Laczkó-Vass Róbert és Farkas Loránd | Fotó: Biró István
Január 21.
szabot
2017. január 18. szerda, 17:15
Meglessük, milyen, amikor Lóri szerepet játszik, gitáron játszik, teniszlabdával játszik, musicalt játszik, apukát játszik, házigazdát játszik, gyerekekkel játszik, társasjátékot játszik.
Folytatódik a Livingroom beszélgetéssorozat a kolozsvári színházban – tudatja a színház közleménye. A január 21-én, szombaton este 22 órától, a Légy jó mindhalálig című előadás után kezdődik a tizenhetedik ilyen beszélgetés, amelynek meghívottja ezúttal Farkas Loránd, akit Laczkó Vass Róbert és Vajna Noémi faggat majd. 
 
Az est zenei aláfestését Balla Szabolcs, Viola Gábor, Ferencz Áron és Szép András biztosítják, az ínyencségeket Orbán Attila segítségével Laczó Júlia készíti.
 
Minél jobban igyekszünk megismerni valakit, annál inkább kiderül, mennyire nehéz ez a feladat. Olyan, mint a tudomány paradoxona (hiszen az emberismeret is kicsit paradoxon): minél többet tanulunk, annál kevesebbet tudunk. Most azonban Farkas Lorándot hívtuk a Livingroom vendégasztalához. Vajon a barátai közül hányan mondhatnák lelkifurdalás nélkül, hogy kellőképpen megismerték őt? Nyilvános és magánbeszélgetések sorozata sem lenne elegendő hozzá. 

Mi sem vállalkozunk a lehetetlenre, pusztán kísérletet teszünk arra, hogy meglessük, milyen, amikor Lóri szerepet játszik, gitáron játszik, teniszlabdával játszik, musicalt játszik, apukát játszik, házigazdát játszik, gyerekekkel játszik, társasjátékot játszik, egyáltalán: milyen, amikor Lóri játszik – hiszen önzetlen játékosnak ismerjük. De bekukucskálunk a kulisszák mögé is, hogy kiderítsük, mit mutat meg onnan. Vajon milyen Lóri, amikor nem játszik?
 
– írja Laczkó Vass Róbert és Vajna Noémi az est beharangozójában.  
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/19061
A ferences szerzetes szerint túl könnyen mondjuk ki, hogy a Jóisten elfordította az arcát, és ez nem jó hozzáállás.
Tessék csak olvasni, valóságos kémregény. Mindenki benne van: az oroszok, Budapest, az RMDSZ, az EU. És persze a jó oldalon a mioritikus haza.
És a Mutass jó példát! program is szépen halad a maga útján.
„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.
Eláruljuk: képregényesen. Békés Márton történész szerint bevallottan hőskultuszt építenek a rendhagyó műfaji kerettel.
Gazdag József felvidéki újságíró, író mesélt a dunaszerdahelyi magyar csapatról és a magyar focit beborító bundáról.
Nem a nemesi családok csereberélik az ingatlanjaikat, hanem Kolozsvár feliratozza újra a műemlékeit.
De mi van ezen túl a magyar gasztronómiában? Sömmi? Cserna-Szabó András pacalkalandjai és Rózsa Sándor véres mészárlásai a Kolozsvári Magyar Napokon.
De csak egy kör erejéig a sétatéri tavon.
A pornóra kattanók azonban mehetnek is arrébb. Zenéről van szó. Blueszenéről.
Nem vitás. Hiszen Szilárd Leó mondta, aki pedig szintén elég okos ember volt.
A város központjában hajtott kisteherautó az emberek közé, több mint egy tucat embert megölve. Hasonló támadás történt egy másik, Cambrils nevű településen is, ahol a rendőrök agyonlőtték a terroristákat. Romániai sérültek is vannak.
Úttörő fényképész visz időutazásra: a monarchiabeli Kolozsvár élete és notabilitásai elevenednek meg a Történeti Múzeum falain.
Beindultak a lacikonyhák, mérik a sört, kínálják a portékát. Buli van na.