével szemben, akkor – talán – még van esély megmenteni a jogállamiságot, a jelenlegi szerencsétlen, újabban a Putyin-rezsimnek kedvező nemzetközi csillagzat ellenére.

Annak esélye, hogy Romániát meg lehet védeni belső és külső antidemokratikus ellenségeitől – természetesen – nagyobb lenne, ha a PNL-ből (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) és USR-ből (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) álló parlamenti ellenzék besegítene, a bírói szervezetek pedig nem kapitulálnak a törvényhozási többség előtt. Hiszen ezzel egy verhetetlen szövetség jönne létre annak megvédésére, amit a románok nehezen, harccal értek el az utóbbi évtizedekben.

Tehát le a kalappal azok előtt, akiknek az intelligenciájuk, az információik és a lelkiismeretük (vagy Iohannis, a DNA vezetője és a főügyész esetében a tisztségük) azt diktálta, hogy világosan és határozottan „nemet” mondjanak a korrupcióellenes harc kicsinálásának. De a legnehezebb csaták még csak most kezdődnek. És akár már az első sortűz előtt el is lehet bukni, ha a románok továbbra is nagylelkűen megtűrik a nép tévéken, a meghívottak és álelemzők – a nagy bűnözők seregeinek politikai és jogi védői – sűrű csapatain keresztül történő átverését. „Látunk benneteket”, skandálták a tüntetők. Dicsőség nekik. De sikerük annak köszönhető, hogy nem nagyon nézik azt, amit a Ghiţă-tévé nézőinek fel szoktak szolgálni.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.