Az Adevărul által megkérdezett elemzők szerint a 2019-es elnökválasztásra való tekintettel az elnök a Grindeanu-kormány fő ellenzékének szerepébe fogja magát pozícionálni.

Klaus Iohannis már az eskütétel estéjén

nyilvánvaló ellenszenvet sugárzott Sorin Grindeanu kormányával szemben.

Az összes – szám szerint 24 – miniszterrel együtt a ceremónia végén történt, nem igazán protokolláris fényképezgetés volt az egyetlen alkalom, amikor az államfő az új kabinettel mutatkozott. Aztán Klaus Iohannis jobbra átot hajtott végre és inkább az újságírók társaságát választotta, akiknek azt mondta, hogy „mostantól gyakrabban találkozunk”. A sajtó azonnal a viszály potenciálját látta meg ezekben a látszólag ártalmatlan szavakban. Eközben a miniszterek Cotroceni-ben a Parlament elnökeiként jelen lévő Liviu Dragneával és Călin Popescu Tăriceanuval beszélgettek az egyik sarokban. Iohannis elkerülte őket és úgy vonult vissza az irodájába, hogy egyetlen szót sem váltott velük. Egy évnyi szünet után így kezdődik egy új elnök–kormányfő társbérlet. Mi következik?

Az Elnöki Hivatalból származó értesülések szerint az államfő „szigorúan intézményes” kapcsolatot tart majd fenn Grindeanu kormányfővel, vagyis nem ír alá egy Băsescu és Ponta közöttihez hasonló társbérleti paktumot, mert „felesleges” lenne. Mircea Kivu szociológus is úgy gondolja, hogy egy írásos dokumentum semmit sem változtat az elnök és a kormányfő közötti kapcsolatban. „Rendkívül feszült társbérlet lesz. Arra számítok, hogy a Traian Băsescu és Victor Ponta közötti kapcsolatra hasonlít majd”, mondta Mircea Kivu az Adevărulnak. De Klaus Iohannis is csaknem egy évig, a Colectivban történt tragédiáig társbérletben tevékenykedett Victor Pontával. Ez Sorin Grindeanuval is megismétlődik? „Nem lehet összehasonlítani. Victor Ponta az akkori kampányban ellenfele volt és ebben a minőségében rendkívül durva támadásokat indított ellene. És van még egy különbség: a de facto vezető most a pártban van, nem a Victoria-palotában”, mondják Liviu Dragneára utalva cotroceni-i források.

„Iohannisnak nincs alternatívája”

Más szóval, társbérlet-csomagról lesz szó: egyrészt Iohannis és Grindeanu, másrészt Iohannis és Dragnea között. Ki fog nyerni? „Nehéz megmondani. Azt hiszem, Liviu Dragnea az esélyesebb, mert a kormányán keresztül teljesíthet bizonyos célkitűzéseket. Iohannist azzal lehet majd vádolni, és ezt Dragnea már el is kezdte, hogy szembeszáll a románoknak azzal a vágyával, hogy jobban éljenek. De Iohannisnak nincs alternatívája. Azt hiszem, az ellenzék egyik vezetőjeként lép majd fel, amely szerepért többen is harcolnak”, véli Mircea Kivu, tekintettel arra, hogy a Parlamentben Traian Băsescu máris nagyon hangos, Nicuşor Dan igyekszik összefogni az embereket, a liberálisok pedig egyelőre vezetőt keresnek, de nagyon gyorsan gyártani fognak egyet.

Radu Magdin politikai elemző úgy gondolja, hogy Iohannisnak akarva-akaratlanul a PSD-vel (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) szembeni ellenzék vezetőjévé kell válnia, ha 2019-ben újabb elnöki mandátumot akar. „Igen, Klaus Iohannis nyer azzal, ha az ellenzék vezéreként pozícionálja magát. Különben valaki más töltheti be ezt a szerepet, aminek következményei lesznek 2019-re nézve. De nagyon fontos, hogy az elnök gondosan válassza ki a csatáit. Az igazságszolgáltatás neki kedvező terep, akárcsak a hatáskörébe tartozó külügy és védelem is”, mondta Radu Magdin az Adevărulnak.

A „gondosan figyelemmel kísérem” modell

Az államfőnek gyakorlatilag magára kell öltenie a játékos-elnök mezt. De vajon nem lesz-e túl szűk számára, tekintettel arra, hogy eddig közvetítő, sőt, sokszor teljesen hiányzó elnökként mutatkozott? Erre George Rîpă politikai elemző válaszol. „Egy elnök esetében nem arról van szó, hogy illik-e rá valamilyen szerep vagy sem, hanem arról, hogy képes-e az alkotmányos hatásköreinek megfelelően cselekedni és felemelkedni azoknak az elvárásoknak a szintjére, melyeket mind a rá szavazók, mind a többi román támasztott vele szemben. Kudarcot vallott a Klaus Iohannis által a mandátuma több mint két éve alatt bevezetett modell, melyet «gondosan figyelemmel kísérem» modellnek nevezhetnénk. Az elnök nem avatkozott be intézményesen a román állam egyes más intézményei vagy hatalmi ágai részéről tapasztalt kisiklások esetében, akár a kormányfőről, akár a Parlamentről beszélünk. Ezen kívül a rá szavazó románok elvárták, hogy az elnök olyan értékek szavatolója és hirdetője legyen, melyeket elsősorban inkább Victor Ponta antitéziseként ruháztak Klaus Iohannisra. Csak az idő fogja megmondani, illik-e rá a játékos-elnöki szerep vagy sem, egyelőre csak az biztos, hogy ha az eddigiek szerint folytatja, akkor úgy végzi, mint Emil Constantinescu, azzal a különbséggel, hogy az emlékirataiban inkább csak ’egy saját maga által legyőzött elnöknek’ nevezhetné magát”, véli George Rîpă, az Alkalmazott Stratégiai Elemzés Központ (CASA) elnöke.