Kellemes, meghitt hangulattal, csoportos énekléssel és forró teával várta az érdeklődőket a kolozsvári IKE Klubban Szikszai Szabolcs református lelkész A kapcsolatok ápolása című előadásán, melyet a  FIKE (Kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztény Egyesület) szervezett. A lelkipásztor előadásából sok mindent megtudhattunk, köztük azt is, hogy

a jó kapcsolataink segítenek rájönni, kik is vagyunk mi valójában.

A kapcsolatok fogalmát először az anya és a gyereke közötti kötelékre vezette vissza az előadó, amelyben a gyerek kezdetben függő viszonyban van az anyával. Ez azt jelenti, hogy tőle függ a boldogsága, számára a szülő tölti be a legfontosabb szerepet az életében – mondta Szikszai. A gyerekkori kapcsolatoknál élesen jelenik meg az elveszítéstől való félelem, az erős ragaszkodás az anya iránt, amit a felnőtt kapcsolatoknál enyhébben érzünk. A kor előrehaladtával ezt az érzést a megfelelési kényszer váltja fel, melyből adódóan néha eltitkolunk, félünk kimondani, elmondani dolgokat szüleinknek.

A gyerek szellemi fejlődésével sokkal fontosabb lesz számára az, hogy az anyjával baráti kapcsolat alakuljon ki. Ennek eléréséhez nagyban hozzájárul az együtt töltött idő, ami nélkülözhetetlen a kapcsolat ápolása és formálása érdekében. A lelkész nem az idő terjedelmére esküszik, hanem annak minőségére. A minőségi idő egyik éltető eleme pedig a közös élmények, valamint a hosszas, elmélyült, őszinte beszélgetések. Ne felejtsük el azonban: nem nevezhető beszélgetésnek az, ha valaki másról beszélünk.

Fontos felvállalni önmagunkat, ugyanakkor figyelnünk kell a másik félre is.

Időt és türelmet kell szánni rá, hiszen ahogyan a közismert mondás is tartja: hallgatni arany. Legyen szó barátságról, családról vagy párkapcsolatról, tudnom kell, hogy a beszélgetés a bizalmat erősíti, a bizalom pedig a kapcsolatot. Ha ezt a sorrendet sikerült magamban felépítenem, az alábbiakat kell figyelembe vennem.

• Bár a legfontosabb dolog a kapcsolatom ápolása érdekében a kölcsönös bizalom és tisztelet, ugyanolyan lényeges szerepe van emellett a viszonzott elismerésnek is. Tudjak örülni a másik fél sikerének, és ne irigykedjek. Legyen az ő öröme az én örömöm is.
• Próbáljak meg empatikus lenni: megérteni, hogy mit miért csinál, és ne ítélkezzek. Bármilyen kapcsolatról is beszéljünk, a konfliktushelyzet elkerülhetetlen. Ilyen esetben vigyáznom kell arra, hogy semmiképp ne a személyét ócsároljam az illetőnek, hanem a számomra helytelennek vélt viselkedéséről, a helyzethez való rossz hozzáállásáról, elkövetett hibáiról mondjam el véleményem. Meglátásaimat pedig soha ne próbáljam ráerőltetni az illető személyre.
• Ne döntsek helyette, ne próbáljak hatást gyakorolni rá, ha nagy döntés előtt áll, hisz’ minden ember más, így érdekeink is mások. Azzal, hogy meghallgatjuk az ő érveit és érdekeit, máris (minőségi) időt szántunk rá. A konfliktus kezelése nagy előrelépést jelent a kapcsolatunk építésében, ápolásában – ennek pedig egyik forrása éppen ez.
• Tudnom kell mindezek mellett beengedni a másik félt az én belső világomba, például azáltal, hogy felvállalom magam minden hibámmal együtt, elérem, hogy ő is ugyanezt tegye, így kapcsolatunk máris kölcsönös bizalmon alapszik. Valójában ugyanaz a dinamikája a baráti kapcsolatoknak is.

Szikszai szerint a boldogság titka nem a párkapcsolatokban vagy a házasságban rejlik. Sokan mégis ezekbe menekülnek, mert úgy gondolják, ez teszi őket boldoggá. Ezáltal azonban kapcsolatuk nem lesz őszinte, mi több, erőltetetté válik, legalábbis az egyik fél részéről biztosan.

„Nem mi formáljuk kapcsolatainkat, hanem a kapcsolataink formálnak minket. Amint a Példabeszédek könyvében is írja: ahogyan a vassal formáljuk a vasat, úgy az egyik ember formálja a másikat” – összegzett Szikszai Szabolcs.